Tavaly november 11-én súlyos balesett miatt félbeszakadt a Nemzeti Színház Rómeó és Júlia című előadása. A szerencsétlenségben két színész, Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia sérültek meg, akiket azonnal kórházba is szállítottak.
Jelenleg mindketten dolgoznak még a teljes felépülésért. Szász Júlia december elején térhetett haza otthonába, ahol azóta is gyógyulgat. A Capuletet játszó Horváth Lajos Ottó lassabban gyógyul és félő, hogy eltört kezét sosem fogja már tudni ugyanúgy használni. A 60 éves színész most először törte meg a csendet és pár szóban elmondta az Indexnek, hol tart a gyógyulás útján.
Fotó: Rozmanitz Gábor
„Jól vagyok, köszönöm. A körülményekhez képest jól vagyok. A sajtóban megjelent már, hogy a sérüléseink végtagsérülések, az enyém kéz- és lábsérülés. Ezeket igyekeznek a megfelelő szakemberek megfelelően kezelni, hogy helyrejöjjenek. Hosszú folyamat lesz ez, minimum fél év, de lehet, hogy hosszabb. Ez majd fél év múlva kiderül. A civil életemben most igazából ez a fő tevékenység, hogy erre figyelek, ez folyamatos elfoglaltságot jelent a nap nagy részében – mondta a színész, majd hozzátette, mindenféle komplex kezelést kap, amit csak meg tudnak tenni a sérült részek, sebek és egyebek kezelésére. Ezt követően elárulta, miért féléves ciklusokban gondolkodik jelenleg. – Nagyjából így látják, már aki mer egyáltalán ebben az ügyben bármit is mondani. Ők nagyon okos és tapasztalt szakemberek, tehát nem mondják azt az embernek, hogy na, ekkor és ekkor lehet javulás. De egy tól-ig időpontot azért nagyjából be tudnak lőni a tapasztalataik alapján, és azt mondták, hogy alsó hangon fél év, amire valami olyasmi tapasztalható, aminek már én is örülök. Ha nem, akkor lehet, hogy egy kicsit több idő kell.”
A helyzet még sajnálatosabb, hiszen a színész egy jó ideig nem tud visszatérni a színpadra, ami komoly anyagi károkkal is jár, viszont a felépülése most mindennél fontosabb.
Valószínű, hogy most egy huzamosabb ideig nem fogok tudni visszatérni olyanformán, hogy úgy tudjam ellátni a munkát, ahogy azt szeretném. Akár abban a tekintetben, hogy ne csorbuljon a színházi játék, akár abban, hogy erre tudjak koncentrálni. Mert jelen pillanatban nem igazán tudok másra koncentrálni, mint hogy a sérült kezemmel, lábammal foglalkozzam, annyira lefoglal, annyira vigyázni kell rá. Úgyhogy így nincs értelme. Amikor az ember nincs ott száz százalékig, akkor azt nem lehet csinálni.
