Milyen érzés szembesülni azzal, hogy nemcsak a nézők, de a magyar celebvilág, hírességek is annyira megszerették az Adom a napom című műsort, hogy szinte követelték a 2. és 3. évadot is?
Inspirálónak tartom, hogy ez a műsor megtalálta a helyét és a közönségét a magyar kereskedelmi tévézésben. Megnyugtató, hogy van is értelme foglalkozni ezzel a formátummal, a jelek szerint, ugyanis sokak számára jelent értéket.
Fotó: VIASAT3 / Adom a napom
Az előző interjúban arról beszélgettünk, mennyire nehéz manapság lekötni az emberek figyelmét és odaültetni őket a képernyő elé, de az Adom a napomnak sikerült. Gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz?
Nem mérlegeltem előre, hogy mekkora sikere lesz a műsornak. Azt tartottam fontosnak, hogy engem érdekeljen. Arra számítottam – és ez egyébként be is igazolódott –, hogy nagyon sok olyan érdekes beszélgetésben lesz részem, ami egyszerűen kedvet csinál az élethez, nekem is és másoknak is, illetve, hogy az egyéb különböző alkotói munkáimba is be fogom tudni építeni azokat az energiákat és tanulságokat, amelyeket egy-egy ilyen beszélgetés hoz magával.
Meglepőnek tartottam, hogy ennyire nagy az igény egy tulajdonképpen hagyományosnak mondható talkshowra – persze egy kis realityvel megspékelve –, vagy ha úgy tetszik, akkor egy olyan dokumentum jellegű dramaturgiai ötletre, amellyel bele tudunk nézni egy-egy ember napjába.
Ennek az is lehet az oka, hogy hangulatában vissza tud csempészni a nézők képernyőjére valamit azokból az időkből, amelyeket talán jobban értettek, és amelyekben talán mindannyian jobban tudtuk követni, hogy mi történik körülöttünk a világban. Az Adom a napom egy nyugodt, emberi, érdeklődő, nyitott és kedves hangulatú formátum, szerintem bizonyos korosztályokban erre egyre nagyobb igényt tartanak.
Gondolom, nem bántad meg, hogy 10 év kihagyás után visszatértél a képernyőre.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy visszatértem, de azt sem, hogy 10 évig mással foglalkoztam –leginkább azzal, ami a legjobban érdekelt, vagyis a zenéléssel, dalszerzéssel. Ez a későbbiekben sem fog változni, de annyi időt és energiát, amennyit az Adom a napomra szánok, azt nagyon szívesen szakítom ki az életemből.
Mivel elég széles körökből érkeznek a szereplők, bár ilyet biztosan nehéz mondani, de volt olyan beszélgetés, ami igazán megérintett vagy olyan, ahol olyasmit hallottál a vendégedről, ami téged is újdonságként ért?
Több olyan beszélgetés is volt, ami megfordította a véleményemet egy-egy emberrel kapcsolatban.
Szépnek és elgondolkodtatónak tartom azt, hogy bármivel is foglalkozunk, mindannyiunk életében eljönnek ugyanazok a töréspontok, konfliktusok, örömök, bánatok, és csakis abban különbözünk, hogyan reagálunk rájuk. Ezeknek mindig van tanulsága.
Azt eddig is tudtuk, rengeteg munkád van, közben jött ez a műsor is. Mit gondol róla a családod? Mennyire tudjátok a feleségeddel megőrizni a kettesben töltött, meghitt pillanatokat?
Úgy gondolom, hogy erre mindig komoly figyelmet kell fordítanunk. Ebben az évben pedig különösen, ugyanis Editnek is rengeteg munkát hoz majd egy új, nagy, filmes projekt. Mióta home office-ban dolgozunk mind a ketten, azóta sokszor összefolyik az „énidő” és a munkaidő. Igyekszünk a hétvégeken kevesebbet dolgozni és többet élni. A lányainkkal együtt töltött, közös családi idő számít a legfontosabbnak. Azonban nekünk sem mindig sikerül ezt összehozni. Az ember sokszor érzi azt, hogy vannak elmaradásai. Minél idősebbek leszünk, annál inkább rájövünk, hogy a legtöbb időt a közös együttlétekre kell fordítani. Viszont nem akarom azt a képzetet kelteni, hogy nálunk rózsaszín ködben úszik a családi élet, és habos-babos angyalkákkal töltünk pásztor órákat, mert valóban sokat dolgozunk. Úgyhogy köszönöm a kérdést, még jobban oda fogok figyelni erre.
A Televíziós Újságírók Díja gáláján bezsebeltétek a Legjobb talkshow-nak járó díjat. Milyen érzések kavarogtak akkor benned?
Kevésbé szoktak már vonzani az ilyen gálaestek, de nagyon örültem a díjnak, és annak, hogy a stáb, illetve a producer, Árva Laci erőfeszítése ilyen hamar elismerésre talált. Illetve annak is, hogy egy olyan műsor jött létre, amit a saját készítőinek sem kell szégyellnie. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a kereskedelmi televíziós műsorokat az előállítói sem mindig szívesen néznék meg, ha csak otthon ülnének, és nézőként látnák. Szerencsére ez az Adom a napommal nem fordulhat elő, és ez viszonylagos megnyugvással tölt el. Egyébként nekem régi szabályom, hogy csak olyan műsorban szeretnék szerepelni, amit jómagam is megnéznék.
Ami a kritikai elismerést illeti – ez a díj nem feltétlenül azt tükrözi, hogy ez a műsor a legszélesebb néptömegek kedvence, az intellektuálisabb tartalmakra kíváncsi kritikusok ugyanis más ízléssel értékelnek, mint az átlag tévénézők. Éppen ezért is érdekes ez a díj, mert szerintem nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A csatornának persze fontos, hogy minél többen nézzék a műsort – nyilván nekem is –, de személy szerint én még lényegesebbnek tartom, hogy jól érezzem magam benne, érdekeljen és inspiráljon.
Mire számíthatunk még a 3. évadban?
Ugyanarra a mixre lehet számítani, amitől ez a műsor eddig is igazán érdekes volt. Napközben az nlc.hu/adomanapom oldalon található online streamen lehet élőben követni az aktuális vendég egy napját, este pedig élőben beszélgetünk az életéről és napjának tanulságairól. Ahogyan mondani szoktam: mindezt jókedvvel, bőséggel. Az idei évad egyik különlegessége, hogy egy-egy vendéget egy rászabott rap számmal konferálok fel, ahogyan ezt a nézők már tapasztalhatták is a Caramel adás során.
