Mikor derült ki, hogy inzulinrezisztenciád van?
A szülés után nem akartak lemenni a felszaladt kilók, hiába kezdtem el sportolni és odafigyelni az étkezésre, mégsem működött, bár előtte sem voltam vékony alkat. Akkor ellátogattam dr. Tóth Tamáshoz, aki nagy szaktekintélynek örvend. Elküldött megannyi vizsgálatra, de a cukorterhelésnél már biztos volt, hogy mi a probléma. Megállapította nálam az inzulinrezisztenciát, és segített a fogyásban is. Másfél év alatt sikerült lefogynom, de a mai napig tartom ezt az életmódot. Mivel egy eléggé egyedi diétát kellett nálam bevezetni – ahogy ő fogalmazott –, az első pár hónap egy emberkísérlet volt.
Hogyan nézett ki ez a kísérlet?
Kipuhatolóztuk, hogy az én szervezetem mire, melyik szénhidrátra hogyan reagál, két-háromhetente jártam Tamáshoz, aki mérlegelt engem. Az inzulinrezisztenciából kigyógyulni nem lehet, de szinten lehet tartani, ami sikerült is. Durván húsz kilótól sikerült megszabadulnom.
Miket kellett elhagynod?
Kicsit úgy kell táplálkoznom, mint a cukorbetegeknek, de én nem tartottam 160 grammos szénhidrát diétát. Kerülöm a finomított szénhidrátokat és a glikémiás indexét nagyjából mindennek nézem. Nem azt mondom, hogy ez egy aranyszabály, de azért minél hosszabban lebomló szénhidrátokat fogyasztok, és ez a kulcs az én esetemben.
Dia 2017-ben a Televíziós Újságírók Díja gálaesten, és a Celeb vagyok, ments ki innen! 6. évadában (Fotó: Nagy Zoltán)
Volt olyan, amiről nehézséget okozott lemondani?
Szépen lassan, fokozatosan történt minden. Maga az átállás nem volt annyira megterhelő, viszont sokkal kevesebbet kellett étkeznem, ez pedig nehézséggel járt. Még úgy is, hogy tudom, nincs szükségem annyi ételre, mint amennyit beviszek, ami nemcsak rám, hanem az átlagemberre is igaz. De a magyarnak mindig nagyobb a szeme, mint a gyomra… Szóval ez a része volt nehéz, sokszor éhes maradtam.
Volt, amikor elcsábultál a „tiltott” finomságokra?
Az első egy évben nagyon bigott módon tartottam a diétát. Később néha elcsábultam, de akkor már annyira sokat futottam, hogy ez nem volt számottevő. Egyre többet sportoltam, így pedig néha belefért egy kis bűnözés.
Miről kellett teljesen lemondanod?
Nem fogyasztok cukrot, fehérlisztes termékeket, pékárukat. Viszont rengeteg alternatív recept van, így a felsoroltak nélkül is jókat lehet étkezni. Például a jázmin rizs nekem bevált, arra jól reagál a szervezetem, nem bármilyen mennyiségben, de azt ehetem. Édesburgonyát szintén, ahogy a húsoknak bármelyik fajtáját. Valójában kevés dolog van, amiről le kellett mondanom, mert még egy tiramisut is el lehet készíteni úgy, hogy inzulinrezisztencia-barát legyen.
Fotó: Instagram
Milyen érzés volt szembesülni a diagnózissal?
Nagyon nehéz volt, hatalmas lélekjelenlétet igényelt, ahogy az utána következő időszak is, ugyanis eleinte egy deka sem ment le rólam. Folyamatosan kudarcként éltem meg, úgy éreztem, a semmiért dolgozom és szenvedek, de hála istennek, megtérült.
Az első félévben nagyon kell a lélekjelenlét, hogy akkor se adja fel az ember, amikor úgy látja, abszolút nem olvadnak le róla a kilók.
Ki támogatott téged a nehéz időszakban?
A párom és a barátaim is nagy támogatóim voltak. Igyekeztek olyan ételeket készíteni, amiket én is ehetek, és akárhányszor elcsábultam volna, mindig meggyőztek arról, hogy most már nincs messze a cél, tartsak ki. Ez hatalmas segítség volt.
Milyen volt a pillanat, amikor először szembesültél az eredménnyel?
Sokára jött csak el ez a pillanat. Annyira lassú volt a fogyás, hogy csak lassan kellett lecserélnem a ruhatáramat, amikor a tükörbe néztem, nem volt szembetűnő az eredmény, nem éreztem azt, hogy most már vékony vagyok. Az viszont nagyon jól esett, amikor a menyasszonyi ruhámat egyre beljebb kellett venni.
Milyen érzés visszanézni a régi képeket?
Mindig azt érzem, hogy soha nem akarok újra olyan lenni, ezért nap mint nap küzdök. Ha elcsábulnék, mindig arra gondolok, hogy nem szeretnék már abban a testben élni.
A futás hogyan jött az életedbe?
Anyukaként nem tudtam elmenni olyan csoportos órákra, amik kötött időben voltak, ezért olyan sportot kerestem, ami kardió jellegű és teljesen kötetlen, akkor csinálom, amikor nekem jó. A futás pedig épp ilyen.
Kaptál negatív véleményeket, hogy már túl vékony vagy?
Természetesen sokat, de egyáltalán nem érdekel. Pasik mondták, hogy sokkal jobb volt, amikor husisabb voltam, és hogy csonttal csak a kutyák játszanak. Szóval ilyenek jöttek, de pont nem érdekelt, mert
akkor is szerettem létezni, amikor kövérkésebb voltam és most is. Természetesen most sokkal jobban érzem magam, de akkor még nem tudtam, hogy ez mennyivel nagyszerűbb érzés.
Éppen ezért nem foglalkozom vele, ez kinek tetszik és kinek nem. Egyetlen pasinak kell, hogy tetsszen, az a férjem. Azért is peregnek le rólam a negatív vélemények, mert azt gondolom, a teljesítmény sokkal fontosabb. Tök jó, hogy ez azzal jár, hogy vékony vagyok, de arra törekszem, hogy minél ügyesebb futó legyek és egészségesen éljek.
A rohanós hétköznapokban hogyan lehet ezt betartani?
Sokat főzök, általában napokra előre, de előfordul, hogy rendelni is szoktam. Emellett mindig vannak nálam olajos magvak, amikből egy pár szemet kapok csak be, vagy fehérjeturmix, hogy ha nem tudok beiktatni egy főétkezést, ne essen le a cukrom.
Lett kedvenc új recepted?
Kifejezetten kedvencem nem, de mindenből kikísérleteztem, hogyan készíthető el finoman és egészségesen. Például az almás pitét és a nokedlit is teljes kiőrlésű lisztből készítem.
A Celeb vagyok, ments ki innen! előtt nem aggódtál a diéta miatt?
Azért nem féltem annyira, mert éhezni már sokat éheztem, és biztos voltam benne, hogy ez nem okoz majd gondot. Attól, hogy a cukrom hogyan reagál, picit féltem, és bevallom, sokszor szédültem is. Ez viszont nem csak azért volt, mert IR-es vagyok, hanem mert tényleg nagyon kevés kajánk volt. A csapattársaim is ki voltak készülve és szédültek is sokszor. A műsor alatt nagyjából 3 és 5 kiló között fogytam le.
Hogy érezted magad a műsorban?
Életem egyik legnagyobb kalandja volt. Nagyon örülök, hogy elvállaltam és ezekkel az emberekkel tölthettem ezt a majdnem három hetet. Rendkívül pozitív élmény volt.
Milyen volt a környezet, amiből mi nem láthattunk mindent?
Gyönyörű helyen voltunk, ez egy klasszikus dzsungel volt, elképesztő élővilággal. Ott ugráltak körülöttünk a majmok, láttunk kígyót, békát, pókot, amit valahogy elfelejt az ember, és nem félelemmel tekint rá, hanem csodálattal.
Sose váltott ki belőled undort, amikor bogarakat vagy csúszómászókat dobtak rátok?
Abban a helyzetben mindenki nagyon megerősödött, és annyira éhesek voltunk, hogy az lebegett a szemünk előtt, hogy kaját kell szereznünk, bármi áron. Ebben az évadban senki nem mondta ki, hogy celeb vagyok, ments ki innen, hanem mindenki derekasan helytállt.
Fotó: RTL/Rizmajer Antal, Sárosi Zoltán
Mi a legjobb emléked?
A 24 órából sok minden nem került be a több mint egyórás adásba, de sok dzsungeljátékot találtunk ki, rengeteget hülyéskedtünk a táborban, olyanok voltunk, mint egy osztály.
Nehezen viselted a családod hiányát?
Eleinte nagyon, majd átkapcsoltam játékos üzemmódba, és akkor már sokkal könnyebb volt. A pillanat, amikor hazatértem, nagyon jó volt, annak ellenére, hogy még maradtam volna, de akkor úgy éreztem, mintha egy szemvillanás lett volna az egész. Egyből visszaállt az agyam a civilizált életmódra, és valószínűleg most már újra undorodnék a kígyóktól és békáktól.
