„Csináltam szendvicseket, akarsz egy kávét még? Szólj és megállunk!” – így indította első közös munkánkat öt évvel ezelőtt Csóka-Hegedűs Márti. Eléggé izgultam (minden nagyobb riport előtt a mai napig izgulok), de ahogy néztem, hogy a már nagyobbacska pocakkal sürgő-forgó Márti (akkor várta Dani fiát) a nyári, harminc fokban is lelkesen és energikusan indul neki a cirka 13 órás, „fél országot” bejáró munkanapunknak, megnyugodtam.
Az ilyen jó első benyomások megmaradnak az emberben, így amikor Facebookon megláttam, hogy Márti bajban van, összeszorult a gyomrom.
Hegedűs Márti húsz éve fotóriporter és három gyerek, a 9 éves Lili, a 4 éves Dani és a 3 éves Tomi édesanyja. Minden felelősségteljes nőhöz hasonlóan évente járt nőgyógyászati szűrésre, sosem jött a telefon, hogy vissza kellene mennie. Az azt megelőző évben is járt szűrésen, mielőtt kiderült, nagy a baj. „2019 januárjában nagyon erős hüvelyi folyásom volt. Olyannyira, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ezt most az, vagy bepisilek, vagy mi történik? Elmentem a nőgyógyászatra, ahol szóltam, decemberben kezdtem el egy új fogamzásgátlót, csak hogy minden információjuk meglegyen. A folyásra adtak egy kúpot. De nem hatott. Egy hónappal később megint adtak rá valamit. Harmadik alkalommal azt mondták, vegyem ki a hüvelybe helyezett fogamzásgátlót, hátha azzal van a gond.”
Nem azzal volt. Márti így nem csak a „kellemetlenség” miatt ment sokadjára vissza, hanem azért, mert a menstruációja nagyon erős vérzéssel járt, olyannal, ami alig akart elállni. „Ekkor az orvos már szemmel is látta, hogy nagy a baj. Leolvastam a tekintetéből, rá is kérdeztem egyenesen, hogy rákról van szó? Azt válaszolta, hogy ezt a szövettan nélkül nem mondhatja, de őszinte lesz, eddig ami ilyen elváltozást látott, az mind az volt.”
Mártinak hidegkéses kimetszéssel eltávolították a kérdéses részt először, hogy elálljon a vérzés. Vártak a szövettanra, citológiát is levettek, ami nem mutatott ki HPV-t , lehet hogy a folyás és a vérzés miatt (a méhnyakrákok kialakulásának 90 százalékáért a humán papillomavírus felel,). A szövettan azonban egyértelművé tette, hogy Mártinak méhnyakrákja van.
A 38 éves fiatal anya ekkor is még úgy tekintett a helyzetre, mint egy megoldandó problémára. Kiveszik a méhét és megy is az élet tovább, azt mondja, hálás volt, amiért már van három gyönyörű gyereke. „Azzal nem számoltam, hogy nem fog menni a pisilés, a szex, a székletürítés, hogy néha vizesedni fogok. De ezekkel is megküzdök, gondoltam, csináljuk, gyerünk!”
A műtét után azonban kiderült, hogy a rák „kilépett a nyirokérhálózatba”, ezért Mártinak sugárkezelést ajánlottak. „A nőgyógyászom ezzel szemben azt mondta, ne vegyem fel a sugarat, inkább szoros megfigyelésben tartanak. A döntést rám bízták. Én viszont szerettem volna megtenni mindent a gyógyulásért.
Márti így úgy döntött, elmegy a sugárkezelésre. Ekkor még nem tudta, hogy ez azzal jár, hogy utána három hónapig nem mehet CT-re, ugyanis az eredménye nem lesz pontos. „Ott álltam október végén, hogy azért ez nem megnyugtató, örülnék, ha tudnám, hogyan alakul a betegség, de még ekkor sem gondoltam, hogy még nagyobb baj lehet. Az mondjuk nem volt megnyugtató, amikor a dudorokat kitapintottam a hasamban, de igyekeztem azt is másra fogni. Azért elmentem a háziorvoshoz, aki azt mondta, ha eljön a CT időpontja, kiderül, miről van szó, lehet csak egy köldöksérv.”
Márti viszont már nem tudta megvárni a CT időpontját, nem sokkal az orvosi vizit után véres volt a vizelete és december 31-én már műtötték a kórházban. kivágták a húgyhólyagjából a vérző részt, majd elküldték szövettanra. „Jól nézett ki a szilveszteri tűzijáték a kórház ablakából. Nem cinikusan mondom, tényleg így volt. Egyedül voltam a kórteremben, békés volt, nyugalmas, pihentem. Ekkor sem törtem össze. Azt mondtam mindenkinek, hogy ez azért történik, hogy még abban az évben letudom a műtéteket, 2020-ban már semmi baj nem lesz. Arra nem számítottam, hogy a PET-CT majd egy rahedli áttétet mutat.”
Márti ekkor sírta el magát először, amikor nőgyógyásza az eredményt látva azt mondta neki, nem lehet műteni a húgyhólyagját , kemoterápiára lesz szükség. „Ez emlékszem, egy péntek délután volt, eddig ment sírás nélkül. De, tudod, azért ki kell engedni ezt valahol…”
Márti mostanra négy kemoterápiás kezelésen van túl. A harmadik után a CT eredményre kicsit többet kellett várni, mert a vírus miatt kicsit lelassult a rendszer. A negyedik kezelés után rosszul lett és csak nem javult az állapota. Mint kiderült, leálltak a veséi, amit a vérképe nem úgy mutatott ki. Most vizeletgyűjtő zacskója van.
Márti minden jókedvével együtt elfáradt. Bántja, hogy amit eddig ő csinált a gyerekekkel, most a férje teszi, mert néha annyira erőtlen, hogy napközben is elalszik. Miután a kemoterápián túl van, a műtét pedig állapota miatt egyelőre nem lehetséges, egy esélye maradt, egy speciális immunterápia. Erre viszont nem ítéltek meg neki állami finanszírozást, mert a leleteiben az egyik értéke nem kívánt tartományba esik az európai protokoll szabványai alapján. Ekkor vették rá férje és a barátai, hogy menjen bele egy neki szervezett adománygyűjtésbe, amivel a kezeléshez szükséges összeget megpróbálják összeszedni. Sosem gondolta volna, hogy ez 25 óra leforgása alatt össze is jön, most már a meghatottságtól is elpityeredett.
Az immunterápia lehetősége hozta el neki a rég keresett választ is. Egy DNS-vizsgálaton javasolták neki ugyanis a kezelést, és ezen a vizsgálaton derült ki pontosan az is, hogy a HPV-18-as típusa támadta meg, abból alakult ki a daganata.
Márti azt mondja, ha kisminkeli magát, felveszi a parókát, felköti a „pisizacskót” senki nem mondja meg, hogy beteg. „De nyilván közben nem vagyok jól. Lili egyik este kérdezte, hogy Anya, mikor gyógyulsz már meg? Mondtam neki, hogy azon vagyok. De azért nektek bevallom, az idegeim néha egy picit rosszul bírják a helyzetet.”