Stahl Judit 1997 őszén a TV2 híradójának egyik arcaként tett szert országos ismertségre. A Tényeket 2002. január 1-jéig vezette. A híradózásról aztán főzőműsorokra váltott, 2003-ban indult első ilyen produkciója, a Stahl konyhája. Ebben az időszakban jelentek meg első szakácskönyvei is. Stahl a Nők Lapjának mesélt arról, hogy bár a híradónál jó fizetést kapott, hogy mással ne foglalkozzon, végül mégis elfordult ettől a szakmától.
„Akkoriban jó fizetést kaptam, főleg azért, hogy a híradózás mellett semmi mást ne csináljak. Ám olyasvalakinek, akinek állandóan ötletei támadnak, ez inkább nyomasztó. Fontos persze a pénz, de az életem még fontosabb volt. Abban mindenképpen mázlim van, hogy nem túl nagyok az igényeim. Így neveltek. Még mindig ugyanabban a hetvenhat négyzetméteres lakásban lakom, és nagyon szeretem. Nincs magánrepüIőm, és már nem is lesz. Elmondom, mi az én luxusom. Például, ha külföldre utazhatok kiállítást nézni. Úgy gondolom, ételre érdemes költenem… és képzőművészetre. A ruhák egyáltalán nem érdekelnek” – nyilatkozta az egykori tévés, aki a lányáról is mesélt.
„Érdekesebb, mi az, amiben mások vagyunk. Hanna szerencsére kiegyensúlyozottabb. Nincsenek nagy amplitúdójú elkeseredései, mint amilyenek nekem voltak ennyi idős koromban. Ő most tizennyolc, és mintha bölcsebben született volna, mint én. Sokkal jobb gyerek, merthogy én átokházi kölyök voltam ám! Verekedtem, állandóan visszabeszéltem a tanároknak, dumáltam órán. Ráadásul mindig fiúnak néztek, mert úsztam és tüsi hajam volt. Hanna sokkal nőiesebb. Viszont hasonlóan mániákus és tökéletességre törekvő, mint én. Ez pedig nem a boldog élet receptje” – fejtette ki a celeblétre nem vágyó Judit, majd arról beszélt, mivel foglalkozik most. Mint kiderült, a gyermekével együtt dolgozik.
„Régi ötletem volt, hogy össze kellene állítani egy Beugró-szerű improvizációs játékot. Sokáig nem is foglalkoztam vele, de aztán mintha a lányom visszahozta volna a rendezői énemet. Amikor elkezdte nekem mesélni az Antigonét meg a thébai mondakört, azonnal kapcsoltam: Mucika, hiszen én is tanultam dramaturgiát, drámatörténelmet, művészettörténetet… És akkor villant be: ha van egy ilyen tervem, miért nem csináljuk meg? Aztán elkezdtem szponzorokat vadászni. Majd a tizenhat rögtönzéses játéktípushoz megírni azokat a jeleneteket, amelyek voltaképp Budapest történetéről szólnak. A város születéséről, a zsidó Budapestről vagy a gasztronómiáról, Karinthytól Hajós Alfrédig. Hanna folyamatosan közreműködött a kitalálásban.”
„A Flódninál azt gondoltuk, együtt kell a szituációkat kitalálnunk, de aztán rájöttünk, jobb, ha külön írjuk a történeteket. Anyu intézi a szerződéseket, ő a produkciós vezető. Én meg a rendezőasszisztens, aki a kellékbeszerzéseket intézi, vagy beszél a világosítókkal” – osztotta meg Hanna a lappal.
