Mindig ilyen korán kelsz? Kevés popsztárt lehet reggel 8 óra előtt zavarni…
Ma még egy kicsit később is ébredtem, mert éjszaka néztem egy koreai sorozatot. Nekem bejönnek az érzelmes ázsiai filmek. Kicsit romantikus vagyok, talán ennek is köszönhetem a népszerűséget. Nem tagadom, olykor a színpadon is elérzékenyülök, ha olyan fogadtatásban van részem a közönségtől.
Mivel indítod a napodat?
Egy nagy pohár vízzel és négy-öt nyers tojással, amit még a Rocky filmben láttam a 80-as években. Filmrajongó vagyok, Stallone az egyik kedvencem, de nem csak érte rajongok. Nagyon kedvelem a gitáros énekeseket, Stinget, Bryan Adamset, Bruce Springsteent és Ed Sheerent. Nagy szívfájdalmam, hogy itthon nincs meg az a barátság a zenészek között, mint Amerikában. Ott a világsztárok időt szánnak arra, hogy jobban megismerjék egymás munkásságát, és szívesen dolgoznak is együtt. Kifejezetten szeretek hazai előadóknak dalokat írni. Peter Srámek nagyon jó barátom, új lemezének címadódalát, a Ne sírj kislányt is együtt írtuk, ami március 8-án nőnapon jelenik meg. Remélem, ez lesz az album húzó slágere. Korábban pedig Szűcs Jutkával és Csepregi Évával is dolgoztam együtt.
Négyszáznál is több szerzeményed van. Talán ezért is kaptad meg tavaly decemberben az Artisjus 2024 Előadóművészi Díjat.
Nagyon jólesett az elismerés, így több, mint öt évtized után. A közönséget mindig tiszta szívemből szolgáltam. Hofi Géza bácsival és Kabos Laci bácsival sok közös fellépésem volt, tőlük tanultam meg, hogy a közönséggel mindig kedvesnek kell lenni. Akár szomorú vagyok, akár vidám.
Fotó: Trenka Attila
A szabálytalan parkolásodról készült egy felvétel, ami bejárta a hazai médiát. Erről hogyan vélekedsz?
Beismerem, ez az én butaságom volt. Minden ember követ el hibát. Nem kellett volna rossz helyre parkolnom, de Budapesten óriási parkolási gondok vannak, mivel rengeteg az autó. Egy megbeszélésre pontosan kellett érkeznem, ezért felálltam a járdára kicsit szabálytalanul. Az vesse rám az első követ, akinek még sosem volt parkolási bírsága. A helyszínen váró közterületeseknek azonnal kifizettem a pénzbüntetést, de sajnos az ott álló két ember kötözködését már nem tudtam jó néven venni. Valószínűleg hibáztam, amikor az illető az igazolványát lobogtatta, én felpörögve így válaszoltam: ilyen nekem is van, és megmutattam az egyik hivatalos pártolótagsági igazolványomat. Az agilis úriember akkor lepődött meg, amikor minden hivatalos okiratomat szabályszerűnek találta a rendőrség. Nagyon sok művészkollégámmal egyetemben engem is többször megtiszteltek különböző pártolótagsági igazolványokkal, amire büszke is vagyok. Ugyanakkor tudom, az embernek igen nagy szüksége van önmérsékletre. Néha zavarodottságunkban meggondolatlanság csúszik ki a szánkon… Ez történt ebben az esetben is.
Az a hír rólad, hogy nem vagy egyszerű ember. Mi igaz ebből?
Azt szoktam mondani, egy művészt nem lehet civil mércével mérni. Szabad szellemű embernek tartom magam, az életformám is ilyen. Fanni jóval fiatalabb nálam, és ő ezt az óriási szabadságvágyat is kedveli bennem. Egy ranchon élünk, szeretünk együtt lenni a természettel. Lovaink, kutyáink és macskáinak vannak, ragaszkodunk az állatainkhoz. Fanni szabadidejében lovakkal foglalkozik, nem mellesleg pedig egy szentendrei olasz étterem vezetője. Vonzónak találom benne, hogy abszolút önálló nő, nem pedig egy butikokat járó cicababa. Vannak saját álmai, amiket meg akar valósítani.
Fannival otthonukban. Fotó: Birton Szabolcs
Több, mint tíz éve vagytok együtt. A kapcsolatotok kiállta az idő próbáját.
Az évszámokkal bajban vagyok, de valóban régi a kapcsolatunk, az évek alatt fejlődött barátságból szerelemmé. Egy ártatlan levelezéssel indult a történet. Fanni látott a Celeb vagyok, ments ki innen! című tévéműsorban, és szimpatikusnak talált, tollat ragadott és írt nekem egy levelet, aztán még egyet és még egyet. Az egyikre válaszoltam. Kezdetben Fanni számomra egy nagyon kedves, győri lány volt, aki mindent tudott rólam. Évekkel később, egy győri koncertemen találkoztunk először személyesen, és attól kezdve kerestük a lehetőséget a közös programokra. Mindig jól éreztük magunkat együtt. Mire úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, már úgy ismertük egymást, mint két testvér.
Szép történet. Főleg a mai világban, amikor az emberek azonnal akarnak mindent. Mintha az évek nem fognának rajtad. Hogyan tartod fitten magad?
Fiatalon nem voltam jóképű. Vastag keretes szemüveges, vézna fiúcska, szinte kilátszott a bordám. Drága édesanyám mindig azt mondta: ’Fiam, csak ne keveredj verekedésbe, mert ha kapsz egy pofont, lenyeled a szemüvegedet!’ Azt hiszem, most adta vissza a természet, amit fiatalkoromban nem adott meg. A lányos arcú fiú férfias lett. A hangom is az egeket súrolta, szinte nőies volt, most hál’ Istennek a helyére került. Jól érzem magam a bőrömben. Sokat dolgozom azon, hogy testben és lélekben fiatalos maradjak. Igyekszem odafigyelni a sportolásra és az étkezésre. Közösségi oldalakon láttam, hogy milyen klassz és egészséges turmixok készíthetők pár perc alatt. Például a céklát, a gyömbért összeaprítom, leturmixolom, pár csepp mézet teszek rá és máris kész a napi vitaminkoktél. Egyszerű, de nagyszerű. Nem tagadom, Fanninak is sok köze van ahhoz, hogy fitten élhetem a mindennapjaimat. Ha valami nem tetszik neki rajtam, azonnal jelzi. Hallgatok rá, mert tudom, hogy jót akar nekem.
Az utolsó, ami eszembe jutna rólad, hogy nagypapa vagy…
Így igaz. Két unokám van. Az egyik külföldön él, így őt ritkábban látom, de a középső fiam, Macó kislánya, Zoé a közelünkben lakik, ezért gyakran találkozunk. Ő a közösségi média nagy kedvence, több like-ot kap egy nap alatt, mint én egy hét alatt. Amikor együtt sétálunk az utcán, gyakran kapom azt a megjegyzést: ’Művész úr, jaj, de aranyos gyermeke van!’ Ilyenkor mindketten boldog nevetéssel nézünk egymásra. Zoé három hónapos, szoptatós kisbaba volt, amikor a 25 éves édesanyját egy váratlan agyvérzésben elveszítette. Nagy tragédia volt ez a családunknak, de lassan-lassan kilábalunk belőle. Bár tisztában vagyok vele, hogy az ötéves unokám számára az édesanyját nem tudjuk pótolni, de igyekszünk olyan szeretettel körülvenni, nevelni, ahogy csak lehet. Néhány évvel ezelőtt egy megható dalt is írtam Nóri emlékére.
Ez szép gesztus, de mintha mostanában kevesebb új dalt írnál saját magadnak…
A lemezkiadóm, a menedzserem és a tanácsadók, Dévényi Tibi bácsi, Várkonyi Attila és B. Tóth László is azt javasolták, inkább a régi nagy slágereimet frissítsem fel, tegyem mai, modernebb köntösbe. Az emberek a régi kedvenc dalaikat szeretik hallgatni, amik felidéznek bennük kellemes emlékeket. Az a tapasztalat, hogy a közönség a régi nagy előadók vadonatúj számaira jelenleg kevésbé vevő. Ez világtendencia a popzenében. Most fejeztük be az 1989-es Kis csavargó című számom feldolgozását, amit néhány héten belül közönség elé tárunk.
Az 1973-as Rockfesztiválon (forrás: Fortepan)
Egyik gyermeked sem követ a zenei pályán?
Az elsőszülött fiam, Philipp Svájcban él, egy nemzetközi bútorlánc igazgatójaként dolgozik. A középső fiam, Macó sokáig zenélt, de csak hobbiból csinálta. Rajtam keresztül látta, hogy a zenészeknek vándorcigány életük van, ráadásul egyszer fent, máskor lent. Anyagi biztonságot kívánt teremteni a családjának, ezért a bankszektorban helyezkedett el. Flávió pedig programozó lett. Azt szoktam mondani, ő a családunk számítógépes zsenije.
Mi a véleményed a mesterséges intelligenciáról? Használod a a saját szakmádban, dalszerzésnél vagy a stúdióban?
Sosem vetemednék arra, hogy ne a saját hangomon, ne a saját magam által írt dalokat adjam elő. Valamire biztos jó lesz a mesterséges intelligencia, de én szeretem használni a művészi eszközeimet, a kreatív és szárnyaló fantáziámat. Úgy hiszem, a közönséget nem szabad becsapni. Nem akarom, hogy a hangomon egy gép énekeljen. Klasszikus popelőadónak tartom magam, és én már az is maradok!
