Nagy Sándor tizenöt év után hagyta el a Madách Színházat, döntését pedig alapvetően erkölcsi okokkal indokolja. A pandémia alatti időszak olyan tapasztalatokat hozott számára, amelyek megrendítették a vezetésbe vetett bizalmát.
Egy ponton túl – és ebben a Covid nagyon nagy szerepet játszott – nem értettem egyet sok mindennel, főleg erkölcsi, etikai értelemben. Az, hogy mennyire lettünk magunkra hagyva ebben az egy-másfél évben.
A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a színház a bajba jutott művészeknek csak később ledolgozandó kölcsönt ajánlott. „Felajánlották, hogy adnak kölcsönt, amit majd le kell játszani. Szerintem ez ott mindenkinek egy érvágás volt, de egy ponton túl ez már nem is pénzről szólt” – fogalmazott a Bóta Café YouTube-műsorában Nagy Sándor.
Hangsúlyozta, hogy a gesztusnak, a valódi segítség jelzésének lett volna jelentősége: „Ha azt mondják, itt van húszezer forint havonta… nem pénzben mérik, de a gesztusértéke mérhetetlenül nagy lett volna.”
Fotó: Facebook
Nagy Sándor szerint különösen azért volt fájó a hozzáállás, mert sok színész évtizedeket töltött a teátrumban. „Ezek szerint ennyit ért az elmúlt 10–15, 30–40 év” – fogalmazott, hozzátéve, hogy közben magánszínházak is felajánlották a segítséget, akár azonnali támogatással.
A konfliktus végül személyes síkra terelődött. Egy szegedi bemutató után számon kérte a vezetőség egyik tagját: „Megkérdeztem, hol voltak az elmúlt másfél évben.”
A beszélgetés vitává fajult, és – elmondása szerint – a vezető azt vetette a szemére, hogy hálátlan. „Arra nem szolgáltam rá” – mondta. A reakciók azonban világossá tették számára, hogy ezzel elvágta magát. „Elkezdtem nem kapni szerepeket, vagy olyanokkal lettem megkínálva, ami három mondat.”
A Madách Színház a felvetésekre reagálva közölte:
A színművészek nem állnak munkaviszonyban, hanem megbízási szerződéssel kötődnek a Színházhoz. Ebben az időszakban ez volt az egyetlen törvényes lehetőségünk arra, hogy segítsünk a művészeknek.
Nagy Sándor azonban továbbra is úgy érzi, erkölcsi értelemben maradt el a támogatás: „Az igazságérzetemet nem hagyta nyugodni, és ma is ezt tenném.” A színész számára ezzel véget ért második otthonának tekintett pályaszakasza – méltatlan lezárással, amely máig nyomasztja.
