Cléopâtre-Diane de Mérode 1875-ben Párizsban született Vincentia Maria Cäcilia Catharina de Mérode bécsi bárónő és Theodor Christomannos osztrák bíró gyermekeként. Szülei nem voltak házasok és korán el is hidegültek egymástól, így a kislányt az édesanyja nevelte, apjával gyermekként nem is találkozott.
8 éves volt, amikor édesanyja beíratta balettórákra. Cléo 11 évesen debütált a párizsi operában, 16 éves korára pedig már sztártáncosnak számított, mindemellett a trendekre is hatással volt. Különösképp jellegzetes frizurájával, az ókori görög hajviseltetet idéző, füleket fedő chignonnal teremtett divatot. A frizura nem csupán hazájában, de azon túl is rendkívül népszerűvé vált, olyannyira, hogy a svéd telefontársaság operátorai kis híján sztrájkba léptek, amikor a vezetőség arra utasította őket, hogy hagyjanak fel a chignon viselésével, mivel a fülre húzott haj miatt kevésbé hallják jól az ügyfeleket.
Cléo de Mérode a frizurával, mely divatot teremtett (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images via Getty Images)
Cléo a tánc mellett modellkedett is, a kor legnagyobb művészei, többek között Henri de Toulouse-Lautrec, Edgar Degas, Mariano Benlliure, Alexandre Falguière, Giovanni Boldini, de a magyar Rippl-Rónai József is megörökítette szépségét festményeken, illetve szobrokon. Mindemellett számtalan korabeli folyóirat-illusztráció, sőt képregény is ábrázolja, Georges Goursat pedig még karikatúrákat is rajzolt róla.
Rippl-Rónai József portréján (Forrás: Wikipedia)
Semmi sem volt azonban nagyobb hatással Cléo de Mérode hírnevére, mint a fotói. A korszak legprominensebb fotóművészei, többek között Nadar és fia, Paul Nadar, Léopold-Émile Reutlinger, Jean Reutlinger, Henri Manuel, Charles Ogerau és Otto Sarony készítettek róla felvételeket. A fotókat aztán elsősorban képeslapokon terjesztették, de felkerültek más tárgyakra, például játékkártyákra is. Az emberek pedig valósággal megőrültek Cléóért és gyakorlatilag mindent elkapkodtak, amin a fényképe szerepelt.
Cléo de Mérode (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
A szépség és a hírnév persze már akkoriban is irigységet és rosszindulatú pletykákat szült. Az egyik első pletyka, ami Cléóval kapcsolatban szárnyra kelt, hogy azért hordja a jellegzetes frizurát, hogy eltakarja, hogy az egyik, vagy mindkét füle hiányzik. A másik, széles körben elterjedt szóbeszéd már sokkal komolyabb volt: azt állították ugyanis, hogy a fiatal táncosnő viszonyt folytat a 60 éves II. Lipót belga királlyal. A sajtó „Cléopoldként” emlegette a párost. A pletykáknak alapot adott, hogy a nős uralkodó, akit felesége négy gyermekkel ajándékozott meg, nagy nőcsábász hírében állt, olyannyira, hogy kiderült róla az is, hogy egy tizenéves francia prostituált, Caroline Lacroix két további gyermeket szült neki.
A Cléopold-pletyka közel egy évtizeden át tartotta magát, ez idő alatt számos gúnyos iromány, karikatúra, sőt még dal is született a párosról. Cléo kezdetben cáfolta, hogy bármi köze lenne a királyhoz, később azonban rájött, hogy nem is tesz annyira rosszat a hírnevének, ha összefüggésbe hozzák az uralkodóval. Valójában egyébként nagy valószínűséggel alaptalan volt a szóbeszéd és a táncosnő sosem volt a belga király szeretője.
(Forrás: Culture Club/Getty Images)
1896-ban Mérode aztán újabb botrányba keveredett. Alexandre Falguièr francia szobrász ekkor mutatta be La Danseuse című, életnagyságú aktszobrát, melyről azt állította, hogy azt egy Cléo de Mérode testéről vett gipszöntvény alapján készítette. A műkritikusok körében az alkotás meglehetősen negatív fogadtatásban részesült, ugyanis torznak titulálták azt. Talán a kritikák miatt, de Mérode határozottan tagadta, hogy a szobor az ő testét ábrázolná, azt állította, hogy csupán a fejét mintázták róla. Még ugyanabban az évben azonban mégiscsak beépítette egy színpadi produkciójába: egy balett-pantomimben, egy szimulált meztelen jelenetben volt látható, mely egyértelműen erre a szoborra utalt.
Alexandre Falguièr: La Danseuse (Forrás: Wikipedia)
Hírneve ekkorra már jóval túlnőtt hazáján. Európai körútra indult, előadásai mindenhol elsöprő sikert arattak. 1897-ben aztán a tengerentúlra utazott, ahol egy hónapon keresztül a New York-i Koster and Bial’s színházban lépett fel, teljesítménye azonban csalódást okozott a közönségnek és a kritikusoknak. Az újságok azt írták róla, hogy valóban szép nő, táncolni azonban nem tud. Ennek ellenére a párizsi fizetésének negyvenszeresét kereste meg, a sajtó és a rajongók pedig folyamatosan ostromolták.
1900-ban hamis kambodzsai táncával keltett szenzációt a párizsi Világkiállításon. Hírneve csúcsán aztán beleegyezett, hogy fellép a hírhedt Folies Bergère kabaréban, a Lorenza című háromfelvonásos pantomimben, amivel jókora kockázatot vállalt, ugyanis a táncvilág elitjének tagjai korábban ilyesmit nem tettek. Néhányan attól tartottak, hogy ezzel véget vet a karrierjének, de a félelmek alaptalannak bizonyultak. Sőt, a rajongótábora csak tovább nőtt. 1906-ban már évi 50 millió róla készült fényképet adtak el, a következő évben pedig Everybody’s magazin egyenesen Szűz Máriához hasonlította.
Cléo de Mérode ((Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
Hírneve az ezt követő években, sőt az első világháború alatt is töretlen maradt. Egészen a negyvenes éveinek végéig színpadon volt, végül 1924-ben, 49 évesen döntött a visszavonulás mellett. A Dél-Franciaországban található Biarritzba költözött, ahol balettórákat adott, hobbiból pedig klasszikus stílusú, táncosokat, pásztorokat és pásztorlányokat ábrázoló figurákat készített és árusított.
1950-ben rágalmazásért beperelte Simone de Beauvoirt, mivel az írónő A második nem című könyvében Mérode-ot paraszti származású prostituáltként írta le és azt állította, hogy karrierje előmozdítása érdekében vett fel arisztokratikus hangzású művésznevet. Bár Mérode ötmillió frank kártérítést követelt, a bíró csak 1 frankot ítélt meg neki, arra hivatkozva, hogy korábban soha nem cáfolta a vele kapcsolatos pletykákat. Elrendelte ugyanakkor, hogy de Beauvoir törölje a Mérode-ról szóló részt könyvének további kiadásaiból.
Mivel sosem házasodott meg és nem született gyermeke, azt is pletykálták róla, hogy leszbikus. Paul Klee svájci festő viszont, aki személyesen ismerte őt, aszexuálisnak titulálta. Maga Mérode önéletrajzi könyvében azt írta, élete során összesen két férfival volt kapcsolatban. Közel tíz évig egy francia arisztokrata párja volt, aki el is jegyezte őt, ám 1904-ben tífuszban meghalt. 1906 és 1919 között pedig Luis de Périnat spanyol szobrász és diplomata volt a társa, aki azonban elhagyta egy bárónő miatt.
Utolsó éveiben Párizsban élt és egészen 90 éves koráig balettórákat adott, egyre súlyosbodó demenciája miatt azonban végül kénytelen volt felhagyni a tanítással. A következő évben, 1966-ban a Rue de Téhéran 15. szám alatt található lakásában hunyt el.
