Míg a TV2 és az RTL az utóbbi években az éneklős vagy táncolós talent show-knál olyan szintű rutinra tett szert, hogy még az élő műsorok esetén is csak ritkán csúsztak be látványos bakik, és futószalagon, profin gyártották az épp aktuális formátumot, a Sztárbox közvetítésén meglátszik, hogy jóval szétesőbb, kevésbé összeszedett és kicentizett az adás, mint ahogy a két nagy tévécsatornától megszokhattuk. Viszont pont ez teszi szórakoztatóvá. Tény, hogy ritka rossz adásrendezői érzékre vall egy nagy ütészuhatag közepén bevágni hosszú másodpercekre (vagy legalábbis annyinak érződött) a tömegben szurkoló Kovács Patríciát ahelyett, hogy mondjuk a meccset mutatnák, ugyanakkor pont az ilyen fésületlenségektől lesz a Sztárbox sokkal élvezhetőbb, mint a sok gépies, rutinos show-műsor.
Műsorvezetők a csúcson
A Sztárbox valójában annyira fésületlen, hogy ha az ember bírná jegyzetfüzettel, akkor percenként lejegyezhetne valamilyen véletlen elszólást, bakit, egy jópofa arcoskodást vagy valami borzalmas modoroskodást, ami nagyrészt a formátumból következik. Iszonyatos mennyiségű embert szólaltatnak meg a bő három órában, sokan eleve felajzott állapotban vannak ott, vagy azért, mert küzdeni fognak/küzdöttek, vagy azért, mert nagyon szurkolnak valakinek, és ilyen körülmények között élőben nem épp a legfinomabban fogalmaznak az emberek. Az Istenes Bencének szurkoló Fluor Tomi például jó eséllyel nem lesz a médiahatóság kedvence, de hát mit is várhattunk az alkotótól, akinek a Gecigránát című klasszikust köszönhetjük?
A három műsorvezető, Szujó Zoltán, Héder Barna és Csobot Adél ezúttal sem volt mindig a helyzet magaslatán. Héder nemcsak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy érezhetően lenézi a női bokszot (Sáfrány Emese és Dobod Evelin meccsét egy
Most rúzselkenés és sminkmaszatolás következik
mondattal konferálta fel), hanem azzal is, hogy simán hagyta, hogy a show utolsó meccse után Istenes Bence elvegye tőle a mikrofont, és gyakorlatilag azonnal műsorvezetői üzemmódba kapcsolva levezesse helyette a meccs utáni köröket. Mondjuk míg az előbbi nem, az utóbbi inkább aranyos volt: Istenes Bence azért rutinból érzi, hogyan kell jó show-t csinálni, bár tény, hogy olykor hajlamos túltolni.
Istenes Bencét ünnepli Csobot Adél a ring mellett (Fotó: Trenka Attila)
Dobos Evelin és Sáfrány Emese mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
Dobos Evelin és Sáfrány Emese az eredményhirdetésen (Fotó: Trenka Attila)
Brasch Bence és KKevin mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
Brasch Bence és KKevin mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
A Schobert család a Sztárbox Istenes Bence vs Schobert Norbi Jr. mérkőzésén (Fotó: Trenka Attila)
Schobert Norbi Jr. és Istenes Bence mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
A Schobert család a Sztárbox Istenes Bence vs Schobert Norbi Jr. mérkőzésén (Fotó: Trenka Attila)
Schobert Norbi Jr. és Istenes Bence mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
Fluor Tomi szurkol Bencének a közönségből (Fotó: Trenka Attila)
Schobert Norbi Jr. és Istenes Bence mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
Schobert Norbi Jr. és Istenes Bence mérkőzése (Fotó: Trenka Attila)
Rubint Réka és Schobert Norbi Jr. a mérkőzést követően (Fotó: Trenka Attila)
Csobot Adél kissé nehezen kezelte, hogy most nem kizárólag műsorvezetői szerepkör, hanem a párjának szurkoló, a gyerekei apjáért izguló társ szerepe is ráhárult, és bár próbált helytállni a kettős szerepben, azért az kissé vicces volt, amikor szinte önmagát interjúvolta meg. „Elképesztően mély fickó” – tudhattuk meg például Istenes Bencéről. Ennél is viccesebb volt azonban akkor, amikor őszintén rácsodálkozott, hogy vannak emberek, akik képesek kora reggel ébredni.
Hatkor keltél??? Minden egyes nap? Úristen!
– reagált Brasch Bencének, miután a Vígszínház színésze közölte vele, hogy úgy maradt ideje edzeni, hogy mindennap korán ébredt.
A műsorvezetők közül talán Szujó Zoltán bakizott a legkevesebbet. Gyanítom, hogy nem baki volt, amikor Sáfrány Emesét „egykori kiváló színésznő”-ként vezette fel, az már viszont igen, amikor megjegyezte, hogy ifjabb Schobert Norbert kőkemény férfiassággal készül. Ez több információ volt számomra a kelleténél.
A nagy férfivá avatási szertartás
A Sztárbox egyik legnagyobb baja régi magyar kertévés probléma: az irgalmatlanul felduzzasztott műsoridő. Három négymenetes meccs még végigjátszva sem visz el túl sok időt, és tényleg sokkal élvezetesebb lenne, ha valahogy bele tudnák zsúfolni két órába, és nem kellene előtte végignézem egy borzalmas pankráció show-t, meg két pofozkodás között nem dalbetéttel táncolnának az idegeimen: ha dalolást akarok, akkor köszönöm, átkapcsolok a konkurenciára, ahol a nóták mellett még egy Fricskával smacizó Tóth Gabit is kaphatok. A végtelenségig húzott bevonulások is kikezdték a türelmemet. Tudom, hogy az a bokszgálák show-jellegének fontos része, de nem szokás ennyire elhúzni őket: tényleg nem akkora öröm nézni valakit egy percen keresztül, ahogy áll és zenére a levegőt bokszolja. De ez legalább valamennyire kötődött a bokszhoz, nem úgy, mint a sok-sok Valami Amerika promóció.
Azt is páratlan volt látni, ahogy a női bokszot afféle „Milyen cukik, hogy ahelyett, hogy otthon főznének a gyereknek, inkább boxot imitálnak a ringben” attitűddel vezették fel, folyamatosan figyelmeztetve arra, hogy itt mások a szabályok (rövidebb menetidők, fejvédő használata…), mert hölgyekről van szó. Ennél talán csak az volt kínosabb, ahogy a bokszgála záró mérkőzését afféle férfi beavatási szertartásként próbálták eladni, ahol ifjabb Schobert Norbikából a végére Norbi válhat, amennyiben nem esik padlóra Istenes Bence ütéseitől az első menet közepén. A szülők „Légy férfi!” felkiáltással lökték be fiukat az oroszlánok közé, és mint kiderült, 2023-ban szarrá kell veretned magad egy ringben ahhoz, hogy férfiként tekintsenek rád.
A jópofának szánt felkonfok („A Konyhafőnök győztese, aki az ellenfelét szívesen szuvidálná”) kellemesen fárasztók voltak, a megszólaltatott vendégek időnként váratlanul reagáltak („Nem tudok most nyilatkozni. Kicsit később. Köszönöm”), és az egésznek a sok hiba/baki ellenére volt egyfajta spontán bája, ami elvitte a hátán a Sztárboxot. Talán azért, mert a résztvevők lelkesedése tényleg érezhető volt.
Nyilván amatőrökről van szó, mégis látszott, hogy nem vették félvállról a felkészülést, és Brasch Bencét idézve időnként tényleg láthattunk olyan jeleneteket, amik már közel voltak ahhoz, amit egy valódi, profi bokszmeccs jelent. Lehet, hogy kizárólag azért vagyok lelkes, mert már annyira unom a most futó agyonhasznált showműsor-formátumokat, de vasárnap esti agykikapcsolós szórakoztatásnak a Sztárbox rendben volt. És nem várt mellékhatásként talán még arra is jó lehet, hogy népszerűbbé tegye a bokszot kis hazánkban. Színvonalas, értékteremtő műsor? Nem az. Nem is akar az lenni. De a kertévés trashek között az egyik legjobb.