Stahl Judit gyermekkora nem volt egyszerű: a szüleivel való kapcsolata sem volt mindig felhőtlen, egyszer imádta őket, máskor mélyponton volt miattuk – többek között erről is beszélt Kadarkai Endrének a Hallgatlak – Jótanácsok az élethez című műsorában, amit a story.hu szemlézett.
Elég nehéz édesanyám volt/van. Sok mindent kaptam, ami pozitív, és sok mindent, ami negatív. Voltak rendkívül helytelen döntései, amikről már ő is tudja, hogy rendkívül helytelenek voltak. Ezek biztos, hogy nagyon mélyen érintettek, és biztos vagyok benne, hogy soha többet nem követné el az unokáival, ezért gondolom, hogy ezeket bánja. (…)De azt is láttam, hogy milyen keményen dolgozik. Ha valamit el akart érni, elérte. Az apukám matematikaprofesszor volt, tehát nagyon elméleti ember, ezért két nagyon eltérő karakterű szülőm volt. A praktikus, a földön álló az az anyu, az apu meg rendkívül bölcs
– részletezte Stahl Judit, aki egy konkrét történetet is elmesélt.
Kredit: Birton Szabolcs
„Nagyon nehéz azt megtanulni, hogy visszamenjek ahhoz a kislányhoz, aki én voltam egykor, és megtanuljam szeretgetni és megvigasztalni az összes szomorúsága és szorongása kapcsán. Négyéves koromtól hagytak úgy otthon engem a szüleim egyedül, hogy elmentek este, és rám zárták az ajtót, és azt mondták, hogy egy ilyen okos kislány tudja, nincs mitől félni. Na most akkor én ezek szerint buta voltam, mert rettegtem” – mondta.
