Korosztálytól függetlenül az emberek kedvence. Mindegy, hogy bunkó elnököt kell alakítania, vagy az önmegvalósítás és az anyaság között őrlődő feleséget, esetleg a volt brit miniszterelnököt, Margaret Thatchert, Meryl Streep brillírozik a filmvásznon.
A 74 éves színésznő nem tartozik azon hírességek közé, akiket egy étteremben fedeztek fel, és aztán azonnal feltárult előtte egész Hollywood. Ő mondhatni tudatosan készült a pályára, amit talán az is tükröz, hogy a főiskola után a Yale egyetemre ment, ahol dráma szakon szerzett diplomát. Első filmszerepét pedig 1977-ben, a diplomázása után két évvel kapta meg. Azonban így sem volt teljesen egyszerű a karrierje indulása. „Én mindig, mindenben a legjobb akartam lenni a csoportból. A legjobb tanuló, a legügyesebb pomponlány… Aztán a Yale előtt a Vassar Főiskolán, amikor csupa lánnyal jártam egy osztályba, rájöttem, hogy nem ez a legfontosabb. Megismertem magam, rájöttem, hogy van humorérzékem, önmagam mertem lenni.”
Robert De Niro és Meryl Streep A szarvasvadész forgatásán 1978-ban (Fotó: Profimedia)
Ami a magánéletét illeti, úgy emlékezett vissza néhány évvel ezelőtt, hogy ami előnyére vált a viselkedésében az élet egyéb területein, az hátráltatta a randevúzásban. Otthonról ugyanis azt hozta, hogyha nem ért egyet valamivel, akkor vitatkozzon, érveljen vagy tényekkel merjen cáfolni. „Viszonylag korán felismertem, hogy ez sajnos nem valami vonzó egy randin. Tételezzük fel, hogy a másik fél valami iszonyat badarságot mond, én bizony rögtön rákontráztam, hogy az ezért meg ezért nem így van. Olykor azt is mondtam, hogy mekkora idiótaság ez. Na, ez aztán soha nem hozta el nekem a második randit. Így megtanultam színlelni, és olyanokat mondtam, hogy: Húha, igen! Remek, hogy ezt így tudod! Ez is egyfajta színészkedés, de valami jó okból történt.”
Meryl első szerelme
Első nagy szerelme John Cazale színész volt, akivel a 70-es években jöttek össze, de kapcsolatuk tragikus véget ért. „A hírekkel ellentétben soha nem voltunk jegyesek, de három évig együtt éltünk… Emlékszem, milyen hihetetlen híressé – bár akkoriban nem használtuk igazán ezt a kifejezést – tette őt a Keresztapa. Csodás kritikákat írtak róla, de amikor New Yorkban, ahol akkoriban laktunk, kimentünk sétálni, az emberek lehúzták a kocsijuk ablakát, és rákiabáltak: Hé, Fredo! Ha elmentünk egy étterembe, soha nem engedték, hogy fizessünk. Cazale káprázatos színész volt, de azt végtelenül sajnálom, hogy ezeket a sikereket csak a Keresztapa filmek által élhette meg. A szarvasvadász után már nem…” – mondta Streep a Fresh Air műsorában, utalva ezzel arra, hogy Cazale öt filmet forgatott, mind az öt remek kritikát kapott, de a férfi 1978 márciusában tüdőrákban elhunyt. A színésznő az utolsó napig ápolta őt. Ahogyan Karina Longworth írónak fogalmazott, soha nem tudta igazán túltenni magát ezen a fájdalmon.
John Cazale és Meryl Streep 1976-ban (Fotó: Abner Symons/WWD/Penske Media via Getty Images)
A család, mint bástya
Alig fél évvel később Streep kimondta az igent Don Gummer szobrászművésznek, akivel azóta is, vagyis 45 éve élnek boldog házasságban. Még a színésznő testvére mutatta be őket egymásnak, és azért álltak olyan gyorsan oltár elé, mert nem akarták vesztegetni az időt. A házasságkötésüket követő első évben világra jött fiuk, Henry, akit 1983-ban Mamie, 1986-ban Grace és 1991-ben Louisa követett (ekkor Meryl 42 éves volt).
„Hogy mi a jó házasság titka? Jóakarat, a hajlandóság arra, hogy képes legyél kompromisszumra és az, hogy időnként csendben maradj… Nincs pontos recept vagy követhető útiterv a családalapításra. Ez mindig az adott két ember közötti kapcsolat kérdése. Számomra az elejétől világos volt, hogy sem a családról, sem pedig a munkáról nem tudok lemondani” – mondta a Vogue magazinnak 2002-ben.
Amikor pedig a The Telegraph munkatársának nyilatkozott, úgy fogalmazott, hogy mindig is szerencsésnek érezte magát, amiért egy jó emberhez ment feleségül. „Bevallom, hogy ettől könnyebb volt az életem… Mikor már négy gyermekes anya lettem, gondolkodtam azon, hogy csak olyan filmeket válasszak, amelyek nem vesznek el két hétnél hosszabb időre a családomtól, mert rettenetesen hiányoztak. De hacsak nem egymás után csinálsz filmeket, amit én soha nem tettem, akkor gyakran sokkal több időt tölthetsz a gyerekeiddel, mint egyébként, ha egy irodában dolgoznál, és évente csak két hét szabadságod lenne” – tette hozzá a színésznő, akit több gyereke is követett a pályán.
A szépség
Egy podcast adásban 2012-ben előkerült a téma, ami oly sok embert foglalkoztat: mit gondol a színésznő az erős sminkekről, vagy éppen a különböző szépészeti beavatkozásokról. Az akkor 62 éves Streep ezt mondta a műsorvezetőnek: „Ha rám néz, én soha nem viselek erős sminket.” Az adás házigazdája visszaigazolta a színésznő állításait, kissé bátran azt is hozzátette, hogy megannyi hírességgel ellentétben, ő még tudja mozgatni az arcát, van mimikája. „Nézze, ha a tükörbe nézek, én szeretem önmagamat látni” – válaszolta. De nem volt ez mindig így. Többször is beszélt arról, hogy a karrierje kezdetén kifejezetten csúnyának tartotta magát. „Az arcomat és a testemen tekintve sem lehetett azt mondani rám, hogy gyönyörű lennék.” Hogy miből fakadt Streep ilyen erős véleménye önmagáról? Hát valószínűleg onnan, hogy 1976-ban a King Kong meghallgatásáról úgy küldték el, hogy nem elég szép a szerephez.
Meryl Streep 1979-ben. Egyszerűen gyönyörű! (fotó: Profimedia)
Ma már azt mondhatjuk, micsoda szerencse, hogy ilyen rútul visszautasították, mert ezzel nemcsak Meryl önbecsülését erősítették végre, hanem a színészet iránti elköteleződését is. „Amikor kisétáltam a meghallgatásról, nagy levegőt vettem, és azt mondtam: ’Sajnálom, ha úgy látjátok, hogy túl csúnya vagyok, de a véleményetek csak egy csepp a tengerben, szóval én keresek magamnak más, barátságosabb vizeket.’ Azóta tizennyolcszor jelöltek Oscar-díjra.” – írta még 2017-ben a közösségi oldalán. Ma pedig már 21 Oscar-jelölésnél tart és háromszor el is nyerte a díjat.
Hogy mi a közös a kamasz és a 74 éves Meryl Streepben? Hát az, hogy annyi év után sem tartja vissza a véleményét. Legalábbis a munkában. „Hogy tudok-e a rendezők vagy a kollégák agyára menni? Naná!…”
