Édesanyám, Eszti mami
Mami egy igazi túlélőbajnok volt. Nemcsak a világháborút élte túl, hanem képes volt alkalmazkodni bármelyik fennálló társadalmi rendhez, és mindig sikerült valahogy megtalálni benne a maga helyét. Nagyon szerény körülmények között éltünk, de a szeretet a legnehezebb időkben is összetartotta a családot. A Ratkó-korszak, amibe születtem, egyáltalán nem volt könnyű.
Anyámnak sziszifuszi feladat volt a gyerekekre való vigyázás és a nevelésünk mellett bebiztosítania, hogy mindig legyen étel az asztalon. Én még emlékszem a szegénységnek arra a fokára, hogy amikor volt otthon kenyerünk, már nem éreztük magunkat szegénynek.
Öcsémmel a konyhában üldögéltünk, és mondogattuk magunkban, hogy egy „harapás kenyér, egy harapás szalonna”, de valójában mindkét harapás kenyér volt. Mi is megtanultunk túlélni. Az általános iskolát is édesanyám segítségével tudtam eredményesen letudni! Az én érdekemben az iskola konyháján vállalt munkát.
Straub Dezsőné Hódos Eszter és Straub Dezsőné Snoj Jolán (Fotó: magánarchívum)
A jegyeim alapján jutalmazta vagy büntette a matektanáromat. Ha rossz jegyet kaptam, visszavett egy szeletet a rántott húsból! „Mindenkinek csak egy jár!” Hármas esetén a tanerő „véletlenül” két husit kapott! Év végére a a tanár pocakja, hasonlóan az én jegyeimhez, szépen kigömbölyödött! Persze volt hátránya is mamika konyhai munkájának: vacsorára mindig ugyanazt ettük, mint ebédre. Emiatt a mai napig mindenevő vagyok. Neki írtam a „Mama ne menj át” című dalt, és nagy öröm, hogy még megélhette a dal nagy sikerét. A mamikám 88 évet élt.
Énektanárnőm, Erzsi néni
Még gyógyszergyártó szakmunkásipar tanuló voltam, amikor elhatároztam, hogy megpróbálkozom az énekléssel. Erzsi néni volt az, aki a szárnyai alá vett. Nem tudtuk volna megfizetni az oktatását, ehhez túl szegények voltunk, de ő enélkül is tanított, mert úgy vélte, hogy belőlem egyszer biztosan lesz még valaki. Ő mondogatta rendszeresen, hogy rengeteg embert tanítunk feleslegesen énekelni, erre végre jön valaki, akit érdemes lenne, de őt meg nem kell. Vannak igazi őstehetségek, akik akkora hanggal születnek, hogy kiesel tőle az ablakon, pedig soha nem tanultak éneklést. Persze, azért a jó hangot is pallérozni kell.
Erzsi nénivel a kapcsolat egy életen át megmaradt, annyira szerettük egymást. Amikor idősebb lett és egyedül maradt, mi láttuk el őt a feleségemmel, mi vigyáztunk rá. Hálából a gyermekemre hagyta a lakását, ilyen szoros kapcsolat volt köztünk. A mai napig van a lakásomban egy gyönyörű szobor, amit még a férje készített róla 1939-ben.
Székely Erzsébet szobra (Fotó: magánarchívum)
Feleségem, Jolcsi
Jolcsi a két nagy fiam édesanyja, ő volt az első igazi szerelem az életemben. Amikor megismerkedtünk, én 17 voltam, ő pedig 16. Huszonegy éves koromban házasodtunk össze, miután elvégeztem a főiskolát, már megvolt a két „kisbabánk”, akik lassan elérik az ötvenet. Jolcsi egy igazi tündér volt, ötvenévesen, nagyon korán hagyott itt bennünket egy gyógyíthatatlan betegség következtében. A gyerekekkel együtt részt vettünk a küzdelmében.
Gyönyörű, csodás kis nő volt Jolcsi! Élete végén nagyjából 30 kilóra fogyott le. Ennek ellenére életének még az utolsó napján is képes volt mosolyogni.
Az orvosa mondta róla: „ Asszonyom! Most azt illene mondanom, hogy ön a kedvenc betegem! De így nem lenne igaz! ÖN A PÉLDAKÉPEM!” Elképesztő csoda volt ő az életemben. Az elvesztését a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni.
Kollégám, Csala Zsuzsi
Zsuzsi egy dundi tünemény volt, akivel bejártuk a világot. Jók voltunk együtt a színpadon, de nagyon jól kijöttünk a magánéletben is. Ha a színpadon együtt voltunk, a közönség röhögött, de Zsuzsiban az volt a különleges, hogy vele a civil életben is rengeteget röhögtünk. Vele és Forgács Gabi barátommal alkottunk nagy triót. Hármasban meghódítottuk Európát, és borzasztóan jól szórakoztunk közben. Nehéz pálya a miénk, ezért sokat segít, ha olyan partnereink vannak, akik széppé tudják tenni a napjainkat, és
Csala Zsuzsi a maga dundi bájával szebbé tette az életünket. Folyton ugrattuk egymást, olyanok voltunk egymásnak, mintha testvérek lennénk. Rettenetes tréfákat engedtünk meg egymással szemben.
Csala Zsuzsa és Straub Dezső (Fotó: magánarchívum)
Egyszer jöttünk haza Svédországból, Zsuzsi pedig vitt egy vadászkést ajándékba Bodrogi Gyuszinak, ám véletlenül bent hagyta a kézipoggyászában. Amikor kivették onnan a biztonságiak, Zsuzsi döbbenten nézett, mi pedig Forgács Gabival elkezdtük hangosan hülyéskedni, hogy „Terrorist, terrorist”. A szerény humorérzékkel megáldott svéd határőrök meg azonnal letartóztatták, és elvitték hátrabilincselt kézzel! De Zsuzsa annyira élvezte az abszurd helyzetet, hogy folytak a könnyei a röhögéstől. A magyar nagykövet egy villámtelefonnal gyorsan megmentette – ahogyan ő mondta – nemzeti értékünket!
Üzlettársam, Koltai Zsuzsa
Harminc évig dolgoztunk együtt Zsuzsával egy közös vállalkozásban, nagyon-nagyon fontos ember az életemben. Az évtizedek során benne voltam jó néhány üzleti vállalkozásban, és nagyon sok emberben kellett csalódnom. Ha egy baráttal áll össze az ember egy üzleti ügyben, nekem továbbra is a barátság az első, de nem mindenki gondolkodott így. Ő volt az egyetlen az életemben, akinél a barátság életünk végéig megelőzte az üzleti érdekeket! Az Actor Bt.-t vezettük együtt, nagyon szép időszak volt.
Napsugár lányom
Hárman voltunk fiútestvérek, két fiú unokám van, fiúiskolába jártunk, lányokkal nagyjából 15-16 éves korunkban találkoztunk először, az általános iskola után. A feleségem halála utáni kapcsolatomból született Napsugár lányom, aki – nomen est omen – napsütést hozott az életembe, tehetsége, kedvessége beragyogja a világot. Már húszéves elmúlt, én kis cicámnak hívom őt, ő pedig bigmacsnak engem. Leérettségizett, és építész szeretne lenni. Gyönyörűen beszél angolul, nagyszerűen vezeti a kis autóját, és övé a jövő! Váratlan csoda ő ebben a nagyon férfias közegben, amiben élek. Sok mindenben tehetséges, remélem, ki tudja bontani a szárnyait.
Napsugár és Zsuzsa (Fotó: magánarchívum)
Kollégám, Nyertes Zsuzsa
Ő a harmadik fontos Zsuzsa az életemben. A tisztesség, a hűség és a profizmus mintaképe, akire csak felnézni tudok. Büszke vagyok rá azért, hogy a Diamond Beauty című drámában milyen sikereket ér el. Az egész szakma megdöbbent azon, hogy ez a „kis kabaré csaj” hogyan lehet ennyire jó, pedig a dolog nagyon egyszerű: ő egy fantasztikus színésznő. Egy jó színész számára pedig nem létezik műfaj, csak feladat van. És az, hogy ő korábban vígjátékszerepeket kapott, nem jelenti azt, hogy ne lehetne fantasztikus egy drámában. Nyertes Zsuzsa egy csodálatos színésznő, akinek humora is van. És én ezt a humort szeretném még használni, amíg csak élünk. Azután kerültünk igazán közel egymáshoz, amikor a Vidám Színpad kitagadott engem. Zsuzsa volt az egyetlen, aki ezután azt mondta, hogy így ő sem marad, és inkább velem tart. Igazi gerinces, klassz ember. Sok ilyen mentalitás kellene még az életben! Örülök, hogy nyugdíjasan is fogjuk egymás kezét!
Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa (Fotó: magánarchívum)
A párom, Zsuzsa
A Zsuzsákkal nekem egész életemben szerencsém volt, három fontos Zsuzsa kövezte ki eddig az utamat a múltamban. Jelenlegi páromat is Zsuzsának hívják. Bízom benne, hogy ő lesz az, aki ilyen múlt után a biztos jövőt jelenti majd számomra! Zsuzsa elismert tévés szakember. Felnézek rá! És nem csak a tudása, önállósága, intelligenciája miatt! Szerencsére a képen nem látszik az a tíz-tizenöt centi különbség amiről beszélek! (Persze nem az én javamra!!!)
Straub Dezső és párja Zsuzsa (Fotó: magánarchívum)
