„Szűrés során korai stádiumban derülhet fény egy onkológiai betegségre, még mielőtt tünetet okozna. Szűrésre általában az jön, akinek nincs panasza – magyarázza dr. Bordás Noémi, a Swiss Prémium Egészségközpont urológusa. – Korai stádiumban felismert onkológiai betegségeket általában jóval nagyobb arányban lehet meggyógyítani, és nem csupán kezelni.”
Minden a zuhany alatt kezdődik
Az egészségügyi szűrésekkel kapcsolatban talán legelőször a méhnyakrák „előrejelzése” ugrik be legtöbb embernek, de persze léteznek csak férfiak számára ajánlott vizsgálatok is. „Urológiai szűrővizsgálatokkal számos jó- és rosszindulatú betegségre fény derülhet. A betegek leginkább a rosszindulatú daganatoktól tartanak, de fontos kiemelni, hogy a különböző onkológiai betegségek különböző életkorokban fordulhatnak elő leggyakrabban. Léteznek a relatíve fiatal férfikort érintő ráktípusok, mint például a hererák, illetve vannak az idősebb életkorra jellemzőek, mint például a prosztatarák. Általában azt mondjuk, hogy prosztatarákszűrésre ötven év felett érdemes járni, de bizonyos esetekben, például ha a családban előfordult már urológiai daganat, érdemes ezt előrehozni negyvenöt vagy akár negyvenéves korra.” Egyes daganattípusoknál az önvizsgálat szerepe is elengedhetetlen: a férfiak otthoni körülmények között is tehetnek saját egészségükért, esetleges betegségeik minél korábbi szakaszban való felismeréséért – például az esti tisztálkodásnál, a zuhany alatt. „A hererák és a péniszrák esetében nagyon fontos az önvizsgálat, az erre való fogékonyságot ki kell alakítani a nevelés során. A mindennapi zuhanyzás során érdemes átnézni és áttapintani a nemi szervet. Ha ennek során valaki szemölcsöket vagy egyéb bőrelváltozást észlel, esetleg a herében tömött csomót tapint, akkor érdemes urológushoz fordulni.” Ezek a tünetek nem jelentenek feltétlenül rákot, de mindenképp fontos, hogy orvos is lássa őket.
Az urológiai szűrések általában egy beszélgetéssel kezdődnek, ami során szóba kerülnek az esetleges tünetek, illetve a családi előzmények. Maga a vizsgálat történhet manuálisan vagy orvosi eszköz, képi diagnosztika segítségével (utóbbinál elsősorban az ultrahangra kell gondolni). Időnként laboratóriumi vizsgálat is történik, itt a vizelet, illetve a vér „feltérképezéséről” van szó. A megelőző vizsgálatok szó szerint életeket menthetnek, mégis vannak, akik fáznak időpontot kérni akkor, amikor nincs konkrét panaszuk – Bordás Noéminek sem egyértelműen pozitívak a tapasztalatai a szűrésre való hajlandóság tekintetében. „Azt hiszem, minél kevesebb az adott személy információja, minél alacsonyabb szinten vannak az egészségügyi ismeretei, annál kevésbé jellemző, hogy elmegy. Aki nem megy el, az elsősorban az információ hiánya miatt teszi ezt, de sokakban van félelem is, hogy találhatnak náluk valami betegséget. Szintén gyakori, hogy azért nem vesznek részt szűrésben, mert egész egyszerűen kórházba menni, ott várakozni kellemetlen dolog, egyesek pedig magától a vizsgálattól félnek, aggódnak, hogy az kellemetlen vagy akár fájdalmas is lesz. Másokat egész egyszerűen a szégyenérzet tartja vissza.” Emiatt jellemző, hogy a férfiak akkor jutnak el az orvoshoz, amikor már tüneteik vannak, például fájdalom, véres vizelet, vizelési nehézségek vagy merevedési zavarok. Ezeket nagyon gyakran nem onkológiai betegségek okozzák, de mindenképpen ki kell vizsgálni őket, viszont a daganatok korai – tünetmentes – stádiumban való felfedezése hatalmas könnyebbség betegnek és orvosnak egyaránt.
A londoni Tachemob civil szervezet tagjai álbajuszt ragasztva hívják fel a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára (Fotó: Gareth Cattermole/Getty Images)
Nevetséges indokok, halogatás
Lászlónak az „átlagnál” jóval nyomosabb okai lettek volna szűrésre járni, mégis viszonylag későn jutott el odáig, hogy urológushoz forduljon. „A nagyapám prosztatarákban hunyt el, ő ekkor már nyolcvan felett volt. Apukám rendszeresen járt szűrésre, nála ötvenöt évesen diagnosztizáltak egy kezdeti stádiumban lévő daganatot. Nem sokkal ez után elvitte egy infarktus, nem tudjuk, hogy a rákból kigyógyult-e volna.” A családtagok – főleg a negyvenedik születésnapja után – meglehetősen gyakran próbálták rávenni Lászlót, hogy járjon el szűrésekre, de ő sokáig nem volt hajlandó erre. „Mindig találtam valami kifogást. Hol azt mondtam, hogy nincs időm rá, hol meg azt, hogy nem tudom, kell-e előjegyzés a vizsgálatra. Ezek nevetséges indokok, igazából nagyon kellemetlen érzéseim voltak magával a vizsgálattal kapcsolatban.” Aztán mégiscsak megtört a jég. „Volt egy időszak, amikor feltűnően gyakran kellett vizelni mennem. Akkor elmentem urológushoz. Ez volt a végső lökés ahhoz is, hogy rávegyem magamat a szűrővizsgálatra. Nem volt kellemes, de rájöttem, hogy túl lehet élni. Megállapították, hogy a tüneteim stressz következményében alakultak ki, éppen egy bonyolult élethelyzetben voltam. Nem sokkal később a tünetek megszűntek, viszont szűrésre azóta is eljárok.”
Egyes cégek, elsősorban a nagyobbak esetében előfordulhat, hogy a béren kívüli juttatások keretein belül adnak lehetőséget dolgozóiknak szűrőprogramokban való részvételre. János egy munkahelyváltás hozadékaként jár el rendszeresen urológiai szűrésre. „Pont egy hónappal az ötvenedik születésnapom előtt váltottam munkahelyet. Amikor megtudtam, milyen lehetőségeim vannak a béren kívüli juttatásokra, húztam a számat. Igazából eleve nem szeretem ezt az egészet, számomra előnyösebbnek tűnt azt az összeget készpénzben megkapni. »Tök mindegy«-alapon, kicsit hirtelen felindulásból, spontán módon választottam az egészségügyi szolgáltatásokat, de talán öntudatlanul az munkált bennem, hogy az utóbbi években történtek rákos megbetegedések a tágabb környezetemben, pont velem egykorú emberekkel.” János nem bánta meg a döntését: azt mondja, ha esetleg munkahelyet váltana, akkor sem maradnának el a szűrővizsgálatok. „Mivel magánszolgáltatónál történik, nagyon modern minden, és az orvosok is nagyon odafigyelnek. Igyekszem törődni az egészségemmel, nem mindegy, mit eszem, és sportolok is. De szűrésre mindenképpen el fogok járni, akármi legyen is. Hiszen az ördög soha nem alszik.”
Ha négy vagy öt évvel ezelőtt kérdezzük Ákost a szűrések fontosságáról, akkor valószínűleg teljesen más választ kapunk tőle, mint ma. Az ötvenes évei végén járó férfi két évvel ezelőtt egy (részletezni nem kívánt) kisebb probléma miatt kereste fel az urológust. A szakorvos rákérdezett a szűrésekre is, és alig titkolt rosszallással fogadta, hogy Ákos teljes mértékben hanyagolja ezeket a vizsgálatokat. „Tisztában voltam azzal, hogy ötven felett milyen szűrések javasoltak, de soha nem jártam el. Ha belegondolok, ennek leginkább valamiféle struccpolitika volt az oka. A családban semmiféle rákos megbetegedés nem fordult elő. Egyedül a nagyapám halt meg tüdődaganatban, de ő láncdohányosként élte az életét. Mindig azt mondogattam magamnak, hogy én jó géneket örököltem, nekem erre nem kell figyelni, én egész biztosan nem leszek rákos. Pedig ha belegondolok, ez nevetséges kijelentés. Bárki lehet rákos.” Végül Ákos engedett az orvos szelíd erőszakosságának, és hagyta, hogy elvégezzék az akkor csak kínos rutinvizsgálatnak tűnő eljárást. A szűrés aztán nyugtalanító eredményeket hozott, végül pedig Ákos megkapta a diagnózist arról, hogy prosztatarákja van. „Nagyon megijedtem, először el sem akartam hinni, teljesen kétségbe estem. Pedig ha most visszapörgetem az emlékképeket, az orvosok az első perctől kezdve bizakodóak voltak, egy pillanatig nem ijesztgettek.” Ákos túl van egy műtéten, azóta nem voltak aggodalomra okot adó tünetei vagy vizsgálati eredményei, több szempontból is képes pozitívan beszélni a történet kapcsán. „Két fiam van, egyelőre még csak huszonévesek, de ezek után biztos, hogy ők rendszeresen járnak majd szűrésre. Van még egy dolog. A műtéthez vérre volt szükség, amit a család »adott össze«. Akkor nemcsak a szűrővizsgálatok fontossága világosodott meg előttünk, hanem a véradásé is. Én nem adhatok orvosi okok miatt, de a feleségem és a két fiú azóta is rendszeresen jár.”
