Katherine Heiglt a kétezres évek elején a filmgyár a tenyerén hordozta. Ő volt az ügyeletes romkomkirálynő – amit a ’90-es években Meg Ryan, vagy a ’80-as-ban Melanie Griffith képviselt – a zsáner meghatározó arcává vált. Felkoppintva, 27 idegen igen, A csúf igazság, Ilyen az élet, A szingli fejvadász – gyakorlatilag egymás után gyártotta a műfaj kedvenceit. Aztán egyszer csak eltűnt.
Hollywood úgy döntött, hogy nincs szüksége egy olyan emberre, azaz NŐRE, aki szeret a véleményének hangot adni, ezért a 2010-es években egyre kevesebb szerepet kapott, majd feketelistára került. 2015 és 2017 között egyáltalán nem is forgatott (bár hozzátenném, hogy ekkor született meg az első vér szerinti gyereke), ha mégis feltűnt valamiben, csak mellékszerepben vagy B-kategóriás karakterek bőrébe bújva láthattuk őt. Pária lett, pusztán azért, mert ki merte nyitni a száját.
Heigl, az igazmondó
Minden a Felkoppintva című filmmel kezdődött. A film egy olyan nő és férfi kapcsolatát mutatja be a túlzásokra kihegyezve, akik egyetlen együtt töltött éjszaka után a gyerekvárás problémájával néznek szembe. Önmagában ezzel nincsen probléma, de amíg a férfi főszereplőt – akit Seth Rogen alakított – egy laza, szerethető srácnak állított be a film, Heigl kapta a kissé karót nyelt, „hisztis” nő szerepét, amit a színésznő szexistának tartott. 2007-ben – a film premierje környékén – így nyilatkozott a Vanity Fairnek:
„Hárpiának állítja be a nőket, humortalannak és karót nyeltnek, a férfiakat pedig szerethetőnek, bolondosnak és olyanoknak, akik szeretnek szórakozni. Egy igazi nyafkát játszom; miért kell ennyire ünneprontónak lennie? Miért így ábrázoljuk a nőket? 98%-ban szuper élmény volt, de nehéz volt teljes szívemmel szeretnem a filmet.”
Katherine Heigl és Seth Rogen a Felkoppintva című filmben
Aki látta a filmet, tisztában van azzal, hogy Heigl igazat mondott, de a kritika sokakból nemtetszést váltott ki. Többek között kollégájából, Rogenből is, aki 2016-ban azt mondta, úgy érezte Heigl „valamennyire elárulta” őt és a filmet is.
Túlcsordult a pohár
A Felkoppintva csak a kezdet volt. A színésznő, aki a kezdetektől oszlopos tagja volt A Grace klinikának, egy tollvonással ki lett írva a sorozatból. A széria rajongói nem is igazán értették, hogy mi történt, hiszen egyik pillanatban még az általa megformált Izzie Stevens gyógyulásáért drukkoltak, Alexszel is rendeződött a viszonyuk, aztán a következő pillanatban már csak a többi szereplő beszélgetéséből derült ki, hogy másik városba költözött és ott vállalt munkát.
A forgatókönyv alakulása mögött egy Emmy-díj állt, amit Heigl visszautasított. A legjobb mellékszereplő kategóriájában jelölték a színésznőt, ő azonban úgy érezte, hogy nem érdemelné meg a díjat, mondván:
Nem éreztem úgy, hogy ebben az évadban olyan anyaggal dolgozhattam volna, ami igazolná az Emmy-jelölésem, ezért, hogy fenntartsam az akadémia integritását, visszaléptem a versenytől. Továbbá nem szerettem volna elvenni a lehetőséget más színésznők elől, akiknek biztosították a megfelelő anyagot.
Katherine Heigl Izzie szerepében, a Grace klinikában (Fotó: Frank Ockenfels/Disney General Entertainment Content via Getty Images)
A sorozat készítői nem örültek a kicsit sem burkolt kritikának, így a műsoridejét egy huszárvágással nullára redukálták. Persze ez csak az utolsó csepp volt abban a bizonyos túlcsordult pohárban, hiszen a színésznő már korábban is szerzett egy rossz pontot, amiért szóvá tette 2009-ben, hogy napi 17 órára nyúlt a forgatási idő, ami, valljuk be, tényleg nem lehetett valami kellemes.
Egy körből kimaradsz
Ha ez a Gazdálkodj okosan hollywoodi megfelelője lenne, akkor azt mondanánk, hogy Heigl ezek után nem egy, de mindjárt két körből is kimaradt. Erős kritikáit nem nézte jó szemmel a filmipar, és bár abban igazuk volt, hogy fogalmazhatott volna kicsit szofisztikáltabban is, az, hogy kispadra ültették, nem volt jogos. Már csak azért sem, mert ha ugyanezt egy férfi fogalmazta volna meg, akkor az egészen más megítélés alá esett volna. De legalábbis biztos, hogy nem mondták volna neki azt, hogy jobban teszi, ha csendben marad.
Katherine Heigl az Emmy-díjjal, 2007-ben (Fotó: Dan MacMedan/WireImage)
Merthogy Heigllel ez történt: „Akkoriban azt mondták, hogy nagyon gyorsan fogjam be a szám. Minél többször kértem bocsánatot, annál kevésbé akarták hallani a mondanivalóm. Minél inkább rettegtem attól, hogy valami rosszat teszek, annál inkább úgy tűnt, hogy valami szörnyűséget csináltam.”
Határozottsága és nyílt „ami a szívén, az a száján” attitűdje lett az, ami miatt dívának, elviselhetetlennek, nehéz természetűnek bélyegezték.
Pedig volt, aki kiállt mellette. James Marsden, akivel a 27 idegen igent forgatta együtt, kifejezetten üdítőnek találta a viselkedését. „Nagyon erős meggyőződése és határozott véleménye van bizonyos dolgokról, és nem hátrál meg, hogy tudassa veled, ha úgy érzi, hogy valamilyen sérelem érte. Mindig is csak a jellem erejének láttam ezt. Értem, hogy lehet ezt nehéznek, hálátlannak vagy bárminek értelmezni. De ha ismered Katie-t, akkor tudod, hogy azért van, mert van bátorsága valami mögé állni, amiben hisz.”
Ám már mindegy volt. A színésznő megkapta a skatulyáit és ő maga is elbizonytalanodott abban, van-e helye ebben a szakmában. Sőt, olyan komoly szorongással küzdött, hogy segítséget kellett kérnie, mert félő volt, hogy önkezével vet véget az életének.
Új nézőpontra váltva
A reputációja csak akkor kezdett új megvilágítást kapni, miután a #metoo mozgalom kirobbant. Az egész szórakoztatóipart alapjaiban rázta meg az egész szexuális zaklatási hullám, ez pedig többek között arra is kihatott, hogy a szakmabeli nők elkezdtek Heiglhöz hasonlóan felszólalni bizonyos témákban, amivel az ő megítélése, és korábbi nyílt kijelentései is új színezetet kaptak. Végre kezdték felismerni, hogy amiket korábban kritikaként emlegettek, azok nagyon is valid észrevételek voltak a részéről, de igazán akkor kezdett a megbecsülés újraéledni, amikor megkapta Tully Hart szerepét a Netflix saját gyártású sorozatában, a Firefly Lane-ben. Tully tulajdonképpen metaforája is lehetne annak, amin Heigl keresztülment, mert a két nő barátságának központi témája mellett a sorozatban erős hangsúly van azon is, milyen megpróbáltatásokon kellett keresztül mennie a karakternek ahhoz, hogy a céljait elérje.
Emellett a színésznő a családja támogatásával azon is elkezdett dolgozni, hogy a rajongóinak megmutassa a hétköznapi arcát. A nőt, aki szeretné, ha Katie-nek hívná mindenki, a feleséget, aki 2007 óta töretlen támasza a férjének, az anyát, aki nem tudott teherbe esni, ezért két gyereket is örökbefogadott, hogy teljesüljön az álma a nagycsaládról. De mikor a legkevésbé számított rá, mégis sikerült kihordania egy kisfiút.
„Sokáig tartott, amíg elég magabiztosnak éreztem magam ahhoz, hogy elolvassam a megjegyzéseiket, mert csak a legrosszabbat feltételeztem – mondta, mikor a rajongók kommentjeiről esett szó. – Most olyanok vagyunk, mint egy kis közösség. Megpróbáltam újjáépíteni a bizalmat a rajongóimmal a közösségi médián keresztül, és jobban megmutatni nekik, ki vagyok a kamerán kívül.”
Nincs harag
Korábban olyan hírek is érkeztek a színésznőről, hogy Grace klinikás kollégái is borzasztóan utáltak már vele dolgozni, de az Actors on Actors interjúsorozat nem olyan rég összeengedte Heiglt a sorozat főszereplőjével, Ellen Pompeóval. És a helyzet az, hogy nemcsak, hogy nem folyt vér, de a két nő kedélyesen beszélgetett, és az derült ki a közel egy órás műsor során, hogy felnéznek a másikra, örülnek a másik sikereinek. Féltékenység, dráma, feszültség egy pillanatig sem vetült a beszélgetésükre. Mintha két régi barátnő ült volna le hosszú idő elteltével egy csajos beszélgetésre egy kávé mellett.
Elhangzott a beszélgetés során, hogy mindketten fontosnak tartják, hogy a forgatásokon megfelelő körülmények uralkodjanak, beszéltek arról, hogy egy nő csak áldozat vagy gonosz lehet a show-biznisz világában, és Pompeo rávilágított a lényegre:
Senki nem szereti a magabiztos nőket. Azt szeretnék, ha az a nő lennél, aki csak keresi a magabiztosságát, és nem egy igazán magabiztos nő. Mert az idegessé teszi őket. […] Sok minden voltál, de édes nem, azzal megbirkóztak volna. De azzal, hogy erős vagy, azzal nem tudtak.
És valóban, Heigl sosem akart az események áldozata lenni, mindig kiállt magáért és másokért is, de csak 40 éves kora körül érkezett el oda, hogy ezért már nem akar bocsánatot kérni.
Nem kellett többé a fiatal, édes, naiv, emberkedvelő lénynek lennem. […] Ha ebben a szakmában nem tudsz kiállni magadért, csak kevés ember fogja megtenni helyetted. Szóval jobb, ha megtanulod, és azt is, hogyan fogadd el, ha ezért nem szeretnek.
