Interjú Háder Gyurival, a Bochkor szerkesztőjével

Rengetegen ébrednek Magyarországon minden reggel azzal, hogy a te hangod hallgatják a rádióban, ennek ellenére mégis viszonylag keveset tudni rólad. Szándékosan bujkálsz vagy valami rejtélyes oknál fogva nem talált meg téged a bulvársajtó?

Azt azért nem árt tudni, hogy egy műsor szerkesztője általában a háttérben mozog. Nálunk az egy különleges helyzet, hogy a Bocsi egyszer azt mondta, hogy szóljak már bele abba a mikrofonba. Aztán úgy alakult, hogy egyre többször szólhattam bele. Ettől függetlenül továbbra is Bocsi és Lovász Laci a műsorvezetők, én pedig a műsor szerkesztője vagyok, és ebben a minőségemben szólok bele, ha épp interakcióba kerülök velük.

Az egyik leggyakoribb kérdés a Google-ben veled kapcsolatban, hogy hány éves vagy. Segítesz tisztán látni az embereknek?

Harmincnégy vagyok, de azt szokták mondani, hogy a hangom alapján ötvenesnek képzelnek el. Lélekben inkább huszonötnek érzem magam.

Háder Gyuri a Bochkor szerkesztője

Gyerekként szerettél szerepelni?

Egyáltalán nem, sőt egyenesen irtóztam tőle. Az egyetemi évek alatt kaptam kedvet a szerepléshez. Pszichológiát végeztem Pécsett. Buliról bulira jártam, kollégiumban éltem, kerestem a helyem. Egyszer együtt buliztam pár sráccal, és sztorizás közben mondták, hogy ők csinálják az egyetemi rádiót, és megkérdezték, nincs-e kedvem kipróbálni ott magam. Végiggondoltam, lementem, aztán ebből az lett, hogy egy idő után beültem velük egy műsorba, később meg lett saját műsorom. Annyira rákaptam az ízére, hogy rájöttem, ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben, és nem a pszichológiával.

Azért lediplomáztál?

Boros Lajos szerint Bochkor kérte, hagyja ott a Bumerángot, mert már túl idős

Igen. 2010-ben a diplomázás után költöztem Pestre azzal a szándékkal, hogy egy rádiónál szerezzek munkát. Senkit nem ismertem a szakmában, egyszerűen elkezdtem házalni. Bementem a rádiókhoz, kerestem a programigazgatót és mondtam, hogy szeretném kipróbálni magam. Egyetlen helyen fogadtak szívesen, a Juventus Rádióban, ahol a reggeli műsornál épp volt egy gyakornoki program, ahová engem felvettek, és csodálatos szakemberek mellett tanulhattam ki a szakmát. Nyolc hónapot gyakornokoskodtam, ami nem járt túl sok juttatással: mellette statisztamelókat vállaltam, és a végére már a robogómat is eladtam, hogy finanszírozni tudjam a rádiós álmaimat. A gyakornoki időszak végén a programigazgató, Bolla Zsolt odajött hozzám, hogy volna-e kedvem kipróbálni magam szerkesztőként. Hát hogy a fenébe ne lett volna! A következő hónapra már amúgy se maradt semmi pénzem. (nevet)

Eszedbe sem jutott, hogy a pszichológia diplomáddal keress munkát?

Teljesen biztos voltam a rádiózásban. Nem volt B tervem. Ha kellettem, látástól-vakulásig dolgoztam, olykor ott aludtam a munkahelyemen az asztal alatt. Valószínűleg látták rajtam, hogy ha kell, én huszonnégy órát is bent ülök és dolgozok. Ez az elszántság a mai napig bennem van.

A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy a pszichológia helyett a rádiózást választottad?

Volt emiatt pár beszélgetésünk otthon, Keszthelyen. Mondták, hogy nem kéne ezt csinálnom, mert nagyon bizonytalan, és visszagondolva azt kell mondanom, hogy igazuk volt. Az álmaimra hallgatva költöztem Pestre ahelyett, hogy maradtam volna azon az úton, amit még évekkel korábban megkezdtem. Miután a Juventushoz felvettek, egy kicsit a szüleim is megnyugodtak, később pedig már ők is elkezdtek hinni ebben az egészben.

Ők mivel foglalkoznak? Van olyan a családodban, aki a médiában dolgozott?

Édesapám építőipari vállalkozást vezet régóta, és senki sincs a családban, aki járt volna már stúdióban korábban.

Ha pár évvel később kezdesz, akkor már nem rádiós, hanem podcast műsorvezető lettél volna…

Nem tudom. Azért én szeretek pénzt keresni, és Magyarországon podcasttal nehezen lehet. El szoktam játszani a gondolattal, hogy mikor válik majd a podcastolás nálunk is olyan erőssé, hogy már lehessen rá egy életpálya-modellt építeni, de az biztos, hogy még nem tartunk ott.

Háder Gyuri, Bochkor Gábor és Lovász László

Nagy szintlépés volt a Juventus után a Music FM-en a magyar kereskedelmi rádiózás egyik legnagyobb neve, Bochkor Gábor mellé kerülni?

Ez azért nem ment olyan gyorsan. Már negyedik éve voltam a Music FM-nél, amikor Bocsi megérkezett. Előtte már mindenféle műsorsávban kipróbáltam magam. Szerkesztettem reggeli műsort, délutánit, sőt még éjszakai DJ műsort is. Éppen a reggeli műsorban dolgoztam, amikor Bocsi megérkezett a rádióhoz. Évek munkájával barátkoztunk össze, ismertük meg egymást és találtuk meg a közös pontokat, legyen az a bohémság vagy a szakmához való hozzáállásunk. Mindketten azon vagyunk, hogy a legjobbat hozzuk ki ebből. Az évek alatt szoros lett a szövetségünk.

Már az elejétől könnyen ment a közös munka?

Éreztem, hogy mellette bizonyítanom kell. Fel kellett nőnöm a feladathoz. Mindent elkövettem azért, hogy ez sikerüljön.

Mikor jött el az a pont az életedben, amikor már azt gondoltad, hogy rádiós vagy, és most már hosszú távon ez lesz a jövőd?

Már sok-sok kihíváson vagyunk túl, voltak kemény helyzeteink, ami nem is csoda, hiszen az ország leghallgatottabb reggeli rádióműsorát készítjük ezzel a csapattal. Ez azért mindenképp egy jó visszaigazolás. Azt viszont sosem vehetem biztosra, hogy ez lesz a jövőm. Sok rádió szűnt már meg Magyarországon, gyakran változott a helyzet a piacon, itt nem lehet hátradőlni. Ez nem az a pálya, ahol biztosan el lehet lébecolni a nyugdíjig.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy Bocsi elfogadjon téged?

Ez azért években mérhető. Ő szereti tudni, hogy azok, akik körülötte dolgoznak nem kötnek kompromisszumot, hanem mindig a lehető legjobbat hozzák ki magukból, és idő kell ahhoz, hogy erről megbizonyosodhasson.

És volt egy nagy pillanat, amikor Bocsi bejelentette, hogy Gyuri, mostantól megszólalhatsz a műsorban?

Nem, sőt ez teljesen ad hoc jelleggel történt még a Music FM-es időkben. Spontán megszólított egy témánál, aztán idővel egyre többször szólított meg. A mai napig úgy vagyok ezzel, hogy amikor ő teret ad nekem, mert úgy érzi, hogy a műsornak épp szüksége van rám, akkor lépek csak be. Ők a műsorvezetők, én pedig a szerkesztő: ez a szereposztás.

Sosem akartál ennél jobban előtérbe kerülni?

Komfortos számomra a helyzet, amiben vagyok, nagyon élvezem. Szeretek kreatív szerkesztő lenni, és jól esik, hogy szót kaphatok a műsorban, de abban már nem vagyok biztos, hogy a műsorvezetői szerepben is minden alkalommal otthon érezném magam, hiteltelenül vagy manírosan pedig nem szeretném csinálni.

Ez nem az a pálya, ahol biztosan el lehet lébecolni a nyugdíjig

A Retro Rádiós csapat összeállításában volt valamilyen szereped?

„Megvolt az esküvőnk, este már mentünk fellépni” – megismerkedésükről és szerelmük első éveiről mesélt nekünk Pap Rita és Bodnár Attila

A Music FM után Bocsival volt egy másfél évünk, amit mi tervezgetéssel töltöttünk. Volt időnk megrágni a dolgokat, nem volt olyan hét, hogy ne beszéltünk, ne találkoztunk volna, így teljesen természetesen jött, hogy az új csapatot együtt állítottuk össze. Kriszti, a segédszerkesztőnk az én ötletem volt, műsorvezetőtársnak pedig Bocsi sokáig István Danit szerette volna, aki végül nem sokkal az indulás előtt lépett vissza. Ez után nagy ötletelések folytak, hogy ki jöhetne. Feldobtunk neveket, volt, akit megkerestünk és leültünk vele beszélgetni. Lovász Laci Bocsi ötlete volt. Miután leültünk vele, gyorsan észrevettük, mennyire sokoldalú és mennyire szerethető az ő „helyes családapa, aki jó adag iróniával nézi a világot” karaktere, mind a ketten meggyőződtünk arról, hogy ő tökéletes lenne. Jól jött ki, hogy van egy bohém karakterünk, akinek a bohémsága nem megjátszott, hanem zsigerből jön, ott van mellette a tájékozott, jó humorú, érett családapa, és néha bejövök én a „még mindig egyetemista vagyok és nincs különösebb vesztenivalóm” attitűdömmel.

A Music FM és a Retro Rádió közti másfél évben egyáltalán nem dolgoztál azon kívül, hogy Bocsival tervezgettétek az indulást?

Dehogynem. Sőt, most is dolgozom még a rádió mellett. A Takarékbank marketingosztályán vagyok kreatív. Ez alatt a másfél év alatt is náluk dolgoztam, és ezt is nagyon szeretem csinálni.

A hajnalozások mellett hogy marad energiád még egy munkahelyre?

Úgy délig, fél egyig foglalkozunk a műsorral, aztán felfrissülésként gyorsan alszom egy fél órát-órát, utána pedig jön a délutáni műszak a marketing osztályon.

Minden hajnalozós kollégád alszik egy kicsit kora délután?

Igen. Bocsi biztosan alszik, Lacinál meg változó. Nekem azért is van szükségem rá, mert egyszerűen esténként képtelen vagyok lefeküdni tizenegy előtt. Kell egy kis levezetés, sorozatnézés, együtt lenni a párommal, ilyenek. Képtelen vagyok fegyelmezetten lefeküdni fél tízkor. Ha le tudnék, akkor valószínűleg nem lenne szükségem a délutáni szunyókálásra. Hajnali ötkor kelek, és öt óra tizenötkor már rajtban állok kifelé.

Azért hosszú távon a hajnalozás eléggé ki tudja csinálni az embert. Több híres rádiós is beszélt már arról, hogy egy idő után elege lett belőle. Te sosem érezted azt, hogy besokallsz tőle?

Vicces, hogy egyetemistaként még úgy álltam az élethez, hogy ha délelőtt tizenegy előtt kezdődött órám, arra biztosan nem mentem be, most pedig minden nap ötkor ébredek. Azért ez kemény dolog, sokszor agyilag is megviseli az embert, ráadásul ehhez kell igazítani az életünket. Nekem hétköznap nem fér bele, hogy mondjuk este elmenjek egy koncertre. És a hétvége sem mindig elég arra, hogy kipihenjem a hetet, pláne, ha még egy bulit is beiktatok. Ez a munka keményen beszabályozza az embert, de sokat segít, hogy imádom azt, amit csinálok. A legjobb munkáknak is van kellemetlen oldala, szerintem ez így kerek.

Család és gyerekek mellett is folytatni tudnád ezt a nagy pörgést?

Aligha. Ez addig mehet, amíg ilyen helyzetben vagyok. Egyébként a párom is sokat dolgozik, de igyekszünk a szabadidőnket összeegyeztetni. Igénylem és élvezem azt a fajta szabadságot, amivel most rendelkezem.

Említetted, hogy afféle örök egyetemista figurája vagy a műsornak. Nem furcsa ez számodra 34 évesen? Vagy ez egy olyan image, ami már hozzád nőtt?

Sokan biztatnak, hogy engedjem már el, többek között a szüleim és a párom is, de bevallom őszintén, ez nem ilyen egyszerű, mert ebben semmi image nincs, én tényleg ilyen vagyok. Így érzem jól magam. A nyarakat még mindig a fesztiválok köré tervezem, ráadásul a fesztiválozás számomra akkor a legjobb, ha sátrazás is van benne. Ezen egy picit rajta maradtam, de nem bánom. Azt a világlátást és hangulatot, amit az egyetemi évek alatt megéltem, én nagyon szívesen viszem magammal. Ha egyszer úgy érzem, hogy ennek már vége és kiöregedtem belőle, akkor abbahagyom.

Az emberek már felismernek kizárólag a hangod alapján, ha mondjuk bemész egy boltba és beszélni kezdesz?

Elvétve már előfordult ilyen. Máig furcsán érzem magam, ha egy bulihelyen odajön valaki és kér egy közös képet. Hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy engem azért ismerhetnek, ha meg néha eszembe jut, akkor csak reménykedni tudok abban, hogy nem csináltam semmi olyat, ami tök ciki. Máig szokatlan, amikor a turnékon utánam kiabálnak, hogy írjam alá én is a srácok dedikáló kártyáját.

Időnként semmiségekből, véletlen elszólásokból születnek cikkek

Mit gondolsz, minek köszönhetitek, hogy ti lettetek az ország leghallgatottabb reggeli rádióműsora? Balázsék uralma sokáig megdönthetetlennek tűnt.

Nagyon sok munkát teszünk ebbe a műsorba, és az is számít, hogy mi tényleg egy baráti társaság vagyunk, mert ezt a hallgatók is érzik. Olyan, mintha egy széket kapnának a mi asztalunknál. Rengeteg energiát fordítunk a témaválasztásra, és arra is, hogy a téma a műsorban hogy épüljön fel, mihez kezdjünk vele adás közben.

Szoktatok találkozni egymással a műsoron kívül is?

Persze. Nagyon sokat. Ilyenkor az zajlik tovább, ami a műsorban is, csak talán még durvábban. Megy a hülyéskedés, az ugratás meg a filozofálgatás. Bocsi nemrég vett pizzasütőt, már készül a nyári kerti partikra. Gyakran megesik, hogy összefutunk valahol vacsorázni meg borozgatni egyet a csapattal. Részesei vagyunk egymás életének, mindnyájan láttuk már egymás lakását. Nem csak kollégák vagyunk.

Bocsi image-ének része, hogy kicsit provokatív, arra játszik, hogy vitákat generáljon. Ebből néha születnek felháborodott kommentek vagy a műsort kritizáló újságcikkek. A múlt pénteki műsorban például Anettel viccelődött azon a megtermékenyülés témája kapcsán, hogy az ő termékenységi órája vajon a hányadik órában járhat már. Kell a provokálással vigyáznotok? Ezt mindig előre leegyeztetitek vagy spontán jön?

Ezek rögtönzött dolgok, viszont Bocsi ebben hihetetlenül tudatos. Pontosan érzi azt, mikor van értelme provokálni, és tudja is úgy alakítani a beszélgetést, hogy ez megtörténjen. Az általad említett példa szerinte azt mutatta, hogy Anettnek milyen jó öniróniája van, hiszen abszolút partner volt Bocsi viccelődésében, mivel ő csapta le a Bocsi által felütött labdát. Ebben a Bocsi részéről semmi bántó nem volt, Anett pedig könnyed, önironikus humorral kezelte. A humorra azt szokták mondani, hogy az emberek azokat a vicceket szeretik a legjobban, amik valaki kárára történnek. Ez már csak egy ilyen műfaj.

Zavar benneteket, ha ezért kritikák érik a műsort?

Időnként semmiségekből, véletlen elszólásokból születnek cikkek, amik kapcsán eszünkbe se jutott volna, hogy ezzel bárki is foglalkozni fog. Csak olyankor szoktunk bosszankodni, ha hatásvadász címekkel, kiforgatott formában írnak rólunk, mert akkor úgy keltenek dühöt az emberekben, hogy valójában nem is az történt, mint amit leírtak.

Kellett már valaha nyilvánosan bocsánatot kérnetek valamiért, amit a műsorban mondtatok?

Bevallom, ilyenre nem emlékszem. Élő adásban persze hibázhat az ember, de arra azért figyelünk, hogy tudatosan ne lépjünk át egy határt.

A rádióban csak a hangotokat hallani, mégis igyekeztek kimozdulni onnan, nemrég például turnén is voltatok. Ez miért fontos, ha a hallgatók úgyis maximum a közösségi médiában láthatják?

Ennek van egy nagy brandépítő és marketing-ereje, és a hallgatók is szeretnek minden olyat, ami eltér a megszokottól. Az pedig mindig izgalmas, ha ellátogatunk a hallgatóink városába, és azt mondjuk, hogy megjöttünk, szeretnénk veletek lenni, kezet fogni, megismerkedni és találkozni. Vagy csak csináljunk egy közös fotót. Hihetetlen mennyiségű szeretetet kapunk ilyenkor, ami jóleső visszaigazolás a munkánkra, és rengeteg energiával tölt fel bennünket.

Ki a legvadabb Bochkor-rajongó, akivel valaha találkoztál?

Azon mindig meglepődöm, amikor valaki magára tetováltatja azt, hogy Bochkor, de 6:08 (a műsor kezdési időpontja) tetoválással is találkoztam már. De ott vannak azok a dream team tagok is, akik Bocsi egész karrierje során követik őt: törzshallgatók voltak a Bumerángnál, hallgatták őt a Music FM-en és hallgatják őt a Retrón is. Jönnek a kitelepülésekre, és ha Bocsinak születésnapja van, ők mindig felköszöntik. Elképesztő karakterek vannak köztük. Le a kalappal előttük!

Találkoztál már Háder Gyuri-rajongóval, aki csak miattad hallgatja a műsort?

Ilyennel még nem (nevet), de olyannal már igen, aki aláíratott a Bocsival, aztán rohant utánam azzal, hogy „Gyuri, állj meg, te vagy a kedvencem!”