Elég nehezen hoztuk össze ezt a beszélgetést, hiszen gyakorlatilag folyamatosan dolgozol, rohansz egyik munkából a másikba. Így szereted élni az életedet, vagy jobb az, amikor nyugalom vesz körül?
Az ember alaptermészete olyan, hogy sokszor arra vágyik, ami nincs. Most épp miközben nagyon hálás vagyok a lehetőségekért, közben mégis azt érzem, hogy ez így már kicsit sok. 46 éves vagyok, február vége óta mégis heti öt-hat alkalommal járok bokszolni, ami rengeteg. Emellett filmet forgatok, ráadásul gyakran éjszakánként. És van mellette egy népszerű önismereti és spirituális csoportom is, ami szintén rengeteg elfoglaltsággal jár, és azt még nem említettem, hogy közben színpadon is játszom.
Fotó: Schumy Csaba
Számodra a lelki nyugalom, a kiegyensúlyozottság rendkívül fontos. Egy ilyen túlhajszolt életszakaszban hogyan tudod megőrizni a lelki nyugalmadat. Marad időd magaddal foglalkozni közben?
Muszáj, hogy foglalkozzak vele, mert nem akarom, hogy kibillenjek. Ha a munkáimat nem kísérné egy megfelelően végzett, kellőképpen összeszedett belső munka is, akkor biztosan nem bírnám. Ahhoz, hogy bírjam mindezt, nagyon oda kell figyeljek, mert az odafigyeléssel minden kiegyensúlyozottabban és harmonikusabban megy. Még az ilyen intenzív életszakaszban is meg kell találnom az énidőt, a reggeli meditációt sosem szabad kispórolni. Fontos, hogy meglegyenek a megfelelő légzésgyakorlatok, és arra is odafigyelek, hogy mindig időben feküdjek le aludni.
46 éves fejjel hogyan jutott eszedbe, hogy a Sztárboxban szerepelj?
Többen is kérdezték már tőlem, hogy hol van ebben a spiritualitás? Pedig a kard útjánál, a szamurájok útjánál kevés spirituálisabb dolog létezik. Megtanít a jelenben lenni, szembetalálkozol a belső démonaiddal. Ebben is létfontosságú, hogy az ember megtalálja a belső nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a fájdalom elviselését, és legyőzze magában a feltörő szorongást és félelmet, illetve transzformálja magában ezeket hosszú távú kitartássá, illetve olyan energiákká, melyek segítségével ki mer állni az emberek elé küzdeni. Ez iszonyú félelmetes, mélyre kell nyúlni magadban ahhoz, hogy sikerüljön. Ezért lehet az, hogy normális ember ezt nem vállalja. Aki mégis igent mond, az vagy nem normális, mondom viccesen persze, vagy nem tudja, mit vállal, vagy pedig egy komoly belső útra indul el.
Ez egy óriási kihívás az életemben, de úgy döntöttem, hogy nem térek ki előle. Ha nem teszel száz százalékot bele, nem is éri meg csinálni, de a száz százalék beleadásával se tudod, mi lesz a végeredmény, és megtanulod, hogy az majd jöjjön, amikor kell. Ez egy nehéz és kihívásokkal teli időszak ez összeomlásokkal, összetörésekkel, örömökkel, kis győzelmekkel fizikai és lelki értelemben egyaránt.
Ördög Tibor Csipa és Fenyő Iván az RTL Sztárbox című műsor 3. évadának rendezvényén (Fotó: Trenka Attila)
Mindig erőt kell találni magadban az újabb felkapaszkodáshoz, és magaddal kell vinned mindezt a terápiába, a kineziológushoz, és az otthoni dolgokba. Át kell beszélni és ki kell magadból sírni, ki kell dühöngeni vagy át kell élni, hogy félsz, és a többit is meg kell dolgozni: ebben nagyon komoly belső munka van. Katonai kiképzésre sem azért megyünk, mert az jó, hanem azért, mert valahogy az kellhet, ad, és megneveli az embert. Mondhatjuk, hogy ez érzésre nem mindig jó, sőt néha nagyon szar, de én azért csinálom, mert ad, emel, hozzád tesz, kiélesít, felnevel és alázatot ad. Van haszna.
Fiatalabb korodban is küzdősportoltál. Akkor is számított a vele járó belső út vagy csak azért csináltad, hogy megtanulj verekedni?
Gyerekkoromban apám beíratott, így sokáig dzsúdóztam. Eleinte nem nagyon gondoltam róla semmit, aztán kialakult bennem a vágy, hogy nehéz helyzetekben helyt tudjak állni, képes legyek harcolni és ne tudjanak megverni. Később, immár felnőttként, harmincévesen tértem vissza hozzá, és ott már fontos lett a szellemi út, de ettől még a dzsúdó egy harcművészet.
A ringbe belépve számít majd neked, hogy győzni vagy veszíteni fogsz, vagy igazából maga az út a lényeg?
A ringbe lépve nyilván mindig jobb nyerni, mint veszíteni, de ha veszítek, akkor abból próbálok meg majd tanulni. Akkor az lesz az én leckém. Nem az a fő célom, hogy nyerjek, de ha az ember beáll pingpongozni, természetesen azért csinálja, hogy nyerjen. De ugyanez a helyzet a focival is. Egy dzsúdós barátom szokta mondani, hogy a harcművészetek természetének része, hogy egy küzdelemnek mindig van nyertese és vesztese. De ettől még egyikük sem lesz jobb a másiknál. Emberileg sem. Szóval nem azt nézem, hogy nyerni vagy veszíteni fogok, hanem azt, hogy százszázalékos erőbedobással tegyem a dolgom. És ez majd elvisz valahová. De maximális tisztelet mindenkinek, aki oda kiáll.
Fenyő Iván a Kémfeladatok kezdőknek c. filmben (Fotó: Filmsquad // The Orbital Strangers Project)
Most a boksz mellett a színészi munka is a nagy részét teszi ki a napjaidnak, de vannak korszakaid, amikor némileg háttérbe szorul. Egy hosszabb kihagyás után be lehet rozsdásodni színészként? Kell dolgozni azért, hogy ismét formába jöjj?
Nem a két munka közti eltelt idő számít, hanem az, hogy akivel dolgozol, aki instruál téged, mekkora művészi és minőségbeli elvárással van feléd. Egy sorozat forgatásán például sokszor nincs idő foglalkozni a részletekkel: oda az ember hozza magával a színészetét, és jó eséllyel senki sem fog neki szólni, hogy ezt inkább így, azt meg kicsit úgy. Egy kicsit elnagyoltabb munka folyik, nem annyira pontos, mint egy mozifilmnél. Odaállunk a kamera elé, felvesszük és megyünk tovább. Nincs ezzel baj, de ha sok ilyet csinálsz, el tudsz kopni benne.
Ha körbenézel a csatornákon, sokszor teli van ócskasággal.
Ha bekerülsz egy ilyenbe, attól még színészként próbálhatod a legjobbadat adni, és még az is előfordulhat, hogy kitűnsz benne. De ez azért mégsem olyan, mintha egy nagy rendező értő instrukciói mellett dolgoznál. Filmet forgatni azért jó, mert előhozza a munkánk legjobb részét: végre van idő bíbelődni egy jeleneten, csiszolgatni, hogy a lehető legjobb legyen. Ez csodálatos érzés.
A Kémfeladatok kezdőknek című filmben mi volt számodra elsőre vonzó?
Őszintén szólva a producer, Major Pisti. Az egyik legjobb hazai producernek tartom. Bárhova hív, örömmel megyek, annyira bízom benne. Ebben a szakmában a bizalom rendkívül fontos. De a casting és a rendező személye is meggyőző volt. Nagy Viktor Oszkár elsőre nagyon szimpatikusnak bizonyult.
Fenyő Iván és Major István producer (Fotó: Filmsquad // The Orbital Strangers Project)
Sok ilyen „bizalmi ember” van az életedben a szakmából?
Még néhány rendező akad. A színházból például Máté Gábor vagy Ascher Tamás. Ha ők hívnak, azonnal ugrom. Filmben pedig Goda Kriszta.
Jól érzem, hogy nagyon megválogatod, milyen filmekben szerepelsz?
Jól.
Azért, mert megégetted már magad korábban?
Ebben a szakmában elkerülhetetlen, hogy az ember többször megégesse magát. Sok az igazságtalanság, a gerinctelenség, az etikátlanság, a hozzá nem értés, a minőség magasról letojása… Ez a szakma nem csak fehér és fényes, meg csillogás, hanem mindenféle színű. Olyan, mint az emberek. Pont ezért ez bármilyen szakmára igaz lehet.
Nemrég például ellátogattam egy spirituális fesztiválra. Volt jegyem, mégsem akartak beengedni. Hihetetlen volt, amilyen ügyfélkezelés volt ott, és ahogy kezelték ezt a helyzetet velem. Rá kellett jönnöm, hogy a spiritualitás álcája alatt nagyon erősen érezhető volt a pénzközpontúság. Attól még, hogy valami spirituálisnak van elnevezve, nem biztos, hogy a magjában is az. Szóval az embernek meg kell gondolnia és válogatnia, hová megy el, és ez messze nem csak a filmszakmára igaz. Biztosan létezik jó spirituális fesztivál, ahogy létezik jó filmes munka is. De ezeket meg kell tanulni előre kiszagolni. Ez néha sikerül, máskor meg nem. És ez így van jól. Tanulunk.
Miről szól a Kémfeladatok kezdőknek?
1976 nyara, Balaton. A hidegháború idején is virágzik a turizmus a keleti blokk „tengerpartján”. W. György, egy luxushotel londínere elégedetlen az életével – nagy álmokat dédelget, de a jelen csak csalódást tartogat számára. Gyerekkorában az apja azt mondta neki: „Kis vízben csak a nagy halak számítanak – és te nagy hal leszel, fiam.”
Most harmincéves, és úgy érzi, nem lett belőle semmi. Minden nap irigykedve nézi a szálloda előkelő vendégeit, miközben anyja is egyre türelmetlenebb a jövőjét illetően. A Balaton felszínét bámulva saját életének sekélységét látja visszatükröződni. Ám minden megváltozik, amikor megérkezik Mathilde – a visszafogott, magyar származású francia lány. Találkozásuk új irányt ad György életének.
A Kémfeladatok kezdőknek a közönség körében népszerű magyar filmes hagyományt felelevenítve humor segítségével dolgozza és oldja fel a közelmúltunk drámai eseményeit. A főbb szerepekben Vilmányi Benettet, Nagy Zsoltot, Daphne Patakiat, Fenyő Ivánt és Julie Gayet-et láthatjuk.
Viccesek a fotók, amiket közzétettél a Kémfeladatok kezdőknek című filmben játszott karakteredről. Jól érzem, hogy a figura egy picit karikatúra jellegű?
Részben karikatúra, de részben komoly. Pont emiatt nehéz ez a szerep és ez a film. Sokat beszélgettünk a rendezővel arról, hogy ez most vicces vagy nem vicces. Kicsit pitiáner, kicsit csibész és a címből adódóan kém.
A film a hetvenes években játszódik. Mit jelent ez a korszak számodra?
Személyes emlékem nincs abból az időből, a gyerekkorom a nyolcvanas évekre tehető, szóval nosztalgiát biztosan nem érzek iránta. Valamiért azt érzem, hogy örülök, hogy nem akkoriban éltem a felnőtt életemet. Számomra fontos az a fajta szabadság és vállalkozói szellem, amit a rendszerváltás magával hozott, az én életem sokkal inkább illik egy nyitott világszemlélethez.
Fotó: Filmsquad // The Orbital Strangers Project
Javíts ki, ha tévedek, de úgy látom, hogy a szabadság számodra az egyik legfontosabb dolog az életben. Minden értelemben.
Talán egy sérülés eredménye.
Lehet, hogy nem voltam elég szabad gyerekként, és amikor hirtelen lehetett, akkor nagyon-nagyon jó érzés volt megélni a szabadságot.
De fontos az is, hogy az ember el tudjon köteleződni. Olyan emberek mellett kell elköteleződni, akik közben hagyják, hogy szabad legyél. Ezt meg kell tanulni a helyén kezelni.
Mikor érezted magad életed során a legszabadabbnak?
A Színművészeti Főiskolán alkotás közben, Amerikában, amikor sokat jártam ki castingokra és éltem is kint egy darabig, és amikor Brazíliában járhattam spirituális utakon.
