A 444.hu átfogó interjút készített Szilágyi Liliánával, aki tavaly év végén a nyilvánosság előtt is bevallotta, hogy az édesapja éveken át bántalmazta. Az Európa-bajnoki ezüstérmes, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok egykori úszó többek között arról is beszélt, hogy az apja testileg és lelkileg is bántalmazta, anyját és testvérét is totális kontroll alatt tartotta, a családban csak az anyai nagyszüleinél talált menedékre.
Szilágyi Liliána már több ízben elmondta, hogy valójában sosem akart úszni, és úszópályafutásából egyetlen boldog pillanatot sem tud felidézni.
A vízzel kapcsolatos első élménye azonban jó volt, anyai nagyapja, Gyarmati Dezső, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó vitte le először a Komjádiba. Azt is elmondta, őt fizikálisan egy edző sem bántotta, de a korosztálya tagjai, a csapattársai kaptak pofont vagy fenékre verést. Érzelmi bántalmazás és testszégyenítés azonban őt is érte:
Az egyik reggeli méredzkedésnél az edzőm azt mondta, „Jól van, Liluka, ha holnapra nem fogysz le másfél kilót, ki vagy rúgva.” Másnap reggelig nem ettem, nem ittam, és beszedtem hat darab hashajtót. Így fogytam 40-50 dekát. Nem rúgtak ki, viszont nem volt se erőm, se semmim, teljesen ki voltam készülve.
Elmondta azt is, hogy apja mindig akkor hozta el, amikor az edzői kezdtek esetleg jó kapcsolatban lenni vele. Az otthoni helyzetet senkivel nem oszthatta meg, ha mégis beszélt róla, az valahogy visszajutott az apjához.
Szimplán csak úgy tettek, mintha ez nem volna súlyos dolog és mentek tovább az életükkel. Ez a legrosszabb, amit csinálni lehet egy bántalmazottal, hogy semmissé teszik az érzelmeit.
Liliána nemigen őriz jó emlékeket apjáról, mindent görcsösen kellett csinálnia, amire apja tanította. Ha visszaszólt, megpofozta vagy nem szólt hozzá három napig, míg Liliána meg nem hunyászkodott előtte. 21 éves koráig még sírni se sírhatott apja előtt.
Gyerekkoromban nyilván sírogattam, de mindannyiszor megalázott vagy megsemmisített, hogy „na, te hülye kis picsa, már megint gyenge vagy, sírsz, nem érsz el semmit ezzel”. És egyébként is csak idegesebb lett a sírástól. Úgyhogy 7-8 évesen megtanultam, hogy nem sírok előtte.
A volt úszó arról is beszélt, hogy testvérével nagyon jó volt a kapcsolata, amíg egy fedél alatt éltek. Gerdával 12 éves koráig laktak együtt, Liliána máig nem tudja megbocsátani apjának, hogy megromlott a kapcsolata a húgával.
Öngyilkossági kísérletéről is beszélt:
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor 2015-ben, a családi nyaraláson, utolsó este elszöktem. Már nagyon rossz mentális állapotban lehettem, és anyám is, mintha egy szellem lett volna, annyira depressziós és elhasznált volt. Minden energiámból, mindenből, ami voltam valaha, kiüresedtem. Senkihez nem tudtam kapcsolódni, már Gerdát sem tudtam beengedni érzelmileg, nem tudtam vele beszélgetni normálisan. Ültem a tengerparton, úgy éreztem, nincs már miért élnem, a nagyapámtól kapott késsel akartam felvágni az ereimet. Néztem a vizet, egyszer csak a nagyapám hangját hallottam: „most már elindulhatsz, most már el fogsz tudni jönni”. Nem volt vesztenivalóm, az életem se kellett már. És az volt az a pillanat, hogy jó, innen már csak jobb lehet. Bármi jobb, mint ez.
Liliána rokonáról is szó esett, aki rendszeresen ír családi és sportági történetekről a sajtóban (itt vélhetően Gyarmati Andreára utalnak). Az úszónő szerint nagynénje mindent látott és tudott is, mégsem állt ki mellette. „Annyit mondott, hogy nem értem meg, hogy neki »ez micsoda fájdalom. A megszólalásod engem tönkretesz«. Mondtam, semmilyen kapcsolatnak nem kell lennie köztünk, ne játsszuk meg, hogy jóban vagyunk. Nem keressük egymást, nem is várok el tőle semmit” – mondja Liliána.
Nagymamája kapcsán elmondta, ő szintén bántalmazta: megijesztette, kicsavarta a kezét.
Meg olyan is volt, hogy kicsiként ő akart megfürdetni – pedig már tudtam egyedül –, aztán bevitt a szobába és elkezdett matatni a puncimnál. Azt mondta, hogy nagyon fontos minden fürdés után megnézni, és ezt majd az apámnak kell csinálnia.
Liliána most jógaoktatónak készül, meditációkat tart, könyvet ír, énekelni tanul, és bántalmazottaknak szervez segítő köröket.