Július 26-án hivatalosan is elstartolt a párizsi olimpia, túl vagyunk már a megnyitón is. A Tokióban K-1 200 méteren aranyérmes kajakos Tótka Sándor a francia fővárosban 500 méter párosban és négyesben száll majd vízre, és azt mondja, ezúttal is szeretne éremmel hazatérni az olimpiáról.
„Erről akár egy könyvet is lehetne írni, hogy mi a különbség az egyes és a csapathajók felkészülése között. A négyes edzés kívánja a legnagyobb fókuszt, hiszen ha nem vagyunk összhangban, akkor nem tudunk jó időket kajakozni, ezért nagyon kell figyelni. Azt szoktam mondani a srácoknak, hogy minden edzés számít, mindig úgy szálljunk ki a hajóból, hogy azt érezzük, előreléptünk. Ha elérjük azt a pályát, ami a fejünkben él, akkor nem lesz gond Párizsban, sem négyesben, sem párosban” – fogalmazta meg gondolatait az MTI-nek Tótka Sándor.
A 30. születésnapját ünneplő sportoló Tokióban még „csak” férjként, ma már apaként versenyez az olimpián. Kisfia, Levi 2022-ben született, éppen az ötkarikás játékok alatt lesz kétéves.
Tótka Sándor szenzációs versenyzéssel szerzett aranyérmet a kajak egyesek 200 méteres versenyében a tokiói olimpián. Arról, hogy mindezt hogyan élte meg, az nlc-nek mesélt korábban.
„Fizető nézők nem voltak, csak akkreditált szakemberek, sportolók: pár ember csupán. Ők viszont olyan hangulatot varázsoltak… Próbáltam csak saját magamra figyelni, nem is hallgattam, kinek hogy szurkolnak, befelé fordultam, de amikor a döntőre szólítottak minket – én voltam a négyes pályán –, hallottam a nagy ovációt, nem is tudtam, kinek szólt. Jött az ötös pálya, ő is hatalmas ovációt kapott. A hatos már nem. A rajt előtt azon gondolkodtam: lehet, hogy nekem szurkoltak? A négyes és az ötös pálya volt a HUN: én és Kolos. Úgyhogy csak én lehettem. Őrületes, mit művelt az a pár magyar, aki kint volt. Mesélték, hogy Kulcsár Krisztián MOB-elnök volt a legnagyobb B-közép-szurkoló, a vezérdrukker, ő vezényelte a többieket” – részletezte.
Arról is beszélt, hogy mindig is az olimpiai dobogó legfelső fokára vágyott. „12 éves lehettem, egy kerti partin voltunk, egy anyuka, a család barátja megkérdezte: Sanyika, hallom, kajakozol, és ezzel mi a célod? Állítólag – én erre nem emlékszem –, azt mondtam, olimpiai bajnok akarok lenni. Persze akkor még gyermeki naivitás beszélt belőlem, a gyerekek ugye tudnak nagyot mondani, és nem is gondolnak bele, milyen irtózatosan nehéz ez. Aztán persze körvonalazódott a valóság. Az utóbbi években egyébként nem úgy keltem fel reggelente, hogy olimpiai bajnok leszek, inkább a teljesítmény érdekelt, az, hogy hogyan lehetek önmagam legjobb verziója. És persze az, hogy elegendő-e ez egy olimpiai aranyhoz. Ez hajtott, ez volt a belső tűz.”
Az olimpikon alig beszél a magánéletéről, azonban az első, akinek megköszönte az aranyérmét, az a felesége volt. A közösségi oldala leginkább a sportolói karrierje köré épül, azonban egyetlen képet megosztott már a kisfiáról, amiért igencsak hálásak voltak a követői.