Ha lecsupaszítjuk őket, végső soron minden vetélkedő arról szól, hogy jön egy játékos, bemutatkozik, jópofizik a műsorvezetővel, majd különféle tudás- vagy ügyességbéli feladatokat teljesítve lépdel tovább a főnyeremény irányába egészen a kieséséig vagy a győzelméig.
Ezt a felállást persze ezerféleképpen lehet és szokták is fűszerezni, netán látványos külsőségekkel (mint amikor megnyílik a padló a rosszul válaszoló játékos alatt…) próbálják feldobni, de a lényegen ez nem változtat: a vetélkedő egy olyan tévés műfaj, ahol a jellegéből adódóan a végeredmény mindig nagyon hasonlítani fog a nézők által korábban látott vetélkedőkre. Ha láttál hármat, láttad az összeset.
The Floor
A Szujó-faktor
Egy jó vetélkedő titka, hogy egyszerre kell ismerősnek és újnak látszania. Ismerősnek, hogy a nézőt a jól eső otthonosság érzetével töltse el, és újnak, hogy ne unjon rá villámgyorsan azért, mert túlságosan hasonlít egy vagy több elődre. Részben az ismerősség érzetét szolgálja az is, hogy a vetélkedőket általában a csatornák csak a legismertebb, legrutinosabb műsorvezetőkre merik rábízni, mert itt egyszerre kell tekintélyt sugározni és lazán viccelődni, miközben el kell hitetni a nézőkkel, mintha az ember a játékosok fölött állva az összes kérdésre tudná a helyes választ.
Szujó Zoltánt leginkább sportkommentátorként ismerjük, de Gundel Takács Gábor rá a bizonyíték, hogy ebből a szakmából is el lehet kanyarodni új irányokba. Szujó egyébként kimondottan Gundel Takácsra hajaz a műsorvezetői stílusában, nem esik le róla a szerep, bár G.T.G. azért nála valamivel kreatívabban és rátermettebben oldja a hangulatot és a játékosok feszültségét. De ez még csak az első adás volt, nézzük el neki. Szujó tehát új is meg nem is, a profizmusához azonban nem férhet kétség, ráadásul itt egy igazán nagy tömeget kell kezelnie: a Floor ugyanis 49 játékossal indítja a hetet, de a hétvégére – Hegylakóhoz illő módon – csak egy maradhat.
The Floor
Egy világos játékmenet
A licenszként vásárolt Floor nagy érdeme, hogy a játékmenet a kezdetektől fogva kristálytiszta, nincs szükség sok magyarázatra, és az sem veszik el közben, aki kihagyja a műsor eleji rövid szabályismertetést, hiszen játék közben is könnyen értelmezhető, senki nem érezheti elveszettnek magát. Szintén szerencsés összetevő, hogy a tudásmérő játékok mellett akad egy kicsiny taktikai része is, bár ez leginkább arra korlátozódik, hogy egy győztes játék után a játékos eldöntheti, hogy tovább akar küzdeni, vagy inkább elmegy pihenni, átadva a játéklehetőséget valaki másnak. Ha valaki túl sok párbajt vállal, könnyen idő előtt elvérezhet, ráadásul általában jobb kihívottnak lenni, mint kihívónak, ugyanis – legalábbis az elején – a kihívott által választott témakörben folyik a küzdelem.
A választott témakörökből látszik, hogy a Floor nem próbál meg igazi tudás alapú vetélkedővé válni: vadászkutyák, küzdősportok, gyümölcsök, a 2000-es évek slágerei, rajzfilmslágerek, Kossuth-díjasok, Egyesült Királyság, filmrendezők, konyhai eszközök… A témakörök neveit érdemes lenne kicsit trükkösebbé tenni, mert itt tényleg csak arról van szó, hogy ha mondjuk a gyümölcsök témában folyik a küzdelem, akkor sorra mutatják a gyümölcsökről készült fotókat, a játékosoknak pedig rá kell vágniuk a nevüket. És ez tényleg csak ennyi: nincs trükk, nincs csavar.
Nyilván a pillanat hevében össze lehet keverni mondjuk a grapefruitot a vérnaranccsal, de valljuk be, nézőként nem ad túl nagy sikerélményt, ha egy almát látva rá tudjuk vágni, hogy alma, egy citromot látva pedig képesek vagyunk beazonosítani a citromot.
Bizonyára játékosként a helyszínen könnyebben le lehet blokkolni még a nyilvánvaló válaszok esetében is, de otthonról nézve a témakörök jó része nem különösebben veszi igénybe az agytekervényeinket és különösebb műveltségre sincs igény. A gyorsaság, a józan ész és határozottság többet számít a műveltségnél.
The Floor
Javításra váró hibák a padlón
Kissé fájó pont a játékban, hogy a megoldásoknál olykor ragaszkodnak a szó szerinti megnevezéshez, máskor meg egyáltalán nem. Amikor a játékos kézi porszívót mond, nem fogadják el, mert szerintük a morzsaporszívó a helyes kifejezés, viszont amikor a megoldásra az van kiírva, hogy ruhaszárító állvány, de a játékos csak ruhaszárítót mond, az gond nélkül átmegy a szűrőn. Ebbe talán nem ártana némi következetességet vinni.
Izgalmas elemnek szánják, de valójában eléggé érdektelen pillanat, amikor Szujó az „Aktiváljuk a véletlen-generátort!” mondata után a játékosok alatti kockák drámai zenei kíséret mellett villogni kezdenek, hogy aztán a villódzás megálljon és kiderüljön, ki párbajozhat legközelebb. Elismerem, nem néz ki rosszul, hogy a játékosok egy LED-falon állva játszanak, ami felülről leginkább egy digitális sakktáblára emlékeztet, csak sakkfigurák helyett élő emberek állnak a mezőkön. Csakhogy ezt a fajta látványosságot nagyjából két adás alatt meg lehet szokni, így nem ad olyan sokat hozzá az élményhez, hogy ennyire fókuszba kelljen állítani.
A játékmenet nagy hátránya
A Floor (nem tudom miért zavarja az RTL-t a magyar padló szó…) játékmenete egyébként egy hétig tart, minden hét pénteken derül ki, ki nyeri az adott heti játékot és a vele járó 8 millió forintot, de vannak napi győztesek is, az ő jutalmuk félmillió forint. Mivel a legtöbb játékos egy adásban csak egy vagy két párbajt megy, és utána vagy kiesik vagy pihenőre vonul, nincs igazán idő megismerni a játékosokat, és ez az, ami az első adás felénél már látható problémát jelentett.
A jó vetélkedőkben együtt tudunk menni egy játékossal, hosszan figyelemmel követjük őt, és pont attól lesz izgalmas az élmény, ha van alkalmunk egy kicsit megismerni valakit, hogy szurkolni tudjunk érte. Nem volt véletlen annak idején, hogy Vágó István sokszor szinte pause gombot nyomott a Legyen Ön is milliomosban, hogy a játékosaival hosszabban cseveghessen.
Ehhez képest a Floorban sorra változnak a játékosok Szujó Zoltán körül. Mire elkezdene érdekelni valaki, már más áll a helyén, márpedig így nehéz izgalommal megtölteni egy bő egyórás adást. Talán abban lehet bízni, hogy amikor a hét vége felé kevesebb játékos lesz, már lesz időnk jobban megismerni néhányukat. Csakhogy addig el is kéne jutni, márpedig az új vetélkedő nem feltétlenül csábít visszatérésre.
Az a fajta műsor ez, amiről nem akarunk rögtön elkapcsolni, ha a csatornák között szörfölés közben véletlenül odatévedünk.
Ám amint jön reklámszünet, rögtön elkapcsolunk, és már nem kapcsolunk vissza..
A Floor hétköznap esténként látható az RTL műsorán.
