Interjú a 49 éves Gáspár Beával

Hogyan ünnepled a születésnapodat?

Csak egy vacsorával. Mivel Evelin dolgozik a születésnapomon, valószínűleg hármasban leszünk: Virág, Győző és én. Ez a hét egyébként végig az ünneplésről szól, ugyanis Virágnak szerdán lesz a 21. születésnapja, az édesapám pedig 72 éves lesz. Nem fogjuk mindet együtt tartani. Virággal az egész család együtt lesz, de péntekre már megfogyatkozik a létszám. (Az interjú korábban készült – a szerk.)

Mivel lehet neked örömet szerezni erre a jeles alkalomra?

Nem érdekelnek az ajándékok, nem kell nekem a kétszázadik táska, a századik parfüm vagy ékszer. Ennyi idősen az embernek mindene megvan, sőt, most tartok ott, hogy már szelektálnom kell. Én annak örülök, ha valakinek eszébe jutok, ha rám dob egy üzenetet. Ha pedig fel is hív, annak még jobban. Van egy barátnőm, aki a születésnapomat soha nem hagyja ki, mindig felhív. Van, hogy hónapokig nem beszélünk, sőt, talán ebben az évben még nem is beszéltünk, de tudom, hogy a születésnapomon rám fog csörögni.

Gáspár Bea a Hal a tortán házigazdája (Fotó: TV2)

Jövőre töltöd be az 50. életévedet. Megijeszt a gondolat?

Igazából már most is ötvennek vallom magam, amikor megkérdezik a koromat.

Egy kicsit öregecske a lelkem, mivel inkább az „öreges” tevékenységeket szeretem. Ha megnézel egy negyvenes modern nőt, például Köllő Babettet, akkor ő táncol, emelgeti a lábait, szexin öltözik, szexin néz ki. Ezzel ellentétben én nem vagyok szexi, inkább nyugis vagyok.

Mit takarnak ezek az „öreges” tevékenységek?

Imádok tévézni, szinte minden műsort megnézek. Engem semmi más nem kapcsol ki annyira, mint a tévénézés. Nem szeretek például nyaralni… Győző mindig mondja, hogy menjünk, de én nem akarok. Napallergiám van, bekenem magamat a-tól z-ig hetvenes napvédővel, árnyékban vagyok, víziszonyom van, utálom is a vizet, nem megyek be közös fürdőbe senkivel. Kiolvasnék egy raklap könyvet, mire hazajövünk a nyaralásból, de azt nem vagyok hajlandó magammal cipelni, max egyet, ha pedig azt befejeztem, akkor marad az internet, lesek ki a fejemből, és várom, hogy menjünk este vacsorázni.

Pedig idén már kétszer is voltatok nyaralni. Azt hogyan bírtad?

Májusban négyen voltunk Dubajban, utána ketten mentünk Győzővel. Lehet, hogy most már egyre gyakoribb lesz az ilyen kiruccanás, mivel felnőttek a gyerekek, nincs kicsi, akire vigyázni kell. Anyagilag is kezdünk sínen lenni, így megengedhetjük, hogy egy-két napra vagy egy hétre elmenjünk. Csak olyan helyeket kell találni, ami mindkettőnknek megfelel. Számomra az a fontos, hogy lehessen várost nézni, ezért is volt jó Dubaj, mert ott még egyikünk sem volt, és együtt tudtuk felfedezni. Mindenki arra törekedett, hogy minél több nevezetességet meg tudjunk nézni. Az ilyeneket szeretem.

Mennyire más a felnőtt lányaiddal nyaralni, mint amikor még kicsik voltak?

Amikor kicsik a gyerekek, akkor is kell üdülni, hiszen az is élmény. De nyilván más olyan korban, mivel a te nyaralásod nagy része abból áll, hogy folyamatosan a gyerekek nyomában loholsz, vagy a svédasztalnál hurcolod nekik a kaját, vigyázol, hogy ne fulladjanak bele a vízbe, hogy ne égjenek le… Akkor sokkal fárasztóbb, mint itthon lenni, de élményeket szerzel velük. Nyilván, amikor nagyobbak már, akkor más élményeket szerzünk együtt, de mindegyiknek megvan a maga varázsa.

Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?

A kedvenc a 18. születésnapom volt, amikor azt kaptam anyuéktól érettségi plusz születésnapi ajándéknak, hogy az osztályommal elmehettem Velencébe. Az nagyon maradandó élmény volt: a barátaimmal rengeteget napoztunk, kirándultunk, ott ettem életem első pizzáját. A legrosszabb két év múlva volt, amikor 20 éves voltam. Előtte született meg Evelin, és valamiért akkor nagyon kevesen köszöntöttek fel, szinte csak a férjem, mert mindenki az újszülött gyermekemmel volt elfoglalva, ezért megfeledkeztek a születésnapomról. Tehát a 20. születésnapom úgy történt, hogy nem történt, mivel még tortám sem volt, nem volt mit elfújnom sem. Az akkor nagyon rosszul esett.

Ha már ennyire visszamentünk az időben. Mai fejjel is elvállalnád a Győzike show-t?

Vannak az ember életében olyan dolgok, amik megismételhetetlenek. Ha adódik egy lehetőség, és nem használod ki, akkor többet már nem fog eljönni. A Győzike show pont ilyen volt. Adódott egy lehetőség, és mi kihasználtuk. Nem akartuk azt, hogy erre a vonatra nem ülünk fel, ennél az oknál fogva pedig ismét felülnék erre a vonatra, mert bennem nem hagyott rossz érzést. Nekem jó érzés volt, hogy háztartásbeliként, itthon ülve, egy kettő és egy tízéves gyerekkel csináltunk valamit. Nem tudtuk, hogy mit vállalunk. Győző sem tudta, sőt, a tévé sem, ahogy a műsorkészítők sem. A producerünkkel a mai napig jó viszonyban vagyunk, és még most is azt mondja, ezt senki mással nem tudták volna megcsinálni. Lehet, hogy vannak Magyarországon celebritások, ismert emberek, de ilyen szintű lenyomatot nem biztos, hogy bárki más tud hagyni. Nem bántam meg semmit sem, minden úgy volt jó, ahogy volt. Ember vagyok, igen, szoktam kiabálni is, felvállalom magamat is…

Győző és Bea a Családi receptek egyszerűen című szakácskönyvének bemutatóján (Fotó: Birton Szabolcs)

Manapság sokan azért nem mutatják a gyermeküket, hogy védjék őket, nálatok viszont nem volt takargatás. Később a fejetekre koppintottak a lányok emiatt?

Igen, volt, amikor mondták, hogy ők nem kértek ebből a műsorból, nem volt más lehetőségük. Most mégis élvezik minden előnyét, ami a Győzike show-nak volt köszönhető. Mondhatja egy-két celeb, hogy ő nem mutatja meg a gyerekét, persze, addig amíg valamelyik magazin nem fizet egy millió forintot, hogy címlapra tegyék a gyereket, akkor máris odanyújtja. Arról, hogy a gyereknek vannak jogai, azt gondolom, valóban vannak jogai, majd idővel vannak kötelezettségei is. Ma már mindenre azt mondják, hogy „majd a gyerek eldönti”. Majd a gyerek eldönti, hogy gendersemlegesen nő fel, majd ő eldönti, hogy melyik nemhez vonzódik, majd ő mindent eldönt… Én ezt a sanszot nem adtam meg sajnos vagy szerencsére, nem tudom. Annak ellenére, hogy megmutattam őket a tévében, annak ellenére, hogy kaptak hideget-meleget, mégsem félresikerült emberek lettek a gyerekeimből, hanem normális identitású, értelmes felnőttek. Az, hogy a nyilvánossággal más hogyan bír el, az már az ő dolga. 

Nem csináltatok titkot abból sem, hogy a Győzőnek vannak mentális problémái. Te ezeket hogyan kezeled?

Néha olyan, mintha egy kívülálló lennél, nézed a mozit, ami veled történik, de mintha nem veled történne. Sokszor megbántott, sokszor nem értettem a viselkedését, sok mindent magamtól kellett kitapasztalni, hogy mikor kell őt békén hagyni, mikor kell közbeavatkoznom, mert van egy komoly, nagy pánikrohama. Ma már a zsigereimben érzem, hogy mikor kell beavatkoznom és segítenem. Vannak ugyanis olyan pánikrohamai, amik kisebbek, és azokat ő magában lerendezi, olyankor nem szól és rosszkedvű. A kisebb rohamok rosszabbak, mint a nagy. A nagy pánikrohamnál tudom, hogy csak azt kell neki mondanom, hogy vegyen levegőt, lélegezzen, nyugodjon meg, erre pedig reagál, és jobb is neki. Viszont amikor magába fordul, mert azt hiszi, hogy meg fog halni két perc múlva, akkor azzal nehéz mit kezdeni. Ezzel együtt jár a gyógyszerfüggőség is, ami szintén nem jó. Ezt egyedül anyukámmal tudom megosztani, mert a lányainkat nem akarom ezekkel riogatni. Az a legnehezebb, amikor egy sima hétköznap délután beülünk a kocsiba, még minden okés, amikor kiszállunk, akkor haragszik rám, pedig nem csináltam semmit. Ezt meg kell szokni, és tudni kell, hogy két perc múlva majd nem lesz baja.

Érdekes, hogy a csendesebb rohamait viseled nehezen.

A sok év alatt nem csak Győző betegségén, hanem rengeteg mindenen átmentetek, mégis együtt vagytok. Mi a titok?

Az a titok, hogy nincs titok. Rengeteget tolerálok, ő is tolerál, de kevesebbet, én viszont rengeteget, talán ez. Az égő, lángoló szerelem létezik, de csak az elején, utána jönnek az első akadályok, ahol sokszor felborulnak a kapcsolatok, majd kialakul a szeretet. A szeretet az egy erős kapocs. Hazudnék, ha azt mondanám, ugyanúgy szeretem, és a mai napig virágcsokrokat kapok. Hát nem. Nem kapok virágcsokrokat, megerősítést sem, viszont annál több olyat, hogy most szarul nézek ki, látszik rajtam a kor. Megerősít abban, hogy már megöregedtem. Ezzel nincs gond, addig, meddig én is viccesen fogom fel, nem kell ezt túllihegni. Nem hazudunk sosem a kapcsolatunkról, mégis nagyon jó érzés, hogy ha bárhova elmegyünk, kívülről más visszajelzést kapunk. Nem olyan régen voltunk egy születésnapi partin, ami után mondták, hogy mennyire szimpatikusak voltunk, és amikor Győző fellépett, és közben izzadt, én odavittem neki egy papír zsebkendőt, mennyire látszott, hogy szeretjük egymást. Számomra az, hogy a férjemnek vittem egy zsepit, nem jelentett semmit, ők mégis azt mondták, hogy ez mutatja a köztünk lévő szeretetet. 

Pár éve Evelinnel együtt életmódot váltottatok. Miben változtattál a főzésedben?

Annyiban változott a főzési technikám, hogy nem főzök. Természetesen ez csak mostanra igaz. Amikor a lányok még itthon laktak, akkor annyiban változtattam, hogy mindent natúran készítettem el. Nem főztem bundázott húsokat, csak natúrokat, salátát, rizst, nem volt nokedli és társai. A saját trükköm egyébként annyi, hogy minden napomat egy reggeli shake-kel indítom, ebédre valami könnyűt eszem, vacsorára megint egy shake vagy saláta. Nem főzök már itthon, mert nincs is kinek, hiszen Győző is csak halat eszik, azt pedig megvesszük bárhol.

Melyik volt az elmúlt években az a szerep, amiben a legjobban érezted magad?

Az Ázsia Expressz volt a kedvencem hosszú idő óta. A legbátrabb vállalásom az volt, hogy oda elmentem a Győzővel. A Győzike show-ban nem gondolkodtunk, fiatalok voltunk, bolondok. Ez viszont olyan volt, hogy néztük a tévében, láttuk, hogy szenvedtek a szereplők és először mondtam, hogy én azt nem akarom, majd megtudtuk az útvonalat (Jordánia, Törökország) és rögtön vonzóvá vált számomra. Amúgy is szeretem ezeket az országokat, és úgy visszatérni oda, ahogy még soha, stoppolva, küzdve, elképesztő volt. Életem legjobb élménye. 

Gáspár Bea és Győző az Ázsia expresszben (Fotó: TV2)

A magánéletben milyen terveid vannak?

Lesznek szereplések, amik még nem publikusak. Zsűrizni hívnak sokat Szlovákiába, ahol most nagyon jó kapcsolataim alakultak ki, és szeretem is ezeket az eseményeket. A lányaimmal kapcsolatban eljutottam oda, hogy nem a nagymama szerepre vágyom, hanem arra, hogy megtalálják a boldogságot. Nem szeretném, hogy olyan kapcsolatban legyenek, ami elvesz tőlük. Pláne Evelin életében voltak olyan férfiak, akik csak elvettek tőle, nem pedig hozzáadtak bármit is. Megmondtam a lányaimnak, nincs nagy elvárásom, csak annyi, ha valaki nem tud az életükhöz hozzáadni, akkor ne is vegyen el belőle.