A kerek születésnapokhoz nagyobb ünneplés dukál?
Elmentem az ötven és a hatvan mellett is, de emellett most nem tudok teljesen elmenni. Ötödikén a Duna Televízió Nyár 22 című műsorában lesz egy köszöntőm reggel, aminek nagyon örülök (az interjú még a hét elején készült – a szerk.). Aztán másnap, a születésnapomon két előadásunk is lesz, vagyis a nagy nap munkával telik majd. Számomra a legszebb születésnapok munkával telnek, mert ilyenkor a nézők, a rajongók is tudják, hogy szülinapom van, és hihetetlenül meg szoktak ünnepelni (nevet). Talán a legemlékezetesebb eset néhány éve történt, amikor épp Debrecenben volt koncertünk a Campus Fesztiválon – magam is debreceni vagyok –, ahol tízezer fiatal énekelte nekem a Happy birthday-t. Nagyon örülök, sőt büszke vagyok rá, hogy hetvenéves vagyok, és még mindig dolgozom. Egyáltalán nem érzem a koromat.
Korda György és Balázs Klári a Csináljuk a fesztivált! c. showműsorban (Fotó: Birton Szabolcs)
Intimebb, családiasabb ünneplés is várható?
A családtagokkal is sort kerítünk egyre, de majd csak a jövő héten. Gyurival kettesben azért mindenképp elköltünk majd egy meghitt vacsorát Balatonfüreden. Már csütörtökön leutazunk a Balatonra, és kettesben megvacsorázunk a Marina szállóban, majd pénteken reggel vesszük fel az adást. A Balaton számunkra egy emblematikus hely, ahogy a Marina szálloda is. Ezt a hotelt még Gyuriék nyitották meg ’72-ben Máté Péterrel, Medveczky Ilonával és a többiekkel, és a kapcsolatunk 1980 nyarán is a Balatonnál kezdődött. A Halló, itt Korda György! című showműsorban szerepeltem, onnan ismerjük egymást.
Meg szokták egymást ajándékozni születésnapokon?
Van ajándékozás, kaptam már Gyuritól igazán nagy ajándékokat is. Emlékezetes volt például a negyvenedik születésnapom, amikor este itthoni ruhában futkostam a ház körül. Aznap költöztünk ide a szállodába, az új otthonunkba. Egész nap meg sem álltam, és este hullafáradtam rogytam le. Mondtam, hogy „Gyuri, mégis csak ma lettem negyven, legalább köszönts fel vagy valami!” Ő is nagyon fáradt volt, de a humora ilyenkor sem hagyja cserben, így csak annyit mondott, hogy
Klárika, hát mutassál nekem Magyarországon még egy olyan nőt, aki a negyvenedik születésnapjára egy szállodát kapott
Előfordult olyan is, hogy a megkérdezésem nélkül vett nekem egy csodálatos, zöld színű sportautót. Kint álltunk a teraszon ismerősökkel és barátokkal, amikor egyszer csak odahajtott egy fiatalember öltönyben, nyakkendőben és egy hatalmas rózsacsokorral a kocsival. Alig akartam elhinni, hogy ekkora ajándékot kapok. Amikor közel jött a kocsi, azt hittem, elájulok. Mellettem állt egy édes „barátnőm”, aki megszólalt: „Nem is szereted a zöldet”. A legtöbbször azonban nem ilyen rongyrázósan ünnepelünk, a jellemző inkább az, hogy kettesben elmegyünk vacsorázni valahová, de az is sokszor előfordul, hogy a családtagok társaságában töltjük a születésnapokat. Szép nap a születésnap, de gyorsan elmúlik. Az én életemben ezek a napok nem meghatározók.
Gondolom, így hetven felé sincs kedve lassítani…
Dehogy. Iszonyatos mennyiséget dolgozom. Maga az előadás meg az utazás az előadás helyszínére csak a hab a tortán. Azt rengeteg munka előzi meg. Az előkészület meg az intézkedés a kőkemény munka. Emellett pedig én viszem a háztartást is. Sajnos abból a fajtából való vagyok, aki szeret mindent maga csinálni. Mindig úgy tartottam, hogy senki más nem tudja megcsinálni, csak én.
Soha nem talált olyan bizalmi embereket, akiknek kiadhatta volna ezeket a munkákat?
Nem, de nem is kerestem. Amíg meg tudom csinálni, addig ez a legjobb megoldás. Legalább nyugodtan fekszem le, mert tudom, hogy elutaltam, amit el kellett, és visszaküldtem a szerződést, amit vissza kellett. Tudom, hová kell menni, tudom, hányra kell menni, tudom, kit kell ott keresni… Ez már egy bejáratott, olajozott gépezet, ami jól működik.
Van azért az életnek olyan területe, ahol igénybe vesz segítséget?
Nagyon szeretek autót vezetni, mindig nagyon jó kocsijaim voltak, soha egy koccanásom sem volt, de a vidéki előadásokra már nem vezetek. Az már sok nekem, amikor van két előadásunk, és közte kell menni kétszáz kilométert. De ha csak privátban ugrunk le a Balatonra, akkor én vezetek.
Szeretik meglepni egymást?
Általában vásárolni is együtt megyünk. Például tegnap bementünk egy üzletbe, és Gyuri talált magának valami helyes, sportos cuccot. Hozzám fordult, és elmondta, hogy tulajdonképpen azért jöttünk ide, mert mindjárt születésnapom lesz, válasszak magamnak valami helyes cuccot. Találtam is valamit, ami nagyon tetszett. Augusztus 10-én a Sziget Fesztiválra megyünk, és nagy fejtörést okozott, mit vegyek oda fel. Valami frissre volt szükségem, ami fiatalos, és még sosem volt rajtam. Ez mégis a Sziget Fesztivál, oda nem vehetek fel estélyit. Egy kegyetlenül vagány gatyát vett nekem Gyuri. Így szoktuk egymást meglepni. Jobb így vásárolni, mert legalább rögtön a boltban fel lehet próbálni. Ha úgy vennénk egymásnak valamit, hogy a másik nincs jelen, akkor vissza kéne vinni, ha kiderül, hogy nem jó a méret.
Mindketten nagyon adnak az öltözködésükre. Igénybe vették valaha is stylistok, divattanácsadók szolgáltatásait?
Amikor Gyuri kezdte a pályáját, idehaza még szó sem volt ilyesmiről, de nekem sem volt soha segítségem. ’77-’78 körül kerültem a pályára, akkoriban még az ember maga találta ki, miben lépjen színpadra. Magunkon kellett kísérletezni. Néha visszanéztem magam a tévében, láttam, ha valami nem olyan jó, és akkor legközelebb már másképp csináltam. Annyira hozzászoktam ehhez, hogy ma már nem is fogadom el, ha valaki tanácsot akar adni az öltözködésben. Mi tíz évet éltünk külföldön, megfordultunk Amerikában, Kanadában és Ausztráliában. Láttuk, hogy ott hogyan öltöznek az emberek az utcán, és mit viselnek a nagy sztárok a színpadon.
Mekkora ruhatáruk gyűlt össze otthon? Ha nem vehetne egyetlen új ruhát sem, és minden nap egy régit kellene felvennie, meddig tartana ki a készlet?
(Halkan hallani Korda György beszédét a háttérből.) Gyuri azt mondja, hogy két élet is kevés lenne rá (nevet). Kicsit behatárol engem, hogy a közösségi médiába felkerülnek képek a fellépéseinkről, ezért vigyáznom kell, ha kétszer ugyanazt a ruhát szeretném felvenni. Van egy kedvenc pöttyös nadrágom, amit gyakran felvettem és kombináltam más ruhadarabokkal, mondjuk egy hófehér inggel vagy egy karcsú derekú zakóval. Mit írtak rögtön rólam? Ennek a Balázs Klárinak nincs más cucca, csak ez a pöttyös nadrág? Hát ezért van sok ruhám.
Fotó: Nagy Zoltán
Milyen ruhából vesz a legtöbbet?
Sportruhából. Azokat nagyon szeretem. Persze csak itthon hordom őket. Azért az sem mindegy, hogy itthon miben van az ember. Legyen könnyen mosható, finom anyaga. Erre mindig figyelek.
Nem igazán látni önről smink nélküli képeket. Odahaza is kisminkelve jár-kel?
Itthon teljesen natúr vagyok. Nem élek azokkal a lehetőségekkel, amikkel a mai fiatal lányok. Nem ragasztatok fel szempillát hat hétre. Azt gondolom, hogy az ápolt bőr nagyon fontos, ez a legfontosabb. Tudom, mert ez a szakmám.
Kozmetikus?
Nem csak kozmetikus vagyok, hanem sminkes is, sőt egy évig maszkmesterséget is tanultam. Ha szükség van rá, piszkosul meg tudok változtatni egy arcot, adott esetben akár a sajátomat is. Keskenyítek, szélesítek, amire szükség van.
Egy-egy fotó láttán meggyanúsítottak már face liftinggel: sosem csináltam ilyesmit, csak aznap épp úgy sminkeltem magam. Nem hiszek a botoxban és a plasztikai beavatkozásokban.
Van egy nálam fiatalabb ismerősöm, sokáig botoxoltatott, most megunta, és bizony többnek néz ki, mint én. Ezek veszélyes vállalkozások, óvatosnak kell velük lenni. Smink segítségével nagyon sok mindent meg lehet oldani.
Ahhoz, hogy jó formában maradjon, oda kell figyelnie az étrendjére? Rendszeresen kell sportolnia?
Egy hétvégén olykor van hat előadásunk, ami hatszor hatvan perc, az nekem bőven elég a sportból. Mire lejövünk a színpadról én mindig úgy leizzadok a sok mozgástól, hogy teljes ruhát kell cserélnem. Van egy latin blokkom is, amiben szambától kezdve jó néhány tánc megjelenik, szóval bőven kell mozognom. A fellépések miatt annyira aktív életet élek, hogy emellett nem kell sportolni. Meg nem is mennék, nem szeretem a közös edzőtermeket. Ehhez időm és türelmem sincs. Ha nagyon mozgásra vágyom, kimegyek a kertbe játszani a kutyákkal és vacsora után amúgy is minden este sétálni visszük őket. A kert locsolása is mozgás, ahogy a házimunka is az, hiába mondják, hogy az nem számít. Én a nap 24 órájából 16-ot biztosan végigmozgok. Az étkezésnél csak néhány szabály van. Nincs fehér cukor, nincs fehérliszt, nincs káros zsiradék: olívaolajjal főzünk. Nemcsak magamra, Gyurira is figyelnem kell. Mostanában rengeteg gyümölcsöt eszünk, nagyon finom a dinnye és az őszibarack. Előfordul, hogy egy nap két-három kiló gyümölcsöt is megeszünk. Nagy melegben még főétel helyett is jók. A külföldi tartózkodásaink során nagyon sokféle konyhát megismertünk, és eléggé rákaptunk a tengeri ételekre. Egyedül a kagylót zárjuk ki, mióta Gyurinak egyszer attól csúnya gyomorrontása lett. Olyan beteg lett, hogy két napra le kellett állnunk a forgatással Amszterdamban. Én már azelőtt se ettem kagylót, de azóta már Gyuri se.
Balázs Klári koncertje a Szenes Iván Emlékesten (Fotó: Olajos Piroska)
Rengeteg fellépésük van. Van azért egy határ, amit meghúznak, és már nem mennek fölé?
Sokkal több felkérésünk jön, mint amennyit el tudunk vállalni. Ha valakit visszautasítunk, igyekszünk a következő évben kárpótolni. Előfordult, hogy a polgármester megkeresett minket egy augusztus 20-i fellépéssel, de már teli volt aznapra a naptárunk, így megígértük, hogy majd jövőre megyünk. És mentünk is. Mindent nem lehet, de a nagy fesztiválok mindig prioritást élveznek. A Sziget Fesztivált most azért is várjuk nagyon, mert már jó pár éve nem voltunk.
Az elmúlt két évben elmaradt.
Mi már előtte sem voltunk. Előtte viszont rengeteg alkalommal, talán tízszer vagy tizenkétszer. Most nagyon várnak minket a rajongók, rengetegen írnak a közösségi oldalon. Egészen hihetetlen. Hihetetlen hangulat tud kialakulni egy ilyen fesztiválos fellépésen.
A Sziget fellépések után el szoktak menni körbenézni a fesztiválon? Vagy egyből mennek is haza?
Szerettünk volna körbenézni, de sosincs rá lehetőségünk. Akkora tömeg van a koncertjeinken, hogyha elindulunk utána nézelődni, akkor az emberek szétszednek minket a közös fotókért. Imádjuk a közönséget, és nagyon megbecsüljük a szeretetüket, de szerintem egy ilyen helyen csak megzavarnánk a szórakozásukat azzal, ha mi is ott mászkálnánk.
Az utcán nem rohanják le önöket a rajongók?
Sokszor igen, de nem zavar. Tény, hogy félünk a covidtól, ezért kicsit visszafogottabbak lettünk. Előfordult, hogy a Campus Fesztiválon az előadás után még másfél órát fotózkodtunk a diákokkal. Irtó aranyosak voltak. Megható volt, de ma már ez a pandémia miatt sajnos nem férne bele.
