Azt persze mindenki tudja, hogy VIII. Henrik feleségének lenni nem volt egy életbiztosítás. Annyira nem, hogy két feleségét: Boleyn Annát, és Howard Katalint is a Towerbe küldte, ahonnan már csak a vesztőhelyre vezetett az útjuk. Seymour Johanna, vagy Jane Seymour egy betegségben hunyt el fiatalon, Aragóniai Katalintól elvált, az utolsó felesége, Parr Katalin pedig túlélte. De mi a helyzet Klevei Annával? Nos, ő volt a brit király negyedik felesége, de a nászt sosem hálták el…
Be akarta biztosítani a Tudorok jövőjét
Klevei Anna 1515-ben született Düsseldorfban, szülei Mária jülich-bergi hercegnő és III. János, Kleve hercege. A család az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Solingen városban élt. Anna neveltetésére kimagasló figyelmet fordított az édesanyja. Az oktatásától, az udvarhölgyein át, mindent felügyelt, annak érdekében, hogy lányából kiváló nemesasszony váljon.
Anna megtanult németül írni és olvasni, valamint gyakorlati háztartásvezetési készségeket, mint például a főzés és a kézimunka is elsajátított. Ám ez nem lett volna elég a brit udvarhoz, mivel az angol nemes hölgyek táncolni és zenélni is megtanultak. Ezen azonban felülemelkedett VIII. Henrik, akinek azt követően kellett új feleségét keresnie, hogy imádott harmadik neje, Seymour Johanna meghalt. 1537-et írtunk ekkor, a brit király már túl volt három házasságon, és három gyermeke is volt: Mária hercegnő, Erzsébet hercegnő és a vágyott fiú: Edward herceg.
Hans Holbein festménye VIII. Henrikről (Fotó: VCG Wilson/Corbis via Getty Images)
De egy fiúgyerek nem volt elég garancia Henrik számára, aki megszállottja volt annak, hogy biztonságban tudja a Tudor dinasztiát. A történelem későbbi alakulásából tudjuk, hogy azt, vagyis a Tudor nevet, végül nem egy fiú, hanem Erzsébet tette naggyá, de ez egy másik történet. Az özvegy Henrik annak érdekében, hogy ismét apa lehessen, követeket küldött szerte Európába, hogy megtalálják számára az ideális negyedik feleséget.
Nem volt könnyű helyzetben, mivel mind politikailag, mind pedig vallásilag elszigetelődött Európától. 1531-ben kivált a római katolikus egyházból, megalapította az anglikán egyházat, melynek ő, vagyis a mindenkori uralkodó lett a feje. Tette mindezt azért, hogy elválhasson első nejétől, és feleségül vehessen Boleyn Annát. Tetszik vagy sem, de a Szentszéktől való elszakadás sebezhetővé tette Angliát, miközben a katolikus franciák és spanyolok között egy új szövetség volt kialakulóban. Henriknek tehát nemcsak a fiúörökös miatt volt fontos a negyedik házasság, hanem azért is, hogy annak mentén megerősítse saját pozícióját.
Túltolták a korabeli Photoshopot
A párkereső követek közül a miniszterelnök, Thomas Cromwell járt szerencsével, aki Klevei Annát ajánlotta be Henriknek, mint új feleség. Mivel Kleve, a vallási reformokra nyitott állam volt, ezért Cromwell remek politikai lehetőséget látott az „egyesülésben”. Anna 23 éves volt ekkor, ám már túl volt egy eljegyzésen. Még fiatalon jegyezték el I. Ferenc lotaringiai herceggel, amiből aztán nem lett nász, így a szülei egyszerűen felajánlották őt a brit királynak.
VIII. Henrik útnak indította Hans Holbeint, hogy a lehető legpontosabban fesse le Annát és annak testvérét, Amáliát, ugyanis a két kép alapján óhajtotta eldönteni, hogy melyik Klevei lány választja.
A képek – melyek jelenleg a Louvre-ban, illetve a Victoria & Albert Múzeumban találhatóak – elkészültek, és 1539. október 4-én a felek aláírták a házassági szerződést, melynek értelmében Anna útnak indult Angliába mint új királyné.
Hans Holbein: Klevei Anna (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images via Getty Images)
Csak találgatni lehet, hogy mit érzett a német nemes hölgy, amikor kiházasították a 24 évvel idősebb királynak úgy, hogy soha nem találkoztak korábban. 1540. december 11-én, útban Anglia felé Anna azt kérte a kísérőjétől, hogy tanítsa meg számára Henrik kedvenc kártyajátékát, hogy közösen játszhassanak majd. Az új királyné december 27-én érkezett Doverbe, majd néhány nappal később végre Londonban találkozhatott a királlyal.
Henrik tehát Holbein portréja alapján választotta ki magának Annát. A művész, aki korábban Boleyn Annát, és a Jane Seymourt is megfestette, nem feltétlenül ragaszkodott a látottakhoz. Így esett, hogy egy, a valóságnál sokkal dekoratívabb Annát vitt vászonra. Amikor pedig Anna megérkezett, Henriknek nem feltétlenül tetszett, amit látott…
De valóban így lett volna? Tényleg a külsőségeken bukott meg a német–angol nász?
Nos, nemcsak a filmesek, de maguk a történészek is gyakran hivatkoznak Anna külsejére, mint a sikertelen házasság okára. Azzal vádolják, Holbeint, hogy túlságosan szépnek, a valóságtól lényegesen csinosabbnak mutatta Annát, és csak ezért hagyta jóvá az eljegyzést Henrik. Maga a király és Cromwell is bántó, gúnyos jelzőkkel írtak Annáról, amikor azt taglalták, hogy miért fulladt kudarcba a nászéjszaka. Annát az udvarban is csúfolták, úgy gúnyolták, hogy a Flandriai Kanca.
Ma már úgy tartják, hogy Henrik és Anna között „egyszerűen nem volt meg az a bizonyos kémia”. Aggályok ide vagy oda, Anna 1540. január 6-án feleségül ment VIII. Henrikhez a Greenwich-palotában.
Bár a királyi esküvőt hatalmas pompával ünnepelték, a zárt ajtók mögött a kapcsolat katasztrófa volt. A nászéjszaka utáni reggelen, Henrik állítólag maga beszélt arról a miniszterelnöknének, hogy képtelenek voltak elhálálni a nászt, így szexuális együttlét hiányában a házasságuk nem érvényes.
1540 júliusában a nászt érvénytelenítették. Egész addig egyébként maga Anna előtt is kérdőjeles volt a saját sorsa. Ám három nappal az érvénytelenítés bejelentése előtt, Henrik követei meglátogatták Annát, és közölték vele a sorsát. „Nyugodt volt, bármilyen gondolatok is cikáztak a fejében, azt megtartotta magának, bölcsen, harc nélkül elfogadta a megsemmisítést” – írták a korabeli beszámolók.
Jelenet a VIII. Henrik és hat felesége c. minisorozatból
Függetlenség és gazdagság
Ellentétben többekkel, Annának nem volt oka tartani a királytól. Henrik megígérte neki, hogy ha Angliában marad, akkor megkapja a „király nővére” kitüntető címet, ezzel együtt pedig övé lett a Richmond-palotaés Boleyn Anna gyerekkori otthona, a Hever-kastély is. Emellett 500 font éves bevételt is kapott, a ruhákról, ékszerekről nem is beszélve. A német nő elfogadta mindezt, és nem tért vissza a családjához. Jegygyűrűjét viszont visszaszolgáltatta a királyi kincstárnak.
1540. július 28-án a király feleségül vette Howard Katalint, tizenkilenc nappal azután, hogy a Klevei Annával kötött házasságát érvénytelenítették. Ám ez, vagyis az ötödik nász is drámai véget ért. 1541. novemberében Katalint megfosztották a királynéi címtől, és 1542. február 13-án lefejezték felségsértésért és házasságtörésért.
Anna viszont ezt követően is jó kapcsolatban maradt Henrikkel, ráadásul közel került a lányaihoz: Máriához és Erzsébethez is. Olyannyira, hogy az „elhagyott negyedik” a karácsonyt is együtt töltötte a Tudorokkal.
Howard Katalin bukása után azt pletykálták, hogy Anna és Henrik titokban ismét összeházasodott, de a valóság ezzel szemben az volt, hogy Anna élete végéig magányos maradt. Ám még azt követően is szívesen látott vendég volt az udvarban, hogy a király hatodszorra is megnősült, és feleségül vette Parr Katalint.
1547-ben VIII. Henrik meghalt, a gyermekei pedig megkezdték a csatát a trónért. Anna többé nem viselhette a „király nővére” titulust, el kellett hagynia az udvart, anyagi gondjai lettek, így birtokait kisebbekre kellett cserélnie. Amikor 1553-ban I. Mária trónra lépett, Anna és Erzsébet hercegnő együtt vett részt a koronázáson, de az exkirályné még házassági tanácsot is adott Máriának.
Klevei Anna több évig tartó betegeskedés után, 1557-ben mindössze 41 évesen hunyt el rákban.
Halálakor I. Mária részvétét fejezte ki a családjának, akik elrendelték, hogy a klevei templomban tartsanak megemlékezést. Annát Mária katolikus szertartás szerint temettette el a Wesminster-apátságban.
Bár hosszú ideig úgy beszéltek Klevei Annáról, mint a szerencsétlen negyedikről, akinek hat hónapnyi boldogtalan házasság jutott, valójában ő lehetetett a legszerencsésebb Henrik feleségei közül. Nemcsak azért, mert megtarthatta a fejét, hanem azért is, mert a „király nővére” státusz mérhetetlen gazdagságot és függetlenséget jelentett számára, ami ritka volt akkoriban…
