Interjú Schoblocher Barbarával

Hogyan érintett, hogy betöltötted a harmincat?

A hármas a kedvenc számom. Érzek ebben valami szerencsés együttállást, hogy 2023-ban lettem harminc, ennek az évnek jónak kell lennie.

Az ország egyik legnépszerűbb zenekara, a Blahalouisiana énekesnője vagy. A korod ellenére már most a legsikeresebb előadók közt tartanak számon…

Emlékeztetnem is kell magam, hogy a maximalizmusom és a folytonos elégedetlenségem ellenére büszke lehetek arra, ahová eljutottam. Hálás vagyok az eddig elért sikerekért és a csapatért, hogy ilyen sok éve is töretlenül együtt dolgozunk.

Fotó: Wanda Martin

A zeneiséged mellé társul egy feltűnő stílus és egy érzéki kisugárzás. Úgy tűnik, mintha tudatosan lennél „felépítve”. Jól érzem?

Az önfejlesztést mondhatni minden elé helyezem. Az  a célom, hogy egy kiegyensúlyozott, és mentálisan stabil ember legyek, ezért igyekszem mindent megtenni. Terápiára járok, aktívan, és sok időt szentelek annak, hogy foglalkozzak a bennem lezajló folyamatokkal. Fontosnak tartom az önismeretet. Saját bőrömön tapasztalom, hogy ha lelkileg nem vagyok jól, az kihat a fizikai állapotomra is és ez fordítva is igaz. Ha nem fektetek erre kellő energiát, akkor rövid időn belül megvan a böjtje. Attól, hogy az ember pszichológushoz jár, még nem lesz bolond. Sőt! Mindenkinek kötelezővé vagy legalább alanyi jogon elérhetővé tenném, hogy terápiára járhasson. Igyekszem a körülöttem élőknek, illetve azoknak, akik követik a munkásságomat, minél többször elmondani, mennyire hasznos és jó dolog ez. Én lelki wellnessnek hívom. Érdekes, hogy az emberek mennyit foglalkoznak a megjelenésükkel, ám a lelkükkel annál kevesebbet. Ideje lenne fordítani a sorrenden. Szerencsére egyre több ingyenes tartalom, meditáció és konzultáció érhető el azok számára, akik esetleg nem engedhetik meg maguknak a foglalkozásokat.

Gondolkoztál már azon, mekkora felelősséggel jár egy zenekar élén állni? Egyfajta példaképként is szolgálsz a közönség számára…

Tudatában vagyok ennek, és igyekszem is jó példát mutatni, ugyanakkor nem szeretnék mindenkinek megfelelni. Ha csak ezért dolgoznék, rövid időn belül elfogynék. Az önfejlesztés egyik első lépése, hogy elsősorban önmagamnak próbálok megfelelni, nem másoknak. Ha viszont a nagy egészet nézem, akkor érzem és tudom, hogy sok olyan, akár még kiforróban lévő fiatal személyiség is követ, akikre figyelemmel kell lennem. 

Fotó: Instagram

Igyekszem a saját értékrendemnek megfelelően viselkedni. A színpadon bekapcsol bennem valami, amitől könnyedebben elengedem magam, mint a hétköznapokban, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennék önmagam. A bennem dúló vad energiákat kiélem a koncerteken, a fellépésmentes napokon pedig feltöltődöm.

Számodra mit jelent a kikapcsolódás, az énidő?

Sokat olvasok mostanában, sétálok az erdőben, emellett igyekszem tanulni, hogyan kell semmit csinálni. Nem könnyű feladat. Tudatosan oda kell figyelnem arra, hogy tényleg legyenek olyan napok, amikor nem dolgozom, csak magammal törődőm.

Fotó: Instagram

Itt a nyár, hamarosan indul a fesztiválszezon, egy zenekar számára embert próbáló időszak következik. Te hogyan készülsz fel?

A Sztárban Sztár után szerintem kisujjból kirázom majd. (nevet) Mármint fizikai állóképesség és strapabíróság szempontjából. A fesztiválszezonra életmódváltással készülök. Ilyenkor megválogatom, hogy mit eszem, sokat mozgok, mondhatni úgy megyek neki a nyárnak, mint egy élsportoló. Ha betartom a szabályokat, akkor végig élvezni tudom a nyarat, a fáradtság nem fog elvenni az élményekből. Augusztusban lesz olyan hetünk, amikor 14 nap alatt kilenc koncertünk lesz. Ebben utazó napok is vannak, hiszen Erdélyben kezdünk, majd vissza a fővárosba, mert augusztus 24-én nagykoncertünk lesz a Budapest Parkban, aztán szintén Erdélyben zárunk. Szóval húzós lesz, és valószínűleg nem lehet majd megúszni az alváshiányt sem, de mindent megteszek az alapos fizikai, illetve mentális ép állapot érdekében, mert élvezni szeretném a fesztiválszezont, nem túlélni. 

Sok zenésztől hallottam, hogy volt B terv az életében, ha nem futnának be. Te merre indultál volna?

Tudtam, mit akarok, de közben mégsem. A főiskolán dzsesszének szakra jártam, előtte 12 éves koromtól magántanárnál tanultam. Sorsszerű találkozások alakították az életem, mint például amikor 2011 őszén megismertem a fiúkat, és megalakult a Blahalouisiana. Úgyhogy ebből a szempontból nagy mázli, hogy nem kellett gondolkodnom más szakmán. Persze hosszú és rögös út vezetett odáig, hogy a zene a hivatásom tudjon lenni, fent is tudjam tartani magam belőle.

A zenekarban hat férfi mellett állsz helyt. Kemény feladat?

Olyan ez, mint egy hatfős párkapcsolat, egy házasság, ahol a megalkotott dalok a gyerekek, a közös vállalkozás meg a lakáshitel. Közösen kell dolgozni azon, hogy ez jól működjön. Nálunk is akadtak zenekari feszültségek, de ez is a része az egészséges fejlődésnek.

Barbi és a fiúk (Fotó: Rausz Ticia)

Mi a véleményed a nők helyzetéről a magyar zeneiparban? Tényleg sokkal nehezebb boldogulni?

Nem könnyű, és ez nemtől független. Magyarországon a zeneipar olyan, mint egy homokozó. Kicsi a piac, és pont emiatt nincs lehetőség akkorára nőni, mint például nyugaton. Sok a zenekar, nagy a verseny. Sajnos emellett az ország a zenei kultúrát tekintve is le van maradva. A mainstream zenekarok meg tudnak nőni, a rétegműfajokra viszont már nem jut annyi ember, hogy hosszú távon fenntartható legyen. De hiszek abban, hogy a minőségi dolgok utat törnek maguknak.

Voltak a karriered során mélypontok?

Akadtak nehezebb időszakok, melyek jobban leterheltek. Tizennyolc éves voltam, amikor megismertem a zenekar tagjait, velük nőttem fel. Elkerülhetetlen, hogy ne legyenek hullámvölgyek ennyi idő alatt akár a fiúkkal, akár önmagammal szemben. Nem tagadom, hogy néha össze kell szednem magam egy-egy megterhelőbb időszak után, de ez is mindig azért van, mert túlhajszolom magam. Pontosan emiatt lettem sokkal tudatosabb, a saját bőrömön tanultam.

Ez mikor alakult ki benned?

Talán huszonöt éves koromtól kezdődött ez a fajta gondolkodás, és az utóbbi pár évben került rá egyre nagyobb hangsúly. Muszáj volt kialakítanom egy rendszert, ami stabilitást ad. 

Persze egy ideig el lehet evickélni azokkal az energiákkal, amikkel egy jobb időszakban feltöltöd magad, de nem lehet csak erre hagyatkozni. Egy idő után visszaüt, ha csak kiveszel magadból.

A párod (Áron András, a Lazarvs zenekar frontembere – szerk.) szintén előadóművész. Nem nehéz ugyanabban a szakmában lévő emberrel együtt lenni?

Az időbeosztás tekintetében mindenképp könnyebb. Elég lehetetlen lenne összeegyeztetni az életemet valakivel, akinek fix beosztása van. Mondjuk nyáron nem látjuk túlzottan sokat egymást, de mindketten hozzá vagyunk ehhez szokva, és tudjuk, hogy ez ezzel jár, így azt hiszem, egyikünk sem rója fel ezt a másiknak. Nem beszélve arról, hogy zseniális dolog, hogy beszéljük egymás nyelvét, és zeneileg is tudjuk inspirálni egymást. Szóval a válaszom: nem, nem nehéz. 

Áron András Apey és Schoblocher Barbara (Fotó: Instagram)

Milyen terveitek vannak a jövőben a zenekarral?

Mi is kíváncsiak vagyunk, hogy mire számítsunk magunktól. Jelenleg dolgozunk az ötödik lemezünk többi dalán (eddig csak három jelent meg róla), és szeretnék minél hamarabb felvenni őket. Szóval a nyári fesztiválszezon mellett gőzerővel dolgozunk, és persze készülünk a Budapest parkos koncertünkre is.

Korábban a Mellékhatás című sorozatban is látható Barta Ágnessel beszélgettem a 30-as évekről, kattints ide a cikkért!