Geszti Péter interjú az Ezeregy éjszaka című zenés darabjáról

Hogy vagy?

Ahogy lehet. Mostanában kevesebbet foglalkozom a kommunikációs business-szel, és jóval többet az alkotói életemmel. Ezt már régóta ígértem magamnak, és most jött el az ideje, hogy megvalósítsam. 

Miért éppen most?

58 éves vagyok, tartozom magamnak ennyivel. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy idén három hónapot együtt töltöttünk külföldön a családdal, és jól esett egy olyan élet, ami nem veszett el hétköznapi üzleti ügyekben, éppen ezért lett idő magamra, magunkra, a családra, csatangolásra. 

Állandó pörgésben élő emberként ismer az ország. Ki tudsz kapcsolni? Ez alatt a három hónap alatt sikerült a munkát magad mögött hagyni?

Nálam az a kikapcsolódás, ha tét és határidő nélkül játszhatok a gondolataimmal. Én nagyon tudok pihenni, remekül elvagyok munka nélkül. Pár éve még a feleségem is azt mondta, hogy „Jaj, úgyse tudsz pihenni!”, én meg rávágtam, hogy dehogyisnem. Idén be is tudtam ezt bizonyítani. Jól esett egy másfajta életritmus. Megváltoztattuk az életünket, új projektekbe vágtunk bele, mégis több időnk marad együttlétre, feltöltődésre, olvasásra, gondolkodásra, dalírásra. Ez az új musical is sok munkát ad. Egy értelmes és értékkel teli időszakát élem az életemnek. 

Fotó: Nagy Zoltán

Híres vagy arról, hogy több vasat tartasz a tűzben, egyszerre jó néhány projekttel foglalkozol. Egyetlen munka nem tudja kielégíteni a kreativitásodat?

A kommunikációs business hozzászoktatott, hogy projektszemlélettel gondolkozzak. Ha az embernek több ügyfele van, őket mind ki kell szolgálni, és mindenhol értelmezhető teljesítményt kell leadni. Úgy szoktam építkezni, hogy egyszerre több dolgot indítok el, de ezek nem egyszerre szoktak beérni. Amivel éppen sokat kell foglalkozni, arra ráfordulok, a többit meg előkészítem. Fontos, hogy ne legyenek üresjárataim, szeretem magamat több ügyön pörgetni, ezek gyakran egymást is inspirálják. Az Ezeregy éjszaka című musicalen már tizennégy éve elkezdtem dolgozni. Voltak szendergős meg aktív szakaszok, kilépett egy szerző, új szerző jött, és végül a Covid alatt tudtuk befejezni. Ez alatt a tizennégy év alatt színpadra került A Pál utcai fiúk, készült két nagyjátékfilm, hat filmterv, rengeteget koncerteztem és még ezer dolgot csináltam, de ez nem jelenti azt, hogy amikor szükségem van a koncentrációra egy projektnél, akkor ne tudnék rá időt szakítani.

Mi adta a kezdő szikrát az Ezeregy éjszaka megszületéséhez?

Tasnádi István író rakta össze újféle történetté az Ezeregy éjszaka mesegyűjtemény darabjait, és egy két síkon zajló sztori született így. Az egyik síkja ugyanaz a kerettörténet, amit az Ezeregy éjszakából ismerhetsz: Seherezádé mesét mond Shariár királynak. Ez azonban a mi darabunkban drámai erővel bír, mert Seherezádé nem jókedvéből mesél: a királyt elhagyta az asszonya, lelépett a nagyvezérrel, ezért a férfi meggyűlölt minden nőt. A sebzett macsó minden éjszaka más nővel hál, aztán másnap lecsapatja a fejüket. Seherezádé is sorra kerülne, ám az okos lány egy példázatos történetet kezd mesélni éjszakánként, ami egyre jobban érdekli a királyt. Ezen a szálon egy őrjöngő, hiúságában sértett férfi és egy okos nő szembenállásának majd közeledésének a történetét meséljük el. A darab másik síkját pedig Seherezádé szokatlan meséje adja. Egy idő után a két sík elkezd egymásba átjárni, és a király megérti, hogy a sztori tulajdonképpen róla szól. A darab perzsa, arab, indiai és kínai mesékből áll össze, és azért izgalmas, mert a fordulatai egyáltalán nem szokványosak. Nagyon szeretem benne, hogy ebben a történetben egy nő menti meg a szerelmét, és a világot is. Szeretem, hogy arról beszél, a vakság nem csupán fizikailag jelenthet csapást, hanem szimbolikusan is. Az életben gyakran nem vesszük észre azokat az embereket, érzéseket, akik, amik igazán fontosak. Hányszor fordul elő, hogy nem azokra fordítjuk a figyelmünket és a szeretetünket, akik mindent megtesznek értünk, és méltatlanul bánunk akár a szeretteinkkel is. Seherezádé történetmesélésének is van tanulsága: ha van egy jó sztorid, az meg tudja menteni az életedet. 

Fotó: Facebook

A Pál utcai fiúk és A dzsungel könyve elkészítése sokkal kevesebb időt vett igénybe, mint az Ezeregy éjszakáé?

Igen, ez most különösen hosszú szülés volt. Ugyan A Pál utcai fiúk is nagyjából tíz évig tartott, de ott inkább az vitte el az időt, hogy nehéz volt a jogokat megszerezni hozzá, és addig nem tudtuk elkezdeni írni a darabot. Itt maga az írási folyamat volt nagyon kalandos. Szeretem az olyan történeteket, amik egyszerre tudnak szórakoztatni felnőtteket és gyerekeket, és imádom azt, amikor egy jó sztorihoz lehet dalt írni. Hiszek abban, hogy csak úgy érdemes zenés darabot írni, ha maga a történet is érdekes és drámai. Nem zenés revüben gondolkodom, amiben énekelnek meg táncikálnak, nekem az kell, hogy a történet mélységeiből az ember magára ismerjen. Legyen katarzis, dráma, kell a szépség és kell a humor is. Az Ezeregy éjszaka ilyen előadás. Sokszor írtuk át, alapvető szerkezeti változásokat eszközöltünk rajta, alapos munka lett. A dzsungel könyve másfél évvel a dalszerzői belépésem után már színpadra került. Itt most rengeteg verziót fejlesztettünk: van olyan dal, amiből 9 vagy 10 változat is készült, mire azt mondtuk, hogy ez az, jó lesz.

Ezúttal ugye nem „csak” dalszövegíróként működtél közre?

Monori András a zeneszerző, Tasnádi István a szövegkönyv írója, jómagam pedig a dalszövegírás mellett részt vettem a szövegkönyv kialakításának munkájában is, valamint közreműködtem zenei producerként. 

Jól látom, hogy színházi alkotóként téged elsősorban a Broadway és Westend világa motivál?

Igen. Azt gondolom, hogy értékálló, mainstream zenés darabokat csinálni egyáltalán nem könnyű mesterség, viszont komoly jelentősége és hatása van. Gondolj csak bele: A dzsungel könyve már huszonhat éve megy a Pesti Színházban, és csak ebben a színházban látta vagy nyolcszázezer ember. A Pál utcai fiúk hatása még ennél is nagyobb, hiszen egy magyar szerző művét adaptáltuk. Az oda készült dalok közül néhány önálló életre kelt. A Mi vagyunk a grundnak például közéleti és közérzeti jelentősége lett. Ezek a darabok alkotóként azért érdekesek, mert olyan témákat tudnak megíratni az emberrel, amelyekről magadtól nem biztos, hogy gondolkodnál. Sokszor kell érdekes, izgalmas vagy épp humoros helyzetekhez dalt írni, ami szabad és szórakoztató játék, nagyon élvezem.

Best of Geszti koncert a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon (Fotó: Olajos Piroska)

Papíron már készen van a darab, a bemutató pedig nyáron lesz Szegeden. Hogy állnak az előkészületek?

A produkció nagyon jól áll. Megvan a teljes stáb, a rendező, a díszlettervező és a koreográfus, és már aláírtuk a szerződést az összes főszereplővel is. Országos hírű színészekről beszélünk, viszont neveket még nem mondhatok, mert erre még nem hatalmaztak fel. Lesznek köztük meglepetések, nagyon elégedett vagyok a castinggal. Vizuálisan egy kifejezetten modern módon felfogott mesés kelet fog feltárulni a nézők előtt – már láttam az alakuló díszletterveket is –, ezek egy egzotikus világba rántják be a nézőt, ugyanakkor friss lesz a megközelítés, nem lesznek pókhálós bazárjaink a színpadon. A táncokat illetően olyan látványos koreográfiákat tervezünk, hogy bollywoodi produkciókkal is felvehessük a versenyt. A stáb már egy éve dolgozik a produkción, nagy öröm számunkra, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitott a javaslatainkra. 

A darab zenei világában is lesznek majd keleties ízek?

Jelenleg a darab zenei definíciója az, hogy world musical, vagyis világzenei musical. Elképesztő volt szembesülnöm azzal, hogy a zeneszerző, Monori András milyen sok keleti hangszeren játszik. Viszont megállapodtunk vele abban, hogy olyan arányokat állítunk be a dalokban, amiktől kellemesek és barátságosak maradnak a hazai füleknek. Tehát alapvetően popzenéről van szó, csak pikáns keleti fűszerekkel a hangszerelésekben. Tudatosan törekedtünk rá, hogy slágerek is szülessenek, fütyülhető dallamokkal. Engem az egzotikum nagyon vonz, de ez már A dzsungel könyvében is megjelent annak idején.

Az eddigi darabjaid híresek arról, hogy hosszú évek óta játsszák őket. Feltételezem, hogy az Ezeregy éjszakával sem az a terved, hogy Szeged után nyugdíjazzátok.

Az a cél, hogy a jövő év végétől Budapesten is játssza majd egy komoly színház. Erről még folynak a tárgyalások. Remélhetőleg ugyanolyan hosszú távon lesz sikeres, mint A dzsungel könyve, és egyaránt szeretni fogják a felnőtt és a gyerekkorú nézők is.