„Rendszeresen felriadok, és olykor apuhoz beszélek” – Mészöly Gézát nagyon megviseli édesapja elvesztése

Ma helyezik örök nyugalomra a legendás, 61-szeres válogatott labdarúgót, Mészöly Kálmánt. Fia, Mészöly Géza meghatottan beszélt édesapja elvesztéséről.

S. Z.

2022. December 12.

November 21-én, hosszan tartó, súlyos betegség után, 81 éves korában elhunyt Mészöly Kálmán, a Vasas és a magyar labdarúgás legendája.

December 12-én, 14.30-kor a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra, a gyászszertartáson a Vasas labdarúgói állnak majd díszsorfalat, a koporsót Vasas-címeres, piros-kék zászló borítja majd. Nemcsák Károly színművész szaval verset, beszédet mond Berzi Sándor az MLSZ részéről, valamint az egykori angyalföldi csapattársak közül Kenderesi István és Puskás Lajos.

Mészöly Kálmán 61-szeres válogatott labdarúgó, edzõ, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya (k), felesége, Bardi Gyöngyi és fia, Mészöly Géza az M4 Sport - Év sportolója gálán a Nemzeti Színházban 2018. január 11-én

Mészöly Kálmán 61-szeres válogatott labdarúgó, edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya (k), felesége, Bardi Gyöngyi és fia, Mészöly Géza az M4 Sport – Év sportolója gálán a Nemzeti Színházban 2018. január 11-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A Szőke Szikla nagyon szoros kapcsolatban állt fiával. Mészöly Géza a Sportalnak meghatottan beszélt édesapja elvesztéséről. Azt mondta, napközben még csak-csak elvan a munkájával, és nézi a katari futball-világbajnokságot, ami leköti a gondolatait.

De az éjszakák borzalmasak. Rendszeresen felriadok, és olykor apuhoz beszélek. Máskor meg csak egyszerűen sírok. Pedig próbálok kemény lenni, olyan, mint az Öreg, Apám. Ezt tanította nekem már kisgyerekkoromtól, hogy harcoljak, soha ne adjam fel, és legyek férfi minden szituációban. Ő ilyen volt. Mindenkinek ilyen szülőt kívánok

– mondta Mészöly Géza, aki szerint édesapjának már megváltás volt a halál, mert sokat szenvedett.

„Az utóbbi időben már úgy mentem be hozzá a kórházba, hogy néztem a szemét, és kerestem, szinte kutattam benne az élni akarást – emlékezett vissza az utolsó időszakra Mészöly Géza. – Mert néha azt mondta az Öreg: »fiam, ez így itt nagyon sz*r, vigyél haza innen, mert ez így nem élet, ágyhoz kötve, kiszolgáltatva«. Ilyenkor mindig megijedtem, hogy feladja. De nem! Mindig erőre kapott, és még viccelődni is volt kedve. Soha nem beszéltünk a halálról. Mintha nem is létezne. Még nem igazán tudom felfogni, hogy már nincs.”