Húsz évig volt a Magyar Televízió egyik legnépszerűbb tévébemondója és műsorvezetője. Endrei Judit manapság néz tévét, ha igen, kinek a műsorait kíséri figyelemmel?
A napokban megjelent könyvemet, a Szenvedélyem az utazást, bő egy évig írtam és közben szinte el is felejtettem, hogy van tévém. Amikor megpróbáltam bekapcsolni, tanácstalan voltam, hogy a két távirányítóm közül melyik kompatibilis a készülékkel. Ezzel talán választ is adtam a kérdésére: csak nagy ritkán kapcsolom be a tévét, akkor is inkább filmeket nézek. Nincs kedvenc műsorvezetőm, a jelenlegi televíziós kínálatot nem ismerem.
Az egykori kollégáival, pályatársaival tartja a kapcsolatot?
Bay Évi itt él a közelemben, meghívtam a barátnőim közé a nőegyletünkbe, ezért vele sűrűbben találkozom. Kertész Zsuzsival egy-egy telefon erejéig szoktunk beszélni, én is voltam már nála vendégségben, és ő is nálam. Mohai Gábort szeretem még emberileg és szakmailag. Gyönyörűen mond verseket. Kudlik Julival ritkábban beszélgetünk, de tudunk egymásról. Berkes Zsuzsit nagyon kedveltem és szerettem az eleganciáját, jó lenne többször látni őt, de teljesen visszavonult.
Endrei Judit (Fotó: Olajos Piroska)
A régi televíziósokkal milyen volt a viszonya?
Nem tudok bulváros kijelentést tenni, mert én mindenkivel megpróbáltam jóban lenni, nem adtam okot a konfliktusra. Hiányzik Tamási Eszter bájos, csilingelő hangja, Takács Marika szeretetteli kedvessége és Hajas Ilona simulékonysága, aki soha, senkit nem bántott volna meg. Szerintem azontúl, hogy gyönyörű nő volt, a legszebben beszélő bemondó is volt.
Nem hiányzik a klasszikus televíziózás?
Nem, mert sokkal színesebb életem van most, mint akkoriban volt. Tíz könyvem jelent meg és az új könyvem kapcsán is sok helyszínre hívnak, közönségtalálkozókra járok és örömmel készítek tartalmakat a saját YouTube csatornámra. Hétköznapi, de érdekes sorsú nőkkel beszélgetek, ami számomra nagyon üdítő munka.
Hosszú éveken át Ön köszöntötte a tévénézőket karácsony este. Nem érezte tehernek, hogy a saját családja helyett dolgoznia kellett egy tévéstúdióban?
Éppen ellenkezőleg. Nagyon szerettem ezeket az ünnepi estéket munkával tölteni. Mindig azokra gondoltam, akik egyedül karácsonyoznak, szilvesztereznek.
Naiv kislányként talán azt hittem, hogy a televízió az egyetlen társa azoknak, akik magányosan a képernyő előtt ülnek, és jóérzéssel töltött el arra gondolni, hogy az egyedüllétüket enyhítettem.
Fotó: Olajos Piroska
Már hosszú évek óta nincsenek élő karácsonyi és szilveszteri adások. Az idei karácsonya milyen lesz?
Nagyon más, mint amikor aktívan dolgoztam. Csendesebb ünnepere készülök, nem szakadok meg a készülődésben. A lányaim, Nóra és Laura a harmincas korosztályhoz tartoznak, a saját életüket élik. Még az is előfordulhat, hogy karácsonyfát sem állítok, beérem egy kisebb fenyőággal. Most már csak azt csinálom, ami nekem jólesik, nem sütök-főzök kényszerből. A halászlét és a mákos gubát persze elkészítem. A húgommal, Erikával megbeszéltük, hogy egyik évben nála, a másikban nálam ünneplünk, s mivel tavaly nálam volt a karácsonyi vacsora, idén valószínűleg én megyek hozzá. A testvéremmel nagyon szoros a kapcsolatom. A legutóbbi közös karácsonyunk is remekül sikerült, három órán át társasoztunk. Szerintem azzal kell tölteni az időnket, ami számunkra a legjobb szórakozás. Például a szirupos karácsonyi filmeket is élvezettel nézem.
Nem titok, hogy már nyugdíjas, hetvenéves elmúlt. Hogyan sikerült megőriznie a kondícióját?
A napi öt kilométer gyalogláshoz ragaszkodom. Esőben is megyek, teszek egy jó nagy kört Szentendrén. Mostanában alkonyatkor indulok, hogy az ünnepi fénybe öltözött várost lássam. Szerencsére az egészségemmel nincs gondom. A múltkor a jogosítványom meghosszabbításához elmentem orvoshoz, aki a vérképemet és a laboreredményemet látva azt mondta, szeretne ennyi idősen olyan állapotban lenni, mint én. Ennek a dicséretnek nagyon örültem.
Mindig nőiesen finom elegancia lengi körül. Mi a titka, hogyan csinálja?
Nincs különösebb szépségpraktikám. Egy pici rúzs, egy kicsi smink van rajtam, amikor elmegyek itthonról, ez javít a megjelenésen, de alapvetően a természetességben hiszek. A reggeli rituálémhoz tartozik, hogy hideg vízzel megmosom az arcomat és beveszem azokat a vitaminokat, amik az én koromban kellenek az egészségem megőrzés érdekében.
Szerintem sokat segít a közérzetünkön, ha optimisták vagyunk. Például sosem azon kesergek, ami nincs, hanem annak örülök, ami megadatott. Apró dolgok is boldoggá tesznek. Az is fontos, hogy sosem érzem magam magányosnak, mert nyitott vagyok az emberekre, különböző közösségek tagja vagyok és a Gyalogolj! – Endrei Judittal mozgalmat is elindítottam a Facebookon.
A gyermekei apjától elvált és jó ideje egyedül él. Nincs olyan bakancslistás vágya, hogy társra találjon?
Nincs! Férjhez már nem fogok menni. A szabadságomat, a kényelmemet és az önfejűségemet egyetlen férfiért sem adom fel! Olyan vágyam viszont van, hogy a transzszibériai vasúttal Moszkvából indulva Vlagyivosztokba eljussak. Az orosz kultúrához régóta vonzódom, jó lenne látni a végtelen orosz tájat, a természeti szépségeket.
Fotó: Olajos Piroska
Van esélye arra, hogy ez az álma megvalósuljon?
Szeretném hinni, hogy igen, mert például így jutok el hamarosan Nepálba is. Ott még nem jártam, és valahogy nem is volt igazán tervbe véve, de a húgom felhívott és azt kérdezte: Nincs kedved eljönni Nepálba? Hogyne lenne! Egy jó utazásra mindig kapható vagyok. Tulajdonképpen mindenhol jól érzem magam, nincs olyan hely a világon, ahová én ne mennék szívesen el.
Eddig hatvan országban jártam. A napokban megjelent könyvemben épp ezekről az utazásaimról írok és hasznos információkat is megosztok az általam felkeresett városokról. Számomra nem a luxus a fontos, elegendő, hogy tiszta és rendezett legyen a szállás. Sok mindenről lemondok azért, hogy idegen kultúrákat megismerjek. Nincsenek drága cipőim, táskáim, a gardróbszekrényemben lévő ruhák is már tíz-tizenöt évesek. Előbb befizetek egy csoportos utazásra, minthogy egy értékes tárgyat vásároljak magamnak.
Úgy tűnik, nagyon elégedett az életével.
Nincs okom panaszra, mert semmi nem hiányzik belőle. Már azzal is megbékéltem, hogy unokám még nem született. Elfogadom, hogy a mostani fiatal korosztály késő érő típus, többnyire nem kapkodják el a családalapítást. De egyébként sem lehet követelésem a lányaim felé, hiszen én is 38 és 40 éves voltam, amikor világra hoztam őket, így tehát Nóra és Laura sem késtek még le az anyaságról.
