„Anyám az életét tette kockára, hogy megszülethessek” – Bodnár Attila és a nők

Nők az életemben rovatunkban híres magyar férfiak mesélnek azokról a nőkről, akik sokat jelentenek nekik és akik így vagy úgy, de jobbá tették az életüket. Ezúttal a Modern Hungaria feltámasztásán dolgozó Bodnár Attila mondta el, mit kockáztatott az édesanyja a születésével, miért alkotnak jó párost Pap Ritával és miért hisz annyira a lányában, Fanniban.

TóCsa

2023. Szeptember 01.

Édesanyám, Erzsébet

Mindent a nőknek köszönhetek, és ez mindjárt az édesanyámmal, Ferenczi Erzsébettel kezdődött, akit mindenki Mariannának szólított. Szülők nélkül – az anyukája hamar elhunyt, papája meg nem volt –, nevelőintézetben nőtt fel, bár erről az élete folyamán szinte sosem beszélt. Végtelenül intelligens nő volt, de sosem hivalkodott vele. Zavarta, hogy komoly szívbillentyűhibával született, szerintem ezért is lett belőle később ápolónő. Bár nem mesélt róla, mindig láttam rajta valamiféle szomorúságot a szülei hiányából fakadóan. A szívbetegségének aztán a gyerekvállalásában is komoly szerepe volt. Ugyan a kollégái mondták neki a kórházban, hogy segítenek majd neki, ahol tudnak, de egyáltalán nem volt biztos, hogy túléli a szülést.

Ezért is maradtam egyke gyerek, mert egyszer ugyan még bevállalta ezt a kockázatot, de másodjára már nem akarta. Végül is az életét kockáztatta azért, hogy engem megszülhessen. Apukám nagyon szerette őt, egészen a ’95-ben bekövetkezett haláláig együtt voltak. Berettyóújfalui lakosok voltunk, de édesanyámnak olyan fontos volt a zene és az opera, hogy már ötéves koromban elvonatozott velem 220 kilométert a pesti Operába, hogy megnézzünk a Hunyadi Lászlót, ami valósággal lenyűgözött. Anyukám sírva fakadt, olyan gyönyörű volt. Még írni és olvasni sem tudtam, amikor már hegedülni tanítottak.

Őszintén szólva nem annyira csíptem, de a szüleim kitalálták, hogy járjak zeneiskolába. Imádtam a focit, a teniszt, de ehhez semmi kedvem nem volt, de ők ezt vették a fejükbe, muszáj volt végigcsinálni.

Attila és a mamája (Forrás: magánarchívum)

A szüleimet nagyon szerettem, és amúgy is kis idealista gyerek voltam, aki nem akar nekik ellentmondani, de borzasztóan rühelltem zeneiskolába járni. Odahaza mindig szeretet vett körül, nálunk soha nem volt veszekedés vagy ordibálás, nagyon ragaszkodtunk egymáshoz. Persze, ha rossz fát tettem a tűzre, és már nem bírt velem, anyu beállított a sarokba, de ez volt a legsúlyosabb büntetés tőle. 14 éves koromban jött a nagy változás az életemben, amikor megismerkedtem a gitárral. Magasról tojtam aztán a hegedűre, a gitár lett az új szerelmem, amitől nem tudtak volna eltiltani, de szerencsére nem is akartak. Persze annak nem örültek, hogy a gitározás a technikum rovására ment, de szerintem a technikum rovására inkább az ment, hogy egyáltalán nem érdekelt. (nevet) Apám persze mondta, hogy a gitározásból nem lehet megélni, de hát minden idősebb ezt mondta… (nevet)

A jó helyzetértékelésemet, a menedzseri képességeimet, az empátiámat és a toleranciámat mind anyukámnak köszönhetem, ezeket biztosan tőle örököltem. 1995-ben hunyt el, még megélte a nagy sikereimet, sőt még unokázhatott is, látta, ahogy építettük a nagy házunkat. Mondjuk vicces volt, hogy amikor megtudta, mennyiért vettük a panorámás telket, rögtön azt mondta, hogy „Ennyi pénzt adni egy hegyoldalért?” Hiába, falusi nő volt, másképp látta a dolgok értékét. (nevet) Megfordult néhány koncertünkön, a lemezeinket is meghallgatta, és mondta ugyan, hogy jók, de tudtam, hogy ez nem az ő világa, ő egész életében a komolyzenéért rajongott.

Tanárnőm, Sík Olga

Összefutottam egy volt osztálytársammal Berettyóújfaluból, aki elújságolta, hogy az OSZK-ban (Országos Szórakoztatózenei Központ) tanult és B-kategóriás énekes lett, amivel vidéki bárokban, meg hasonló helyeken énekelgetett. Mondta, hogy onnan van esély a kiugrásra a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójába. Ha az ember jó, akkor felveszik, tanítják és ha úgy ítélik meg, kaphat stúdiófelvételt. Na, mondom, Bodnár Attila, közeledsz a harminchoz, menned kell, mert ez az utolsó esélyed. Jelentkeztem, vittem két dalt. Nagyon izgultam, direkt utolsónak mentem be. Szerencsére látták, hogy jó kiállású gyerek vagyok – sokan mondták ezt akkoriban nekem –, szóval a szimpátia rögtön megvolt, már csak a hangomra voltak kíváncsiak.

Bodnár Attila (Forrás: magánarchívum)

Énekeltem, kiküldtek, és amikor visszahívtak, megkérdezték, hogy fogok ide feljárni Berettyóújfaluból? Ezek szerint fel kell járnom? Itt kezdődött minden. Ha akkor azt mondják, hogy nem kellek, ez a mai Bodnár Attila biztos nincsen. Onnan Berettyóújfaluból lehetetlen lett volna megváltani a világot. Olga lett a tanárom, ő választott ki, aki mellett rengeteg híres énekes tanult. Fiatalon tiszteletre méltó operaénekesi karriert futott be. Elkezdett tanítani engem a hangképzésre, és tőle tudom, hogy a hibákat – vagy legalábbis a megoldást – sosem másban, hanem magamban kell keresni, mert csak így tudok fejlődni.

Elkezdte a hangomat helyre tenni, de mondta, hogy ehhez előbb engem össze kell törni egy mozsárban, majd újra kell gyúrni.

Az alapanyag ott volt, csak sokat kellett vele dolgozni. Ő jött rá, hogy orrsövényferdülésem van. Nem zengett eléggé a hangom, pedig Olgi mellett bizony zengetni kellett. Arra is ő tanított meg, hogy énekesként szépen kell artikulálnom, mert akkor a levegő olyan helyekre is megy, ahová egyébként nem menne. Ha nem sikerült valami, ő mindig kitartásra biztatott, és mondta, hogy ne aggódjak, mert ami kell, az ott van bennem, csak elő kell hozni. Olgi annyira szeretett, hogy amikor az első nagy fellépésem volt a Tessék választani nyilvános hangversenyen Székesfehérváron, akkor eljött, hogy megnézzen ott személyesen, pedig ez nem volt szokása. Olgi volt az, aki kinyitott énekesként, neki köszönhetem, hogy elindulhattam a pályán.

Feleségem, Rita

Rita az életem és a sorsom legnagyobb ajándéka. Ha ő nincs, megközelítőleg sem alakult volna így az életem. Csodásan kiegészítjük egymást. Én egy talpraesett, szókimondó falusi gyerek vagyok, és nagyon csodálom az ő veleszületett intelligenciáját. Okos, de tanulni is szeret, én pedig nem annyira. Csak azért nem diplomázott, mert akkoriban már táncolt, és az vitte el az idejét. Ő is egyke gyerek, mint én, ő is akaratos, szóval bőven akadnak köztünk hasonlóságok.

Szokták mondani, hogy két éles kard nem fér egy hüvelybe, de a mi esetünk bizonyítja, hogy igen.

Pap Rita (Forrás: magánarchívum)

Jó időben találkoztunk, addigra már mindketten érett személyiségek voltunk, és tudtuk, hogy mit akarunk az élettől. Addigra neki is voltak hányattatott évei, meg nekem is. Rita a táncot, az énekhangot és a színészi képességet kapta a sorstól, én meg a muzikalitást, és ez a kettő jól kiegészítette egymást. Kettőnk közül mindig ő volt az erősebb személyiség, én csak a szakmai dolgokban tudok határozott és hajthatatlan lenni, de minden másban ő irányít. Miután összejöttünk, mindenhová együtt mentünk, és már nem volt Pap Rita és Bodnár Attila külön, csak a Pap Rita és a Bodnár Attila. Jóképű csávó voltam, de ő mondta, hogy abból ismert egy tucatot, és nem ezért, hanem a tehetségemért szeretett belém. Látta, amikor együtt dolgoztunk.

Annyira klassz csaj volt, hogy alig akartam elhinni, hogy engem akar.

Én ragaszkodó típus vagyok, és mellette olyan erőt és biztonságérzetet éreztem, mint soha korábban. Villámgyorsan Rita lett az én családom, ő jelentett mindent. Az ő zenei világa kicsit musicalesebb volt, az enyém meg poposabb, de ez a kettő tökéletesen összepasszolt. Akkoriban én már ismert voltam a Modern Hungária miatt, és csodálkoztak is az emberek, hogy ezek után a színpadon miért állok össze a Pap Ritával, de ők akkor még nem értették, amit én már igen. Én akkor már a közös jövőnket építettem, nem érdekelt, hogy egyedül legyek sztár. Minden előre meg volt írva, a közös házépítéstől kezdve egészen odáig, hogy az első gyermekünk csak öt év után született, és épp akkoriban kezdtünk gyerekdalokkal foglalkozni.

Ő volt otthon a főnök, amit mondott, azt én megcsináltam, mert mindig jókat mondott, de a színpadi viselkedésben is rengeteget tanultam tőle.

Pap Rita (Forrás: magánarchívum)

Rita figyelme alatt nemcsak úgy dobáltam a mikrofont, ott bizony fegyelem volt. Ő racionális, én meg idealista vagyok. Ő az, aki mindig leránt a földre, ha túlzottan elrugaszkodnak a valóságtól az ötleteim. Még ma is elszalad néha velem a csikó, de Rita mellett sokat fejlődtem. Nagyon örülök annak is, hogy máig képesek vagyunk tolerálni egymás marhaságait. Rita annyira tudatos volt, hogy tudta, neki egy szakmabelivel kell társulnia. Én ebben nem voltam ilyen tudatos, de most már el sem tudom képzelni olyasvalakivel az életemet, aki nem a szakmából való. Máig fel tudok nézni rá – mind szakmailag, mind emberileg. Hihetetlen előadóművész, és rengeteget dolgozott azért, hogy az legyen. Emellett pedig fantasztikus édesanya. Az ő eszének és előrelátó képességének az eredménye a mi építészmérnök és versenykerékpáros fiunk és a végzős egyetemista lányunk.

Lányom, Fanni

A lányunk rengeteg jó tulajdonságot örökölt tőlünk. Megvan benne a színészi képesség, a pompás énekhang, rendkívül fotogén és elképesztően intelligens, csodálatos a lexikális tudása. Imádom hallgatni, olyan okosan beszél. Persze azért rossz tulajdonságot is örökölt: nem hisztis, de hajlamos rá, hogy indokolatlanul kétségbe essen és bepánikoljon. Az anyját is láttam dühösnek néha, de messze nem annyira, mint Fannit. Emellett kissé szétszórt, nem olyan gyakorlatias, mint az anyja, de ebben is fejlődik.

27 éves, még sokat kell tapasztalnia, hogy tisztában legyen a saját képességeivel és bízzon magában.

Bodnár Fanni (Forrás: magánarchívum)

Őszintén hiszem, hogy Fanni van annyira tehetséges, hogy belőle még bármi lehet. Most épp egy rockzenekarban játszik, de úgy vagyok vele, hogy majd kinövi. (nevet) Hadd próbáljon ilyet is, olyat is, aztán előbb-utóbb úgyis rátalál majd a saját hangjára. Szerintem Fanni egy született popdíva: jó őt nézni, jó őt hallgatni. A szomszédunk mondta neki mindig, hogy bármit felvesz, az neki biztosan jól áll.

Ha valaki hallja őt énekelni a színpadon, nem győzi dicsérni. Vonzza a szemet. Ezt mi már tudjuk, de ő még nem annyira tudja.

Bodnár Fanni (Forrás: magánarchívum)

Próbálja elhinni, de még nem hitte el teljesen. Sok mindennel próbálkozik, és olyankor teljes erőbedobással csinálja. Volt egy korszaka, amikor fotós akart lenni, akkoriban nála minden a fotózásról szólt. Próbáltam ilyenkor terelgetni, de az anyja mindig rám szólt, hogy hagyni kell, mert nem lehet megváltoztatni, és végül úgyis az lesz, amit ő akar. Egy időben a fejébe vette, hogy musicalszínésznő akar lenni, de én már tudtam, hogy az nem lesz az ő világa. A tehetsége megvan hozzá, de a színpadon teljes lényeddel a rendezőnek kell alávetned magad, amihez ő hosszú távon túlzottan akaratos és önálló. Egy idő után ő is belátta. Fanninak a popzene való, arra született. Végtelenül jószívű lány, ha segíteni kell valahol, rá biztosan lehet számítani. Ha egy feladat mellett elkötelezi magát, azt biztosan végigcsinálja. Nagyon büszkék vagyunk rá.