2021-ben tűntél fel az X-Faktorban a tehetségkutató egyik versenyzőjeként. Hogy élted meg azt az időszakot? Milyen elvárásokkal jelentkeztél?
Még csak négy éve volt, de olyan, mintha sokkal több lenne, az emlékek már halványodnak. Egyébként nem akartam jelentkezni, megkerestek egy casting cégtől – évek óta hívtak, míg egyszer igent mondtam. Akkor éppen gondolkoztam rajta, hogy külföldre költözöm, de végül úgy döntöttem, hogy belevágok. Szinte egyik pillanatról a másikra belekeveredtem a tehetségkutató-világba, ami valljuk be, nem éppen egyszerű dolog. Ha visszatekintek, egy jó élmény volt a műsor, de amennyi pozitív, annyi negatív élmény tapasztalat is ért.
Számomra beigazolódott minden, amit erről az iparágról és az X-Faktorról mondanak: van árnyoldala is, nem csak arról szól, hogy most én vagyok a szupersztár és százezrek megismerik a nevemet. A tehetségkutató után fél évig pszichológushoz jártam és abban az időszakban nem is zenéltem. Felbontottunk minden szerződést és magamra maradtam. Illetve nem is kimásztam, gyakorlatilag menesztettek. Gyerek voltam még, nem voltak zenei ötleteim, nem hiszem, hogy látták bennem a potenciált. Utólag ez így volt a legjobb, hiszen egy idő után magamra találtam zeneileg is, megismertem sok jó embert, akik segítettek az utamon.
Ha a gyerekem – ami még nincs – kérdezné, hogy menjen-e, biztos nem javasolnám neki, viszont én magam nem csinálnám máshogy. Amennyire megviselt lelkileg, szakmailag annyit hozzám is tett.
Van egy olyan mag, aki azóta veled van?
Van egy kemény mag, aki az X óta követ, de szerintem a legtöbben a socialből és különböző zenei platformokról ismernek már.
Fotó: Nagy Bogi
Említetted, hogy a gyerekednek nem ajánlanád, hogy induljon a műsorban. Mit mondanál a mai fiataloknak, akik szeretnének országos hírnévre szert tenni?
Érdekes egyébként, mert sokan a környezetemből ezerszer jobban élték meg, mint én. Többekkel beszélgettem erről akkor és azóta is, és azt látom, hogy van, aki kifejezetten egy jó időszakként tekint vissza rá. Szóval egyéne válogatja, hogy ki hogyan áll hozzá, én nehezebben tudtam alkalmazkodni. Van olyan, hogy egy koncert után odajönnek hozzám olyanok, akik szeretnének jelentkezni, kikérik a véleményem. Senkinek nem mondom, hogy ne menjen, de azzal engedem el őket, hogyha a műsor mellett döntenek, vigyázzanak a lelkükre és maradjanak önmaguk.
Ahogy képernyőre kerülsz, olyan mértékű nyomás nehezedik rád és olyan rivaldafényt kapsz hirtelen, amivel korábban nem találkoztál. Egy gimnazista gyerek ezt azért nehezen éli meg, még akkor is, ha a szülei folyamatosan mellette vannak és támogatják. Ott van például Alee, szárnyalt a műsorban, tízmilliós megtekintésű videói voltak a neten, aztán eltűnt, az utóbbi időben se új dala, se koncertje nincs. Az X-Faktor egy lépcső, ami segíthet felépíteni valamit, de ahhoz tartani kell a hype-ot, nem szabad elkényelmesedni. És a legfontosabb, hogy nem szabad elveszíteni önmagad.
A műsor után volt egy kis csend, nem jött ki új dalod, nem foglalkoztál a zenével. Ezután mennyi időbe telt felépíteni a Mehringer projektet?
Viszonylag hosszú. Fannival, a menedzseremmel a nulladik ponttól együtt dolgozunk, nagyon sok dologban segített. Eleinte nem volt tele a naptárunk, de szépen lassan, lépcsőről lépcsőre felépítettük magunkat, és szerencsések vagyunk, mert most már csak ebből élünk. Eleinte örültünk a kisebb koncerteknek is: a kisebb színpadok után az Akvárium kis termét, majd a nagyot töltöttük meg, aztán jöttek a nagyobb fesztiválok is. Mindent összevetve az X-Faktor első adása óta éppen négy év volt, mire eljutottunk idáig.
Tavalyelőtt, amikor már elindult a szekér, volt egy autóbalesetetek, a zenekar busza és a hangszerek, a technika totálkáros lett. Szerencsétek volt, hogy ti megúsztátok…
Igen, el is mondták, hogy csodálkoznak, hogy mindenki egészben szállt ki az autóból. Az egész zenekar felfogása pozitív alapvetően, leültünk beszélgetni a baleset után és mindannyian úgy voltunk vele, hogy nyomjuk tovább, fel kell állni, nem lehet ezzel vége. Nyilván megviselt minket, hiszen mégiscsak egy súlyos autóbaleset volt, de támogattuk egymást. Aztán jöttek a felajánlások, többek között Majkától, aki megvette az egész felszerelésünket. Nem tudunk elég hálásak lenni neki… A Fábián Juli alapítvány és Szepesi Matyiék is sokat segítettek, nélkülük nem lennénk itt.
Nem vetted ezt egy jelnek? Hiszel egyáltalán az ilyesmiben?
Főleg a kedvesem és a menedzserem miatt hiszek a manifesztációban, és kezdek én is egyre spirituálisabb lenni. Na, nem babonás, az más. Szerintem jót tesz az ember lelkének, ha van miben hinni, ha egy-egy fontosabb dolgot az életében valami nagyobbnak tulajdoníthat. Visszatérve a balesetre, azt nem vettem jelnek, nem éreztem, hogy ezzel vége a karrieremnek, vagy hogy valaki azt akarja, hogy ne zenéljek többet.
Fotó: Nagy Bogi
És milyen jó, hogy nem hagytátok abba: új dalotok, a Szar az élet uralja az összes hazai zenei platformot. Sejtetted a drop előtt, hogy sikeres lesz?
Nem akarok hazudni, számítottunk rá, de még sosem volt olyan dalunk, ami mindenhol első lett volna.
Nagyon jó érzés egyébként, jó lenne még párszor átélni. A tartalma miatt természetesen megosztó, hiszen egyáltalán nem palástolom benne a véleményemet a rendszerről, ez pedig sokaknál betette a kaput. De az, hogy ennyire jól megy, visszaigazolja, hogy ezekről a dolgokról is beszélni kell.
Tehát kaptál érte kritikát is.
A Facebookon sokkal több a negatív komment, ami talán abból adódik, hogy azon a platformon idősebb az átlagkorosztály. Az idősebbek – természetesen van kivétel – másképp gondolkoznak, nekik ez a fajta megnyilvánulás talán sok és szembe megy azokkal az értékekkel, amiket ők képviselnek. Amit viszont lehet utálni, azt lehet imádni is, ezerszer inkább megosztó és ezzel valamilyen legyen az ember, mint egyhangú. Amikor írtam a dalszöveget, belőlem is szélsőséges érzelmeket váltott ki, az egész dal haragos, dühös, és most már tisztán látszik, hogy vannak, akik ugyanígy éreznek. Egy ideális világban mindenki elmondhatná a véleményét úgy, hogy nem kövezik meg érte.
A rossz nyelvek, vagy mai megfogalmazásban a negatív kommentelők szerint ma már menő rendszerkritikus dalt írni, hiszen ezzel lehet elérni a figyelmet. Erről mit gondolsz?
Nem értem, miért mondják, hogy mindenki maradjon a szakmáján belül és a zenészek ne politizáljanak. A művészetek alapja, hogy az ember kritikusan gondolkozik, van véleménye és megfogalmaz olyan dolgokat, amikhez másnak esetleg nincs hangja. Számomra az az idegesítő, ha valaki nem mondja ki a véleményét. Minek csinál valaki zenei tartalmat, ha egyébként nincs véleménye a világról? Nem kell feltétlenül bevonni a politikát, de számos annyira üres dal van, hogy nincs is értelme a kiadásának.
Az nem is jut messze, akinek nincs mondanivalója, nem?
Azért tudnék mondani erre ellenpéldákat… De nem ez a lényege a mondandómnak, inkább az, hogy a hallgatók, tévénézők, kommentelők azt gondolják, hogy az ő véleményük fontos és azt el is mondhatják, akkor miért ne tehetné meg ezt egy előadó? Ne legyen véleménye a rendőrnek, a péknek, a bolti eladónak? Csak a politikusok szólalhatnak meg közéleti témákban? Ez nem egy jó világ, volt már ilyen és szerintem nem sírja vissza senki.
Fotó: Nagy Bogi
Külföldön eddig jellemzőbb volt, hogy beálltak egy-egy politikus mögé bizonyos előadók. Az utóbbi időben úgy látszik, ébred a zenei szakma és egyre többen szólalnak fel a témában, ráadásul a színpadon.
Nem hiszem, hogy csak a színpadon lehet elmondani a véleményünket. Én elmondom a közösségi oldalaimon, a dalaimban, vagy éppen egy interjúban, ha erről kérdeznek. Abban hiszek, hogy egy zenész, egy művész legyen őszinte a színpadon, és azon túl is! Szerintem az ember nem készül az ilyen felszólalásokra, de ha jön egy érzés, hogy ezt ki kell mondani, akkor jobb, ha kimondjuk. Ettől függetlenül ez még mindig csak egy vélemény, nem akarok megmondóember lenni, főleg nem politikai zenész. De beleállok abba, amit gondolok és nem sunnyogom el.
Mennyire volt tudatos lépés részetekről éppen a Pride előtt posztolni az első dalrészletet? Sokan egyből kikiáltották a mozgalom himnuszának.
A Pride nem volt része a marketing tervnek, inkább egy last minute ötlet volt, ami bejött. A dal nem a rendezvény miatt lett megírva, hanem azért, mert dühít a kialakult helyzet, erős érzelmeket vált ki belőlem a rendszer működése és azt látom, hogy a barátaim is dühösek, a legtöbb fiatal változást szeretne, egy másik Magyarországon akarnak boldogulni.
És ez nem feltétlenül arról szól, hogy A vagy B oldal van hatalmon, hanem egy olyan világban akarunk élni, ahol nem egymás ellen vagyunk, ahol az emberek szolidárisabban viselkednek egymással. Az a közhangulat, ami jelenleg Magyarországon uralkodik, nem normális. Egy baráti társaság nem tud leülni beszélgetni, mert az egyik Tiszás, a másik Fideszes, a harmadik DK-s… Egy ideális világban, egy normális országban ilyen nincs. Egy normális országban az emberek politikai nézetektől függetlenül barátkoznak egymással.
Felkészültél rá, hogy esetleg az egyik arca lehetsz ennek a mozgalomnak?
Már, hogy politikai pártnak?
Nem konkrétan pártnak, inkább a változásnak.
Annak nagyon szívesen. Bármi olyan dolgot, ami valóban változást hoz, például egy polgári ellenállás, azt szívesen bevállalom. Politikai zászló alatt viszont nem vagyok hajlandó politizálni. Egy magyar állampolgár, egy magyar ember vagyok, nem akarok politikus lenni.
Az új generáció rendkívül jól informált közéleti témákban. Egyrészt sokkal több dolog eljut hozzájuk, másrészt markánsabb véleményük van, mint 10-20 évvel ezelőtt a hasonló korosztálynak. Szerinted van annak realitása manapság, hogy a család határozza meg, hova rakd az X-et?
Szerintem már nincs ilyen. Mindenki arra szavaz, akire szeretne, nem szabad, hogy bárki befolyásoljon ebben. Ahogy én látom, már nem csak a fiatalok az ellenszavazók, sokak véleménye átalakult az elmúlt években, hiszen sok olyan szülő és nagyszülő van, aki már másképp látja a dolgokat, mint akár az élete nagyobb részében.
Sajnos sokakat ellehetetlenítenek és olyan valótlan információk jutnak el hozzájuk, ami befolyásolja az ítélőképességüket. Szerintem az idősebbeknek is segítenünk kell abban, hogy lássák a valóságot. Ebben az országban már olyan humanitárius értékek sérültek, olyan alapvető dolgok nincsenek rendben, hogy ez már nem csak arról szól, hogy kire szavazol, hanem már az emberségünk forog kockán, ezzel pedig érdemes foglalkozni.
Fotó: Nagy Bogi
Ennek tükrében, hogyan tervezel a zenével, a karriereddel? Látod magad tíz év múlva, vagy inkább rövidtávon gondolkozol?
Abszolút látom magam 10 év múlva, tudom, hogy akkor is zenélni és alkotni szeretnék. Számomra ez nem egy hóbort, amit idővel kinövök, ez az életem. Szerintem akkor is zenélnék, ha egy lélek sem hallgatna. Ez egy belülről eredő szerelem, egy kipusztíthatatlan érzés, megszállott vagyok. Érzem, hogy csinálnom kell, dalt kell írnom és elő kell adnom, ettől az érzéstől pedig nem tudok és nem is akarok megszabadulni. Azt nem tudom előre megjósolni, hogy 50 évesen is a színpadon leszek-e, de az alkotást sosem fogom elengedni.
Rövidtávon pedig már tele a naptárunk, idén és jövőre is nagyon aktív évünk lesz. Jövőre kijön egy nagyon komoly nagylemezünk, a tervek szerint legkésőbb tavasszal. Most, hogy ez a dal ennyire betalált, visszaigazolást nyert számomra, hogy van helyünk a szakmában, illetve az is kiderült, hogy az emberek igenis kíváncsiak a sokszor kegyetlenül őszinte véleményemre.
Van B-terved?
Jártam egyetemre, vannak nyelvvizsgáim is, jó diáknak számítottam mindig, tanultam rendesen. Egy évem van vissza a suliból, közgazdásznak tanulok, de most annyira fontos a zene és akkora figyelmet igényel, hogy egyelőre nem fejezem be. Nagyon jó lehetőséget kaptam azzal, hogy abból élhetek, amit igazán szeretek. Mindig is erre vágytam és tudom, hogy nagyon kevés ember van, aki megteheti ezt. Ha majd úgy érzem, hogy leszállóágban vagyunk, még akkor is be tudom fejezni az egyetemet, vagy ha egy kicsit csendesebb időszakot élek. Számomra a zene a drog és most napról napra többet akarok belőle.
Azt mondják, a social platformoké a jövő, de azért még egy darabig a tévé is ott lesz mellette. Hiszel a televíziózásban?
Szerintem még van keresnivalója, de azért nem véletlen, hogy az RTL és a TV2 is megcsinálta a streaming csatornáját. Idővel teljesen átalakul, modernizálódik majd a tévé is. Jelenleg próbálnak futni az internet után és alkalmazkodnak a trendekhez: ezért van például az X-Faktornak TikTok csatornája. Tehetségkutatóban egyébként nagyon szívesen zsűriznék, hiszen én tisztában vagyok vele, hogy miben lehetne jobban segíteni egy-egy mentoráltat, mivel megjártam azt az oldalt, ezért másféle tapasztalatot hozok. Azt nem mondom, hogy mindenféle műsorban szerepelni fogok a jövőben, de nem zárkózok el előle.
