Atyai nagyanyám, Kerényiné Kéri Margit
A mama énekpedagógus volt, nagypapám legjobb barátja, pedagógus- és művészpartnere, aki édesapám legjobb barátja is volt annak ellenére, hogy már húsz éve nincs köztünk. Én is csodás barátságot ápoltam vele, kamaszkorom legfontosabb támaszaként szolgált. A szüleim válása után apukámmal egy lakásban éltünk, és a mellettünk lévő kis lakásban élt a mama. Ő jött át reggel felkelteni, ő indított el iskolába, ő fogadott otthon, amikor hazaértem. Sokan csak alkalmanként, esetleg hétvégenként látják a nagyszüleiket, de az én mamám a hétköznapokban volt velem egész gyerek- és kamaszkoromban.
Nagyon szoros viszony volt a miénk. Visszagondolva jöttem rá, mennyi mindent tudott rólam. Olyan ügyesen kérdezett, hogy beavattam őt még az aktuális csínytevéseimbe és a szerelmi ügyeimbe is, amikről egyébként nem szerettem beszélni.
Egyszer a bátyámmal házibulit rendeztünk a lakásban, amikor apu nem volt otthon. Páran ott aludtak nálunk, a mama meg jött át hozzánk reggel, hogy reggelit csináljon. Benyitott, látta, hogy ott van még hat-hét ember, becsukta az ajtót és szó nélkül elment. A testvéremmel megszeppentünk, hogy nagy lehet a baj, gyorsan elkezdtünk összepakolni. Halljuk közben, hogy a mama visszajött és már a konyhában sertepertél.
Fotó: TV2
Kimegyünk hozzá, hogy bocsánatot kérjünk, erre elkezd arra panaszkodni, hogy hozhattuk őt ilyen helyzetbe, hogy vendégeket hívunk, és nem szólunk róla. Most le kellett mennie a boltba, hogy rittyentsen egy hatalmas reggelit 8-10 embernek. Felébresztettünk mindenkit, az egész banda ott reggelizett a mamával együtt. Szó sem volt arról, hogy leszidjon minket. Nagyon modern, felvilágosult asszony volt, bármiről lehetett vele beszélgetni. Értett az emberekhez, a mai napig több kollégámmal szóba kerül időnként, mert mindenki ismerte őt a környezetemben. Ott ült minden bemutatón, az életünk minden részében nagy szerepe volt. Ő volt az, aki összetartotta a családot.
Van egy rossz szokásom: nem igazán vagyok jó a hozzám közeli emberek születésnapjainak és névnapjainak megjegyzésében. Erről részben a mama is tehet, mert gyerekkoromban minden reggel elmondta, aznap kiket kellene felköszöntenem. A reggelek vele úgy néztek ki, hogy leült az ágyam mellé, hozott egy bögre kakaót és mesélt nekem az aktuális politikai, gazdasági vagy épp kulturális helyzetről, miközben ébresztgetett. Kamaszként neki köszönhetően borzasztóan tájékozott voltam a közügyekben.
A családunk borzasztóan megszenvedte, amikor elment. Nem sokkal karácsony előtt hunyt el, és utána a karácsonyainkra egy ideig mély szomorúság vetült. Mély nyomot hagyott, hogy már nincs velünk, mert ő tényleg összetartotta az embereket. Nagyon megszenvedtem a halálát, sok tekintetben szétestem utána. Sok évnek kellett eltelnie, mire valóban meg tudtam gyászolni őt.
Édesanyám, Ági
Szerencsés vagyok, mert nekem a szüleim a barátaim is. Édesanyámmal nincs olyan dolog, amiről ne tudnánk beszélni, amit ne mondanék el neki, vagy amire ne kérdezne rá. És ez viszont is így van, rengeteg dolgot megoszt velem. Nem telhet el úgy nap, hogy ne beszélnénk egymással telefonon. És ez egyikünk részéről se kötelesség: tényleg ennyire szeretünk egymással beszélgetni. Ha épp mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk – anyu a mai napig dolgozik a Müpában –, és nem akar összejönni, akkor küldünk egymásnak sms-ben egy Nyau-t, és másnap bepótoljuk. Igazság szerint sokszor talán erre nekem van nagyobb szükségem, nem neki. Pedig inkább a jellemző az, hogy a szülő hívogatja a gyerekét, hogy mi van vele, nálunk meg ez inkább fordítva működik.
Csodálatos, hogy bármikor számíthatok rá: ha csak egy jó szóra van szükségem, tőle biztosan megkapom, és a kisfiamra is örömmel vigyáz. Ádámmal imádják egymást.
Mi az édesanyámat sosem édesanyának vagy anyának hívtuk, hanem kezdettől fogva Áginak. Nagyon fiatalon szült minket, ő akarta így. Az ő anyukája volt az anya, az apám anyukája meg a mama, ő pedig nem érezte, hogy anyának kellene őt szólítanunk. Nálunk az Ági nem egyszerűen csak egy név volt, a jelentése pontosan ugyanaz volt köztünk, mintha azt mondtuk volna, hogy anya.
Viszont most már az unokája is Áginak szólítja emiatt. De ez az Ági pont ugyanolyan szeretettel cseng Ádám szájából, mint ahogyan mi is mondtuk.
A bátyámmal mindketten színházban dolgozunk. Ő a Magyar Állami Operaház táncosa, én pedig a Budapesti Operettszínházban vagyok. Anyámnak egyszer volt egy nagyon találó mondata, miszerint ő egy nagyon szerencsés anya, mert mindkét gyereke sikeres, így a legnagyobb problémája az életben, hogy este épp melyik gyerekét nézze meg színházban, amikor épp mindkettőnek új bemutatója van. Persze ebből sosem csináltunk problémát a bátyámmal egymás között. (nevet) Nagyon boldog a sikereinktől és hihetetlenül büszke ránk.
Ő az egyik legnagyobb kritikusom is. Büszke rám, de sosem elfogult. Ha valami nem tetszik neki, azt mindig elmondja. De az is igaz, hogy mindig kikérem a véleményét, hiszen ebben a világban mozog, ebben élte le az egész életét, nagyon-nagyon jó meglátásai vannak. Ha ad valami tanácsot, érdemes megfogadni, mert általában igaza van.
Húgom, Sára
Sára, édesapám második feleségének a lánya, tulajdonképpen a féltestvérem, de ez nálunk egyáltalán nem számít. 14 év van köztünk, és talán részben emiatt nehezen alakult ki a mi viszonyunk, egyáltalán nem a szokásos módon alakultak a dolgok. Nem nagyon éltünk egy fedél alatt, mert én nem sokkal azután költöztem el otthonról, hogy ő megszületett, amikor pedig Sára nagy lett, már egész máshol laktak. Emiatt csak azután kezdtük igazán elmélyíteni a kapcsolatunkat, hogy ő is felnőtté vált.
A Kerényi gyerekek: Dávid, Saci és Máté (Fotó: Németh Gabriella)
Mára egy erős kapcsolat alakult ki köztünk. Őt is ez a szakma érdekli, nemrég nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, így nemcsak az életről, hanem a szakmáról is rengeteget tudunk beszélgetni. Hálás vagyok neki, hogy ennyit küzdött értem, és azt is hagyta, hogy én is küzdjek érte meg a viszonyunkért, ami sokáig nem volt az igazi.
Sokszor hibáztunk, de mindig újra meg újra nekimentünk ennek a történetnek, hogy mi igenis testvérek vagyunk, és fontosak vagyunk egymásnak. Mára mindketten tudjuk, hogy megérte megharcolni a kis harcainkat.
Nagyon szeretem őt, és örülök, hogy ő az én kishúgom. Mindkettőnknek nagyon határozott elképzelései vannak a világról, de jól meg tudjuk egymást hallgatni, sok szempontból hasonlóan gondolkodunk.
A kisfiam édesanyja, Annamari
Örökké hálás leszek Annamarinak Ádámért, de nemcsak erről van szó. A kettőnk házassága annak idején tönkrement, és ezt mindketten másképp éltük meg. Emiatt nem indult jól a mi válás utáni kapcsolatunk, sőt inkább nagyon-nagyon rosszul indult. El kellett telnie pár évnek, de ma már elmondhatom, hogy sikerült összecsiszolódnunk.
Mára stabilizálódott a viszony köztünk, és ugyan azt nem állítanám, hogy jó barátok vagyunk, és az se biztos, hogy valaha is azok leszünk – erre nem is biztos, hogy szükség van, hiszen mindkettőnknek megvan a saját élete –, de ma már jóban vagyunk egymással.
Annamari csodás édesanyja Ádámnak, és ezért hálás vagyok neki. Ugyan nem élek együtt Ádámmal, de így is próbálok teljes értékű apja lenni. Régebben ezért sokat kellett küzdenem, de ma már minden rendben. Minket örökké összeköt, hogy Ádám szülei vagyunk. Hálás vagyok neki rengeteg dologért, amiről talán nem is gondolná, hogy valaha is eszembe jutott.
Anyósom, Angi
Csodálatos dolog, hogy mi a párommal nagyon jóban vagyunk egymás szüleivel. Hihetetlen szerencsém van a párom szüleivel, az anyukája és apukája is fantasztikus ember, jószívűek és jólelkűek, Angi pedig egy egészen csodálatos nő. Mindent megtesz a családjáért, a férjéért és a gyerekéért, de én is bármikor számíthatok rá. Nincs olyan dolog, amire ne kérdezne rá, ha valami fontos számomra, arra mindig odafigyel, mindent észben tart. Nagyon jól esik, mennyire fontos vagyok neki.
Miközben beszélek erről a sok nőről, kicsit el is érzékenyülök, hogy mennyire jó barátaim és erős támaszaim ők nekem. Ők a legfontosabbak a hétköznapi létezésemben: még akkor is ott érzem őket magam mellett, amikor épp nincsenek ott velem, és ez erőt ad nekem. Fantasztikus, hogy Angit a párom által kaptam, sok egyéb dolog mellett ezért is hálás vagyok neki. Hozzánk a szüleink bármikor tudnak jönni, mindig örülünk nekik, sőt mi is legalább annyira igényeljük a társaságukat, mint ők a mienket.
Menyasszonyom, Aisha
Aisha az életem szerelme, ha csak egyetlen nőről szabadott volna itt beszélnem, az biztosan ő lett volna. Tudom, elfogult vagyok, de csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Vele kisebb csodának érzem az életemet, az életünket. Nagyon nagy szerepe van abban, hogy én olyan vagyok, amilyen. Bármikor meg tud nevettetni, és a gondolkodásban is mindig a partnerem: érdekes módon nekem mindig olyan nőre volt szükségem, akivel tudok együtt gondolkodni a világról, a művészetről vagy az élet bármely területéről.
Aisha nem egy hétköznapi nő, van egy határozott víziója a világról. Ádámmal csodálatos a viszonyuk, és amikor a kisfiam száját elhagyja az Aisha szó, az nála nem egy név, hanem egy titulus.
Vannak dolgok, amikről Aishának könnyebben mesél, mint nekem. Vannak apró titkaik, magánügyeik és rengetegszer bújnak össze, rajzolnak, játszanak és beszélgetnek együtt. Amikor ezt látom, mindig túlcsordul a szívem. Csodálatos látni, ahogy egymásra néznek, végtelen szeretet van köztük. Egy apa nem kívánhat ennél többet.
Máté és Aisha (Fotó: magánarchívum)
Az életünkben van két kutya, ők a mi szőrös gyerekeink, és őket is Aishának köszönhetem. Nem tudom szavakba önteni azokat a pillanatokat, amikor látom a kutyákat összebújva Ádámmal, ahogy a lábára fekszenek, ahogy megpuszilgatják. Lokival, a nagyobbik kutyussal olyanok, mintha testvérek lennének.
Ádám hároméves volt, amikor Loki megjött. Még nem tudott beszélni, és a kutyának hatalmas szerepe volt abban, hogy megindult a beszéde. Nyitottabbá tette őt. Valószínűleg Ádám is érezte az édesanyja és köztem lévő feszültséget, ez zárkózottá tette őt, és Loki volt az, aki megnyitotta. Loki pedig Aishának köszönhetően került a családunkba, és nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ez így alakult. Itt élünk együtt álmaink házában, és minden napunkban találunk valami olyan dolgot, amitől emlékezetessé tud válni. És ez azért van, mert Aisha itt van nekem.
