Ben Affleck tizenkét éves volt, amikor a szülei elváltak. Akkoriban még nem fogta fel, hogy az édesapja alkoholista, bár azt látta, hogy nagyon sokat ivott mindennap, viszont nagyon gyorsan kijózanodott a részegségből. Néhány évvel később már ő is ivott, és bár első sikerfilmje, a Good Will Hunting bemutatása idején még csak 24 éves volt, úgy érezte, hogy baj van, és abba kell hagynia az ivást. Olyan dolgokat mondott és olyan dolgokat tett az ital hatására, amiket megbánt, és mivel a karrierje beindulni látszott, szerette volna kerülni a részegséggel járó kockázatokat.
Nem volt jó dolog visszaemlékezni arra, hogy megalázó dolgokat csináltam valahol, megbántottam valakit, akit nem kellett volna, vagy megcsókoltam egy lányt, akit nem kellett volna
– nyilatkozta erről a korszakáról. De a növekvő hírnév egyre nagyobb nyomással járt együtt, ő pedig a nyomás alatt nem tudott ellenállni az alkohol kísértésének. 2001-et mutatott a naptár, mire Ben Affleck belátta, hogy professzionális segítség nélkül képtelen lesz letenni a poharat. Ekkor ment életében először rehabra – 30 napra vonult be –, ahol aztán később visszatérő vendéggé vált.
A kezdetek
2001-ben Affleck épp két jól dokumentált kapcsolata, Gwyneth Paltrow és Jennifer Lopez között volt éppen, amikor egy este annyira kirúgott a hámból, hogy megijedvén magától, jobbnak látta, ha inkább egy elvonókúrán kezelteti magát. Egy jó nevű malibui intézményben foglalt magának helyet, amit a rehabok terepén rutinos Charlie Sheen ajánlott a figyelmébe. A színész akkoriban még jóval kevésbé volt nyílt a küzdelmeivel kapcsolatban, és csak azután vallotta be az ott tartózkodását, hogy a bulvárlapok megszellőztették a dolgot.
Ben egy nagyon tudatosan élő, okos ember, aki tudja, hogy jobb élet vár rá alkohol nélkül. Elkötelezett az iránt, hogy egy egészségesebb útra lépjen, amiben támogatja őt a családja, a barátai és a rajongói is
– hangzott a sajtósa által kiadott hivatalos sajtóközlemény.
1986-ban, első nagyobb filmszerepében (Fotó: ABC Photo Archives/Disney General Entertainment Content via Getty Images)
Az első lépés nagyjából bevált, Affleck egy sokkal tisztább úton kezdett járni, ahol sokkal kevesebbet bulizott. Igazán pozitív hatással a Jennifer Garnerrel 2004-ben kötött házassága volt rá. A korabeli bulvárlapokban megszólaló névtelen ismerősök szerint a színésznő pozitív attitűdje jó hatással volt a színészre, lenyugtatta őt, mellette érettebbé vált és másképp viselkedett, mint a korábbi barátnői társaságában, és az első gyermeke születése is nagy hatást gyakorolt rá.
Ha az ember apává válik, elkezdi egy kicsit másképp látni a világot, és ez csodálatos
– nyilatkozta erről egy 2017-es interjúban.
A váláshoz vezető út
Hosszabban először 2012-ben mesélt az alkohollal vívott küzdelméről a televíziós Barbara Walters műsorában. Akkoriban épp tisztább életet élt, de ahogy azt évekkel később bevallotta, az alkoholt nem hagyta el teljesen.
Viszonylag normálisan ittam sok éven át. Aztán akkor kezdtem egyre többet inni, amikor éreztem, hogy a házasságom tönkremegy. Ez 2015, 2016 körül történt. Természetesen a házasságom kudarcában az ivásomnak is komoly szerepe volt
– mesélte őszintén. Amikor a feleségét, Jennifer Garnert egy 2016-os interjú során a válásuk okairól kérdezték, nem említette meg az alkoholt, bár a sorait lehet úgy is olvasni, hogy finoman azért utalt rá.
Ben volt az életem szerelme. Ő az egyik legbriliánsabb ember, akit ismerek, egyben a legkarizmatikusabb is, aki hihetetlenül nagylelkű. Viszont emellett egy komplikált személyiség.
Egy Howard Stern rádióssal folytatott 2021-es beszélgetés aztán elég rosszul sült el, ugyanis a színész szavaiból arra lehetett következtetni, mintha a volt feleségét okolta volna az ivásáért. Később persze tisztázta, hogy esze ágában sem volt Garnert okolni, egyszerűen a saját érzéseiről mesélt: arról, hogy nem akarta felrúgni az akkor már boldogtalan házasságát a gyerekek miatt, viszont maradni sem volt jó, csapdahelyzetben érezte magát, ezért egyre többször a pohár után nyúlt. 2020-ban a New York Timesnak arról mesélt, hogy az életében semmit nem bán annyira, mint a válását, és szégyenérzet tölti el azért, mert a problémái miatt nem maradt számukra más út.
1997-ben, a Good Will Hunting bemutatóján (Fotó: Mitchell Gerber/Corbis/VCG via Getty Images)
Elvonók, még több ital és szembenézés
Affleck leginkább a válás hatására volt kénytelen szembenézni a démonaival. Szeretett volna továbbra is a része maradni a gyerekei életének, és nem akarta szégyellni magát előttük, ehhez azonban tisztább életet kellett élnie. Az önértékelési folyamatának legfontosabb része kétségtelenül az volt, hogy szembe merjen nézni a problémáival:
Sokáig tartott, míg határozottan, kétségtelenül bevallottam magamnak, hogy alkoholista vagyok.
A színész 2017-ben, majd 2018-ban is megjárt egy-egy hosszabb kört a rehabon.
2003-ban… (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Az alkoholizmus és a kényszeres viselkedés önmagában nem túl érdekes, de az már érdekes tud lenni, hogy mit fedezel fel magadról a gyógyulás során, miközben megpróbálod kitalálni, hogy mit rontottál el, hogyan javítsd ki, milyen életet szeretnél élni, és milyen etika szerint akarod élni azt. Tehát igen, alkoholista vagyok. Igen, volt visszaesésem. Igen, ismét rehabra mentem
– mesélt a színész A visszaút című filmje premierje apropóján, ahol egy alkoholista kosárlabdaedző bőrébe bújt. Saját bevallása szerint sokkal nehezebb volt a kosarazásban kikupálnia magát, mint a karakter sötétebb pillanatait visszaadnia, mert az utóbbinál a saját élményeiből tudott táplálkozni.
Azt, hogy időről időre visszatér az ital az életébe, szerinte annak köszönheti, hogy magát kényszeres viselkedésű embernek vallja, aki állandóan kényelmetlenül érzi magát, és próbál tenni a kényelmetlenség ellen evéssel, ivással, szexszel, szerencsejátékkal, vásárlással vagy bármi mással, amivel el tudja terelni a figyelmét a bajáról. De végeredményben ezek sosem segítenek neki, csak még rosszabbá teszik az életet.
Egyre többet akarsz belőlük, hogy ez a kellemetlen érzés megszűnjön, és ekkor kezdődik az igazi fájdalom. Ördögi körré válik, amit nem tudsz megtörni. Velem legalábbis ez történt.
…és 2022-ben. Fotó: Rich Fury/WireImage
Minden visszaesés után nagyon kínosan érzi magát, de tudja, hogy tanulnia kell az újrakezdéseiből, hogy erősebbé váljon. Bár nem szerette volna, hogy az alkoholista színészek poszterfiújává váljon, azért látja ebben a pozitívumot is. Mivel sokan tudják róla a zűrös múltját, sok hasonló sorsú kollégája fordul hozzá segítségért a saját függőségével, ő pedig ilyenkor örömmel segít. Már csak azért is, mert mások segítése neki is jót tesz, ilyenkor saját magán is segít. Azt viszont egyik színésztársának sem javasolja, hogy ő is az alkoholizmus poszterarcává váljon: elég nehéz ez a folyamat anélkül is, hogy az embernek folyton a nyilvánossággal kelljen szembesülnie. Sok erőt kívánunk a további küzdelmekhez, és persze boldog 51. születésnapot, kedves Ben Affleck!
