Szinte ki sem látszik az igazgatói teendőkből Rudolf Péter, aki rendkívül örül annak, hogy a neves intézményt igazgathatja. „A kinevezésem anno a covid közepén történt. Egy olyan kihívással találtam akkor szembe magam, a járvánnyal, amivel korábban senkinek se kellett szembenéznie. Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy a szüleim túléltek mindenféle bombázást, bujkálniuk, menekülniük kellett az életükért. Én sem nyafoghatok a vírushelyzet miatt” – mondta a Sláger FM-en Rudolf Péter, aki gyakran otthon is a színház ügyeit intézi.
Fotó: Sláger fm
„Most, hogy a kutyán kívül már mindenki a színház világához kapcsolódik otthon, nem is lenne értelme, hogy ne kerüljön szóba a munka. Amikor a gyerekeink kisebbek voltak, ez nem így volt. Ők nem színházi gyerekek voltak, egy-egy előadást leszámítva, amin részt vettek, nem a színházban nőttek fel. Ugyanúgy igyekeztünk szülőként mellettük lenni, mint bárki más szülei. Amikor csak tudtunk, a szülői értekezletekre is mindketten elmentünk, beletettük magunkat a szülőségbe, amennyire lehetett” – árulta el a színházigazgató, aki nemrég színészi minőségében is feltűnt a Vígben.
„A kollégák is rágták a fülemet, hogy itt van az ideje, hogy a harmadik emeletről megérkezzek a színpadra is. Nagyon jót tett a lelkemnek az egész munkafolyamat. 17 évig a színházban dolgoztam, de sok idő telt el azóta, hogy itt játsszak újra. Erős szívdobogással járt, hogy újra itt próbáltam. Ugyanakkor, amikor próbáltam, igyekeztem nem direktori minőségemben lenni. A kollégákat is megkértem, hogy inkább csak egy SMS-t írjanak a színházat érintő fontos ügyekről, ha próbálok, hogy át tudjam magamat adni a munkafolyamatnak. Féltem tőle, hogy hogyan fog ez így működni, de kezelhető volt ez a kettősség és nagyon jól éreztem magam a kollégákkal” – mondta a Sláger Kultban Rudolf Péter.
