Október 17-től hétköznap esténként 19:30-tól újra láthatjuk Oroszlán Szonja és Szabó Győző fergeteges párosát, ugyanis 20 év után a VIASAT3-on visszatér a képernyőre Brigi és Brúnó. Ennek apropóján beszélgettünk a színészpárossal.
Szabó Győző és Oroszlán Szonja (Fotó: VIASAT3 / Udvardi Attila)
Milyen érzés volt, amikor 20 év után megkerestek titeket Brigi és Brúnó szerepével?
Oroszlán Szonja: Alig hittem el. Először nem mertem örülni neki, hiszen 20 éve várunk erre, 20 éve hallgatjuk a taxistól elkezdve a közértesen át, hogy bárcsak lenne folytatás. Majd eljön a pillanat, amikor felhívnak, hogy folytatjuk, akkor pedig alig akarod elhinni, hogy ez megtörténik. Felemelő érzés volt.
Szabó Győző: Amikor még ment a sorozat a tévében, állandóan megállítottak az utcán azzal a kérdéssel, hogy mi van a feleségemmel – utalva Szonjára. Amikor véget ért a sorozat, folyamatosan jöttek a kérdések, hogy mikor lesz folytatás. Akkor azt mondtam, hogy talán. Tíz évvel később már csak azt, hogy jó lenne. De még 15 év múlva is biztos voltam benne, hogy nem akarom elengedni. Mindig ott volt bennem, hogy jó lenne folytatni. Amikor felhívtak, kissé hitetlenkedve, de óriási örömmel fogadtam.
Más párkapcsolati kérdéseket boncolgat most Brigi és Brúnó, mint 20 évvel ezelőtt?
Oroszlán Szonja: Szerintem most is elképesztően aktuális minden egyes téma. Például a válás, vagy hogy nem jön össze a gyerek. Amikor 20 éve eljátszottuk, biztosan átjött a nézőknek, de a mi életünkben nem volt olyan aktualitása, mint most, hiszen egy csomó ilyen dolgot átéltünk és tudjuk, hogy súlya van ezeknek a mondatoknak.
Szabó Győző: Akkor is jó volt, hiszen ezt a sorozatot több országban is játszották, a jogtulajdonosok pedig mindet végignézve azt mondták, a miénk volt a legjobb. Most viszont már sokkal érettebbek vagyunk, ami csak jót tett a szerepnek.
Brigi és Brúnó (Fotó: VIASAT3 / Labancz Viktória)
Milyen volt az első találkozás?
Szabó Győző: A kilencvenes évek vége felé éppen egy Rómeó és Júlia-átiratot próbáltunk az Ódry Színpadon, ami úgy nézett ki, hogy csak fiúk játszották, kicsit ilyen West Side Story-s, bicskás srácok beszéltek a lányokról. Én Benvoliót alakítottam és mindannyian kaptunk egy pillangókést. Megmondom a frankót, előtte soha életemben nem fogtam ilyen kést, de ezzel a kezemben kimentem a büfébe. Majd odalépett mellém egy szőke lány, kikapta a kezemből, tekert kettőt-hármat rajta, mondta, hogy „na, ezzel így kell bánni”. Majd visszaadta nekem, én pedig a mai napig ott állok és csak nézek, hogy ki ez a csaj.
Oroszlán Szonja: Kék-fehér csíkos matrózfelső volt rajta, és nagyon béna volt a pillangókéssel. Én három fiú unokatestvérrel nőttem fel, tehát tőlem nem álltak távol a harci eszközök. De emlékszem, az első pillanattól kezdve barátok lettünk. Pár évvel később pedig már ott voltunk a Valami Amerika szereplőválogatóján.
Melyik volt a kedvenc közös jelenetetek?
Oroszlán Szonja: A Valami Amerikából a mentős jelenet, amikor Timi eltöri a lábát és Ákos kíséri el a kórházba, talán az volt a legmeghatóbb. De rengeteg vicces közös jelenetünk volt. Az a film pedig megváltoztatta mindannyiunk életét. Ugyanakkor, legyen szó akármelyik filmről, jelenetről, mi ketten bármilyen szituációban képesek vagyunk sírni a nevetéstől. Ez pedig igaz ránk magánemberként is. Ugyanolyanok vagyunk, ugyanaz a reakciónk. Rendkívül könnyű nekünk együtt lenni, együtt dolgozni.
Szabó Győző: Az ilyen megható részeknél is mindig jöttek a poénok. Még ma is idéznek a filmből. A Valami Amerika nagy durranás volt, és a legtöbben teljesen újoncként kerültünk be, ezáltal pedig berobbantunk a köztudatba.
Melyik volt előbb: a barátság vagy a munkatársi viszony?
Szabó Győző: Nem lehet ezt így szétválasztani. Szerencsére nemcsak mi látjuk így a kapcsolatunkat, hanem azok is, akik velünk dolgoznak, mert összeszokott, egymást megértő páros vagyunk. Ma már nem is tudnék olyanokat említeni, mint amilyenek mi vagyunk. Minket tudnak párként, de külön-külön is kezelni a szakmában.
Oroszlán Szonja: Nehéz lenne megmondani, mert tényleg nagyon jó barátok vagyunk és jól dolgozunk együtt. Nagyon ritka az ilyen színészpáros, mint mi.
Soha nem merült fel bennetek, hogy a magánéletben is egy párt alkossatok?
Szabó Győző: Hazugság lenne azt állítani, hogy sosem beszéltünk róla, mert volt, hogy szóba jött. De inkább arról beszéltünk, hogy azzal csak elrontanánk, ami köztünk van. Szonja egy vonzó nő, kiben ne merült volna fel akkor, húsz évvel ezelőtt? De soha nem történt köztünk semmi. Ez a kapcsolat az életünkben egy áldás és néha átok is. Nagyon sokan hitték azt, hogy köztünk több van… Fura, mert az emberek tényleg nem hisznek a férfi-női barátságban, pedig mi vagyunk rá az élő példa.
Oroszlán Szonja: Ugyanakkor éppen ez a kémia, ami rendületlenül megvan közöttünk már húsz éve, olyan értékes számunkra, mind barátokként, mind szakmailag, hogy ezt semmiért nem kockáztatnánk. Ez a kapcsolat szent és sérthetetlen. Néha persze viccelődtünk vele, hogy együtt kéne élnünk, hiszen olyan könnyen működünk együtt. De azért kimondhatom, engem több férfi is elhagyott Győző miatt. Leginkább a húszas éveimben voltak olyan partnereim, akik nem hitték el, hogy köztünk nincsen több. Mondtam is neki, hogy nem hiszem el, hogy miatta nem tudok bepasizni, ezért egy idő után minden kapcsolatom úgy indítottam, hogy bemutattam a Győzőt.
Szabó Győző és Oroszlán Szonja (Fotó: VIASAT3 / Labancz Viktória)
Amikor megismerkedtetek, milyen karriert képzeltetek el magatoknak?
Szabó Győző: Külsős voltam, megnéztem minden vizsgaanyagot, jártam rengeteget színházba, moziba, de akkor még el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ott leszek, ahol ma vagyok. Mivel nyírbátori vagyok, tudtam, hogy az a város kicsi nekem és el akarok jönni onnan, ezért képzőművészeti szakközépiskolába jártam Budapesten, ami egy teljesen más világ volt. Aztán eljött a főiskolai jelentkezés ideje, de akkoriban egy időben nem adhattál be két művészeti iskolába jelentkezést. Tehát nem felvételizhettem egyszerre a színművészetire és a képzőre, de nem is lett volna rá pénzem. A mai napig emlékszem, hogy ott álltam a csekkel a kezemben és gondolkoztam, hova jelentkezzem, végül pedig beadtam a képzőművészetire, ahova fel is vettek. Az volt a vágyam, hogy színházban szerepelhessek, és ebben az iskolában volt időm eljárni a vizsgákra, szépen lassan pedig bekerültem a körforgásba. Nem álmodtam arról, hogy egyszer majd nagy színész leszek. A Valami Amerika bemutatója után viszont tudtam, hogy valami történt, nem csak velem, mindannyiunkkal.
Oroszlán Szonja: Anno az esélytelenek nyugalmával mentem el a Színművészeti musical-osztály felvételijére. Nagyon meglepődtem, hogy elsőre felvettek, kicsit talán meg is ijedtem, de idővel ráéreztem az ízére. Négy év Vígszínházban töltött gyakorlat után megkaptam a Valami Amerika szerepét és akkor eldőlt a sorsom. Ez a szakma 80 százalék szerencse, a maradék 20 pedig, hogy készen állsz-e a szerencsére.
Mi a titka a párosotoknak?
Oroszlán Szonja: Nagyon sokat emelünk egymáson és szakmailag rengeteget adunk a másiknak. Mind a ketten rendkívül önfejűek vagyunk, de egymástól elfogadjuk a tanácsot.
Szabó Győző: Az elfogadás. Az, hogy egyszerűen nekünk így megy együtt. Tiszteljük és elismerjük egymást.
