A film egy közel 40 perces, csodálatos főzésjelenettel indul. Mit gondolsz, miért szeretik nézni az emberek, ahogy mások főznek?
Szerintem – különösen a digitális korban – jó látni, hogy valaki a kezével teremt valamit. A főzés kreatív dolog, de van egy relaxációs része is: van benne valami harmonikus és megnyugtató. Ráadásul meg tudod osztani az élményt és az ízeket másokkal. Szerintem nagyon fontos, hogy a családokban főzzenek. Ezzel nem azt mondom, hogy mindig a nő főzzön: ez egy olyan munkafolyamat, amit meg lehet osztani. A főzés különleges atmoszférát teremt egy otthonban, mert a szeretetünket és a törődésünket fejezzük ki általa. Erőfeszítést kell tenned érte, időt kell áldoznod rá, ami csodálatos. Egy eliparosodott világban élve néha jólesik visszatérni a családi élet gyökereihez. Ráadásul az egészségednek is jót teszel vele, mert az otthon frissen főzött ételek egyszerűen jobbak.
Te választod meg az alapanyagokat, ha pedig ételt rendelsz valahonnan, valójában fogalmad sincs, milyen alapanyagokból készült. Ott van a sok génmódosított élelmiszer, a szörnyű körülmények között tartott állatok… Az élelmiszeripar már nem a minőségről, hanem a mennyiségről szól.
Ha visszatérünk a konyhába és visszatérünk a főzéshez, azzal önmagunknak is szeretetet és törődést adunk. Ha gyerekeid vannak, fontos, hogy minél ritkábban rendelj ételt, és főzz nekik. A főzésnek ugyanis van egyfajta összetartó ereje egy családban.
Azt hiszem, itt Franciaországban az idősebb generáció még tisztában van ezzel, de félek, hogy lassanként feledésbe merül. Az étellel békét lehet teremteni a családban, vagy kifejezheted általa a gyerekeid iránti szeretetedet azzal, hogy mondjuk a kedvencüket főzöd. Persze az is előfordul, hogy eléjük teszed az egészséges ételt azzal, hogy „Ezt meg kell enned”. (nevet) Ez a része igazán szörnyű tud lenni.
Benoit és Juliette A szenvedély ízében (Fotó: Cirko)
A filmben rengeteget főznek, de engem most az érdekelne, hogy színészként mennyit kellett enned a forgatáson? Mindent megkóstoltál, amit főztetek?
Azokban a jelenetekben, amikor a karakterem főzött, egyáltalán nem ettem. Amikor azonban rám főztek, akkor tényleg ettem, miközben forgott a kamera. De nem kellett degeszre tömnöm magam. Ez egy kis költségvetésű film, kevés idő állt a rendelkezésünkre, így a legtöbb jelenetet elsőre vettük fel, vagy maximum egyszer ismételtünk. Ennek köszönhetően sikerült megkímélnem a gyomrom.
Hogy állsz a főzéssel a magánéletben?
Mindig is főztem, már gyerekkorom óta. Édesanyámtól tanultam az alapokat. Őt senki sem tanította, és sokáig élénken élt benne, mennyit bénázott az elején – például nem tett vizet a rizsre, amikor meg akarta főzni –, ezért megfogadta, hogyha egyszer gyereke lesz, megmutatja neki, hogyan kell főzni. Ez aztán később nagyon jól jött, mert anyu a munkája miatt sokszor volt távol, így a testvéremmel ketten meg tudtunk magunkra főzni. Nagyjából tizenöt lehettem ekkor. Aztán összejöttem az első fiúmmal, aki olasz volt, és az együtt töltött idő alatt szinte kizárólag pastákat ettünk. Két és fél év után egy darabig rá sem tudtam nézni a pastákra. (nevet)
A film hatására kísérletezőbb kedvű lettél otthon a konyhában?
Egy darabig igen, de azóta sajnos mindent elfelejtettem, amit a forgatáson tanultam. (nevet)
Mindig híres voltál arról, hogy a földgolyó minden részéből örömmel dolgozol együtt rendezőkkel, és ez alól A szenvedély íze sem kivétel. Anh Hung Tran egy ideje Franciaországban él, de ettől még a korábbi filmjei egyértelműen Vietnámhoz tartoznak. Hogyan segített az ő érzékenysége a történet elmesélésében?
Az alkalmazkodása a francia filmművészethez egészen lenyűgöző. Ő egy nagyon egyszerű, szegény vietnami családból származik. Hihetetlen, hogy ideköltözött Franciaországba, és az évek alatt teljesen a magáévá tette a kultúránkat. Vicces, de igaz, hogy A szenvedély íze talán a legfranciább film, amit valaha csináltam, és mindezt egy vietnámi rendező irányításával.
French actress Juliette Binoche attends a photocall for La Passion de Dodin Bouffant (The Pot au Feu) by director Tran Anh Hung at the 18th Rome Film Fest on October 21, 2023 in Rome (Photo by Andreas SOLARO / AFP)
Hogy érted azt, hogy a legfranciább?
Részben arra gondolok, ahogy a film és a film karakterei a konyhaművészethez viszonyulnak, részben pedig arra, hogy a szereplők milyen szofisztikált módon kommunikálnak egymással. Ha megnézed a vietnámi filmjeit, ebben a szereplők másképpen fejezik ki az érzelmeiket, és az is szembetűnő, milyen finoman és átgondoltan áll a filmjében a nők függetlenségének témájához. Csodás volt látni, milyen szorosan együtt dolgozik a feleségével, aki szintén Vietnámból érkezett, és a film látványvilágának kitalálásában nagyon fontos szerepe volt. Igazi párként dolgoztak együtt, fantasztikusan kiegészítették egymást. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy még mindig lógnak nekem egy igazi Pho levessel. Már csak azért is, mert ez a levesük a francia pot-au-feuből származik. Megígérték, hogy főznek egyet nekem, de a forgatás olyan sűrű és intenzív volt, hogy sosem értek rá, és azóta sem tudtunk erre sort keríteni. Ezt valahogy biztosan behajtom rajtuk.
A szenvedély íze Franciaország Oscar-nevezettje. Gondolom, emiatt többször kell az Egyesült Államokba menned mostanában. Régen magad is sokat dolgoztál ott. Milyen a visszatérés?
Szerintem mára nagyrészt elfelejtettek. A fiatal generáció nem igazán ismer. Talán a Csokoládé az egyetlen filmem ott, amit a fiatalok közül is sokan láttak. Emlékszem, egyszer egy anya mutatott engem a kislányának, hogy „Nézd, az a néni ott a Csokoládéból”. A lány azonban durcás arccal rávágta, hogy „Nem, ez biztosan nem ő”. (nevet)
Milyen a viszonyod az Egyesült Államokkal?
Sok szép emléket őrzök onnan. Sokat forgattam ott, lettek ott barátaim, sőt egy időben a pasim is amerikai volt. Élvezem, hogy most újra többet lehetek a tengerentúlon, már csak azért is, mert az amerikaiak nagyon szeretik A szenvedély ízét.
A karaktered, Eugénie a fél életét a konyhában tölti, a film mégis a nők szabadságáról szól. Nem tartod ezt furcsa kettősségnek?
Eugénie nem gondolja magát feministának, ő csak önmagát adja. Boldog, mert azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, és nem is vágyik ennél többre. De miért is kívánna valaki többet ennél? Ha feleségül menne Dodinhoz, akkor amit csinál, az hirtelen a házastársi kötelességévé válna, és ő nem akarja ezt. Bár együtt hál Dodinnal, nem akar vele közös hálószobát, szereti, hogy van saját szobája és élete, ahová elvonulhat. Eugénie ugyan a felszínen kemény nő, ugyanakkor törékeny is. A szülei meghaltak, vagyis árva és nincsenek más családtagjai sem. Azt is jól tudja, hogy beteg, de nem akar vele szembenézni, mert az túl fájdalmas lenne. A karakterre sohasem egyfajta feminista kiáltványként tekintettem, hanem egy olyan emberre, aki megválaszt egy életformát és kitart mellette. Persze mai szemmel nézve mondhatjuk, hogy korát megelőzve feminista életet élt, de ezt nem elvek miatt tette, hanem azért, mert neki így volt jó.
A filmben a partneredet Benoît Magimel alakítja, akivel sokáig az életben is egy párt alkottatok, sőt van egy közös lányotok is. Milyen volt vele együtt állni a kamerák előtt?
Ami azt illeti, nem igazán örültem a dolognak, kimondottan ideges voltam előtte. Nem tudtam, mire számítsak, és a próbák első napja katasztrofálisan alakult. Azt gondoltam, hogy egy rémálom lesz ez a forgatás. Aztán másnap reggel megpusziltuk és megöleltük egymást, ettünk együtt egy finomat, és valahogy helyreállt köztünk a béke. Sokat nevettünk, élveztük egymás társaságát, könnyen ment a dolog. Érdekes volt a karakteremen keresztül kifejeznem az iránta való szeretetem.
Rá kellett jönnöm, hogy bár megvoltak a magunk problémái és konfliktusai, ezek túlságosan kicsinyes, apró dolgok a köztünk lévő szeretethez képest. A film hatására sokkal jobb lett a kapcsolatunk, megbékéltünk egymással.
Ez nem jelenti azt, hogy minden problémánkat megoldottuk, de megtanultuk nagyvonalúan, megbocsátással kezelni ezeket, és hálásak vagyunk mindazért, amit egymásnak adtunk. Van egy csodálatos nagylányunk, aki a szemünk fénye, és ez a legfontosabb.
Benoit és Juliette A szenvedély ízében (Fotó: Cirko)
Az együtt evésnek köze volt ahhoz, hogy eltűnt a köztetek lévő feszültség?
Nem hiszem, hogy ezen múlott. A feszültség pedig nem általános volt, inkább egy félreértés okozta. Én vagyok a szakács ebben a történetben, és azt vettem észre, hogy Benoît csaknem ugyanannyit sürög-forog a konyhában, mint én. Szóltam a rendezőnek, Anh Hung Trannak, hogy túl sokat főz, így amikor a karakterem távozik a történetből, a néző nem fogja azt érezni, hogy igazán szüksége volt rám. Ő megkereste Benoît-ot, aki egyáltalán nem örült annak, hogy kevesebbet főzzön, ugyanis a való életben imád főzni, elsősorban a főzős jelenetek miatt vállalta a filmet. Úgy érezte, hogy elárultam őt és szándékosan támadom hátba. Másnap aztán leültünk és megbeszéltük a dolgokat, és onnantól minden a legnagyobb rendben ment.
A karaktered kénytelen szembenézni a saját halandóságával. Elnézést a kérdésért, de így hatvanhoz közelítve téged is foglalkoztatnak hasonló kérdések?
Jól érzem magam a bőrömben, és szeretem azt, amit csinálok. Úgy érzem, hogy azt az utat jártam be, amit be kellett járnom.
Pár héten belül Coco Chanelként is láthatunk a New Look című Apple TV+ sorozatban. Milyen élmény volt a bőrébe bújni?
Ritkán dolgozom sorozatokban, furcsa élmény, hogy tíz epizódom volt a karakterem kibontására. Néha nem színésznek, hanem sportolónak éreztem magam, aki éppen maratont fut. Nem egyben kaptam meg a forgatókönyveket, hanem sorra érkeztek, ezért az utolsó pillanatban kellett tanulni a szövegeket. Ráadásul a felkészülésre is alig volt időm, mert néhány héttel A szenvedély íze befejezése után már mentem is forgatni a sorozatot. Nem volt egyszerű Coco Chanelt megformálni, mert a személyiségét szerette elrejteni a nyilvánosság elől. Sok könyvet el kellett olvasnom róla, hogy megpróbáljam megfejteni a lényét. Rendkívül izgalmas életet élt, olyan volt, mintha nem egy, hanem ezer élete volna. Karizmatikus ember volt, teli energiával, aki szerintem a születése óta tolta magába a kávékat. (nevet) A legtöbb vele kapcsolatos kérdésre a válasz a gyerekkorában rejlett: míg Dior privilegizált környezetben nőtt fel, Coco szegény családba született, és a származása az egész gondolkodásmódjára kihatott.
Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images
Coco Chanel teljes életét bemutatja a sorozat?
Nem, mi egyetlen érára fókuszálunk. A sztori a II. világháború után játszódik, bár lesznek benne flashbackek a korábbi éveiről. Igazság szerint még nem láttam az epizódokat, szóval nem tudom, mit tartottak meg és mit vágtak ki belőle.
A szenvedély íze január 25-től látható a magyar mozik műsorán, a New Look című sorozat pedig február közepén debütál az Apple TV+ kínálatában.
