Hogy mi is a munka? Megélhetés, biztonság, túlélés, kényszer, börtön, küzdelem, kudarc, kötelesség, unalom, szenvedés, vegetálás, elvont idő a családtól és egyéb fontos dolgoktól, kikapcsolódástól. De alkotást, sikert, élvezetet, hivatást, önmegvalósítást, örömöt, flow-t, fejlődést is jelenthet. Bár legtöbbünknél előbb-utóbb eljön a váltás ideje, mégis nehezen tesszük meg a kezdő lépést: félünk. A tudat és a hit abban, hogy értelmes munkát végzünk, és hasznosak vagyunk, maradásra ösztönöz bennünket. És ha ez már nincs meg, akkor miért maradunk mégis?
Az állásinterjúkon lecsapódó benyomásokból egyértelműen kiderül, hogy a munkaerőpiacon farkastörvények uralkodnak. Sok munkakört nehéz betölteni, miközben a szakmákon belül nagy a jövés-menés. Mindenki munkahelyről munkahelyre akar váltani, fél a „levegőben lógni”, mintha az értéktelen vagy lenézendő lenne, ha úgy döntesz, nem dolgozol addig, amíg valóban meg nem találod önmagad.
Persze ez általában pénzügyi kérdés is: a többség nem engedheti meg magának, hogy akárcsak egy-két hónapra is fizetés nélkül maradjon, pláne, ha ő mondott fel, hiszen akkor még végkielégítése sincs.
Inkább dolgoznak tízezrek valahol, ahol már rég nem jó, nehogy ott kelljen hagyni a „biztosat”, még akkor sem, ha megkérdőjelezhetetlenül nem lesz már az igazi. Bizony, mert a bizonytalanság félelmetes lehet: kellek még valahová? Elég jó vagyok egyáltalán? Mi lesz, ha sehol sem kell, amit én tudok és akarok adni?
Ilyen az igazi burn out (Fotó: Profimedia)
Persze a munkahely legtöbbször valóban csak munkahely: munkaerő adásvételének helyszíne – szigorúan piaci értelemben. Mégis beférkőzik a magánéletünkbe, és nem csak a digitális technológia vívmányai miatt… A munkáltatók elvárják a hűséget, amiért cserébe – jobb helyeken jól – meg is fizetnek. De azt sokan elfelejtik, hogy ez nem egy örökre szóló megállapodás – nem is lehet az! Holnap már lehet, hogy másra lesz szükség. És ezt csak akkor nem fáj tudomásul venni, ha eleve nem is kötődsz, ha elfogadod a helyzetet.
A cseppet sem elhanyagolható egzisztenciális kérdések mellé akkor már érdemes pár értékelő kérdést is felvennünk a listára, és átgondolnunk, hogy a lehető legjobb döntést hozhassuk: örömteli még a munkám? Fejlődök még általa? A munkáltató számára fontos értékek számomra is fontosak (és viszont)? Olyan vezetőm van, akire felnézhetek, aki támogatja a fejlődésemet? Ha nem, és mindenképp úgy döntünk, hogy váltunk, számítsunk rá, hogy nem lesz könnyű. De ettől még ne tartsanak vissza az alábbi akadályok!
1. Komfortzóna
A megszokás, azaz a dolgok már ismert menete lehet, hogy hiányozni fog. „A járt utat a járatlanért fel ne add!” – baromság, de e mögött a hiedelem mögött rengeteg félelem húzódik meg, azért is olyan nehéz a váltás. Hogyan lehet egy új munkahelyet megszokni? Milyen lesz az új főnököm? És az új kollégák? Túl sok a bizonytalanság. Minél tovább vagyunk egy helyen, annál nehezebb váltani – hacsak nem tarthatatlan vagy egészségileg romboló a helyzet –, bár sokan még akkor is ideig-óráig fenntartják a „szükséges rosszat”, amiről folyton meg is győzik magukat, hogy nem is olyan rossz. Így szépen lassan elindul a kifogásgyártás.
2. Hiányzó önbizalom
Munkahelyi tapasztalatainkról, képességeinkről fontos, hogy reális képünk legyen, mert ez egyrészt változhatott a cégnél töltött évek alatt – és jó tudni, milyen irányban változtunk, és milyen képességre van jelenleg szükség –, másrészt segít felmérni jövőbeli lehetőségeinket. A legcélszerűbb ilyenkor szakember, karriertanácsadó segítségét igénybe venni, aki nemcsak rólunk tud korrekt visszajelzést adni, hanem a munkaerőpiaci helyzetről is, és további tippekkel is szolgálhat az álláskereséshez. A „Biztosan nem én kellek nekik!” és hasonló kijelentések csak távolabb visznek bennünket új célunktól, helyettük fókuszáljunk inkább erősségeinkre és azok (tovább)fejlesztésére!
3. Túl sok gondolkodás, kevés cselekvés
Az olyan kifogások, mint a „nincs rá időm” vagy a „nem vagyok elég bátor” és „különben is csak magyar nyelvű önéletrajzom van”, szintén hamar orvosolhatók. Érdemes kicsiben elkezdeni, de elkezdeni(!) a keresést. Először a hirdetéseket nézni rendszeresen, és preferenciánknak megfelelő álláskereső hírlevelet beállítani, az eredményeket később is ráérünk még értékelni. A cselekvésre motiváló érzések erőssé tesznek!
4. Elvárások
A magánéletben milyen szerepet tölt be a munkánk? Amennyiben az én jövedelmem járul hozzá elsődlegesen a háztartásban felmerülő kiadásokhoz, úgy a váltás alaposabb megtervezése pénzügyileg is indokolt.
5. Alternatíva látszólagos hiánya
Nem hiszünk abban, hogy másképp vagy más munkahelyen is jó lehet, abban pedig főleg nem, hogy a váltás után akár még jobb is lehet. Ha úgy váltunk, hogy nincs másik munkahelyünk, ideiglenesen megoldást jelenthet, ha van némi tartalékunk, és abból húzzuk ki egy darabig. Bár ehhez is szükség van kilépni a komfortzónánkból, hiszen már az is a dolgok megváltozott menetét jelenti, ha havi szinten nem tudunk hozzájárulni a kiadásokhoz.
6. Nem vagyok értékesítő, hogyan adjam el magam?
Sokat segít, ha az önismeretünk fejlett, és már számba vettük erősségeinket, valamint azon területeteket, ahol fejlődnünk szükséges a jövőben. Ezeket érdemes őszintén felvállalni, mert sokkal jobb, ha az interjún derül ki egy hiányosság, mint ha az első munkanapon. Pár interjú után sokat fejleszthetünk magabiztosságunkon, amely nem csak abban kell, hogy megmutatkozzon, hogy képesek vagyunk precízen és hatékonyan elvégezni a munkakörben ránk bízott feladatokat, hanem legalább ugyanannyira abban is, hogy képesek vagyunk értékes tagjai lenni a céges közösségnek.
