Sas József koronavírus-fertőzéssel került kórházba négy évvel ezelőtt. Akkoriban arról szóltak a hírek, hogy jobban van, oxigént kap, sőt, akár szövődmények nélkül áteshet a betegségen. A humorista szervezete azonban több hét kórházi lét után feladta a harcot, 2021. január 17-én hunyt el. Az özvegye, Zsuzsa kerüli a nyilvánosságot, ám most kivételt tett és a Story magazinnak adott interjút, amelyben néhai férjéről és a mostani életéről mesélt.
Sas József és felesége, Zsuzsa (Fotó: Gálos Mihály Samu)
„Mondhatom, hogy ez a legnehezebb hónap a számomra. Jóskának 3-án lett volna a születésnapja, 17-én halt meg, majd jött a temetése. A lányommal, Ágnessel már megbeszéltük, hogy 17-én együtt megyünk a temetőbe. Egyébként is elég gyakran járok ki hozzá, hogy elvégezzem a kis rituálémat. Van egy kefém, azzal alaposan lekefélem a síremlékét. Kabos Laci tíz méterre nyugszik Jóskától, senkije nincs, így mindig megtisztítom az övét is. Spéter Erzsébetet szintén meglátogatom” – kezdte a beszámolót Zsuzsa asszony, majd megosztotta az egyik legkedvesebb közös emlékét a férjével.
Thaiföldön történt. Megérkeztünk egy kis csónakkal a világvége szigetre. Úgy tizenhárman lehettünk, fáradtan, elgyötörten, szomjasan. Beestünk az első presszóba, ahol próbáltuk életben tartani magunkat. Jóska eközben a két ázsiai hajós legénynek, betanította azt, hogy „magyarok, magyarok, indul a hajó.” Ők pedig kihangosítóval a kezükben elkezdték ezt harsogni. Ez ott, abban a pillanatban, leírhatatlan élmény volt. Negyvennégy évet éltünk együtt. Sok a közös emlék. Sokan engem vádolnak azzal, hogy elhurcoltam őt a világ végére, ahol 2019- ben rosszul lett. Valójában nekivolt lételeme az utazás. Imádott utazni, és imádta Thaiföldöt. Ott kiváló orvosok mentették meg az életét.
Zsuzsa azt is elárulta, hogy a mai napig közös házukban él, és bár nehéz rendben tartani a hatalmas tereket, soha nem szeretne elköltözni onnan, hiszen 40 évet töltött ott néhai férjével.
4 fotó
„Mi gondoztuk a kertet, üldögéltünk a medencében, esténként a teraszon. A fűtésen ugyan spórolok, és magamat közös költségnek hívom, mert ápolom a kertet, intézem a szemetet, a ház körüli teendőket, takarítok… Amíg bírom fizikailag, nem szeretnék innen elmenni. A garázst is lezártam, ott vannak a festmények, az is, amit Agárdy Gábor festett Jóskáról. A kedvenc karosszéke viszont továbbra is itt van az asztalnál. Régen nagy vendégségek voltak nálunk, manapság csak mi, özvegyek, Hofi Géza felesége, Ildikó és Eszter, Seregi László felesége. Összejárunk, beszélgetünk. Nemrég A mi Sas Józsink címmel megjelent egy könyv Jóskáról, Ildi is írt bele. Hálás vagyok érte. Én nem bírtam, helyettem a lányunk írt.”
