Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szűrd ki cikkek

„Egy kihívás az élettől, amit meg kell ugrani” – a magyar műugrónő súlyos betegsége után állt ki Kvandzsuban

Amikor sikerült felülkerekednie a HPV-n, Bali Roxana nem elégedett meg azzal, hogy újra egészséges: hosszú kihagyás után mű- és toronyugróként visszatért az élsporthoz is, és meg sem állt a dél-koreai vizes világbajnokságig.

Nem a pozitív HPV-teszt volt az első nehézség Bali Roxana életében, amivel meg kellett birkóznia, még ha a legijesztőbbnek mondhatjuk is. Talán épp ezért győzött ebben a versenyben, és ezért szerepelt később jól a műugró világbajnokságon is: megvolt a kellő gyakorlata abban, hogyan kell kitartónak lenni akkor is, ha nem minden megy simán.

Ötös kelés, hat másodperc koncentráció

„A mi családunkban egyértelmű volt, hogy sportolunk – kezdi a történetét Roxana. – A nagybátyám kenuzott, nagynéném és anyukám kajakoztak, úgyhogy a víz nem is volt kérdés. Csakhogy az úszás monoton volt nekem, ezért már hétévesen kipróbáltam a műugrást, és az első edzésen bele is szerettem.A lány édesanyja nem örült annyira a választásnak, veszélyesnek gondolta a „magasból ugrálást”, féltette a lányát, de aztán persze győzött az akarás, és Roxana még tizenkét évig kitartott választott sportágánál.

Bali Roxána

Bali Roxana

A mű- és toronyugrás kevésbé ismert sportágaknak számítanak. Ha megkérdezik Roxanát, hogy pontosan mit is sportol, így szokta elmagyarázni: „magasról vízbe ugrok, szaltókat és csavarokat kivitelezve”. Valóban valami ilyesmiről van szó, de az persze nem mindegy, hogy hogyan, hány méterről. A legnagyobb magasság 10 méter, ismertek gyermek, ifjúsági és felnőtt kategóriák, valamint férfi, női és szinkronszámok. A műugrásnál alacsonyabb a kiindulási pont, mozgó deszkáról rugaszkodnak el a versenyzők, a toronyugrás magasabb állványzata fix. A sportolók kötelező és szabadon választott ugrásokat mutatnak be adott nehézségi fokkal, adott pontszámokért.

Roxana elismeri, hogy nem veszélytelen ez a mozgásforma: egyszer neki is megsérült a térde, és még az is előfordult, hogy megfejelte a tornyot. De azt mondja, ez kizárólag azért történhetett, mert nem koncentrált eléggé, és szerencsére egy agyrázkódással megúszta. A Szolnoki Honvéd Sport Egyesületnél volt a leghosszabb ideig (jelenleg a Toronymagas Műugró Sport Egyesület versenyzője), hétköznapokon Pesten edzett, péntekenként pedig Szolnokra járt. Olykor napi két edzése is volt, ötkor kelt, de állítja, mindvégig nagyon élvezte az egészet, annak ellenére is, hogy nem feltétlenül ő állt a dobogóra. Szorgalmas volt és kitartó, és nagyon, de nagyon szerette ezt a sportot. „Sok kudarcélményem volt, mert nem tartoztam a legtehetségesebbek közé. Jól ugrottam, de hajlamos voltam rontani. Meg kellett tanulnom, hogyan tudok mentálisan is jól teljesíteni, épp abban a hat másodpercben, amikor a lehető legjobbat kell nyújtani.

Bali Roxána műugró

Amit igazán szeret az ember

Tizenkilenc évesen aztán elmaradt a sport az életéből, mert átvette a helyét valami, ami legalább ilyen lényeges. Roxana világéletében orvosnak készült, hiszen a szülei is az egészségügyben dolgoztak – édesapja mentőápolóként, édesanyja intenzív osztályos ápolóként. Sosem erőltették, hogy erre a pályára menjen, viszont támogatták, ő pedig szerette a kémiát és a biológiát. Megmagyarázni nem tudja, de már óvodáskorában azt mondta, ha megkérdezték, hogy orvos szeretne lenni. „Rengetegen ódzkodnak a kórházról, de én sokat voltam bent a szüleimnél, nekem az a biztonságos helyet jelenti. Szeretem az emberi testet is, nekem nagyon érdekes. És azt hiszem, szeretek a birtokában lenni annak a tudásnak, amitől nem vagyunk kiszolgáltatottak.”

Érdekes, hogy Roxanát e téren is a szenvedélye, az elhivatottsága vitte tovább, mert bizony az Orvosi Egyetem sem volt kis kihívás neki, és nem is ment rögtön könnyedén. „Itt is rengeteg kudarc ért. Nem vettek fel elsőre, sőt többször is nekifutottam, aztán évet is ismételtem. Istenem, hányszor mondtam, hogy befejezem, nem csinálom tovább… Voltak mélypontok, de ha az ember valamit igazán szeret, összeszedi magát.”

Roxi most másodéves, leginkább az intenzív terápia, az aneszteziológia, a kardiológia és a patológia érdekli, de még ráér eldönteni, merre szakosodik. A sport és a tanulmányok mellett pedig nem hanyagolta el a saját egészségét sem, édesanyjának köszönhetően már tinédzser kora óta járt szűrésekre – más kérdés, hogy végül szerencse is kellett hozzá, hogy időben orvoshoz kerüljön, amikor tényleg baj lett.

Bali Beatrix - fotó: Tokaji Balázs

Fotó: Tokaji Balázs

Egy szerencsés véletlen és egy csúnya betegség

Egy alkalommal szintén orvostanhallgató barátnője nem tudott elmenni a nőgyógyászati szűrővizsgálati időpontjára, és Roxanát kérte meg, hogy ugorjon be helyette másikat kérni – az orvos pedig elbeszélgetett a fiatal lánnyal mint leendő kollégával, és felvetette, hogy vegyenek citológiai mintát tőle is. Roxi azonban annyira megszokta, hogy a leletei nem mutatnak semmi komolyat, hogy nem is érdeklődött az eredménye után: az édesanyja bontotta fel otthon az értesítést tartalmazó levelet is. Aztán pedig rögtön hívta a lányát, ezúttal ugyanis onkológiai beutaló volt a borítékban. „Korábban már előfordult nálam gyengébb HPV-pozitivitás, de az orvosok megnyugtattak, azt mondták, ez nem is olyan nagy probléma, fiatal vagyok, a szervezetem le fogja győzni a fertőzést. Kaptam immunerősítőket, hol jobb, hol rosszabb leleteim lettek. Úgy tűnik, különböző vírustörzsekből újra és újra visszatért a fertőzés, és végül elváltozást okozott.”

Az igaz, hogy a fertőzöttség önmagában nem tragikus, sok nőben megtalálni a HPV-vírust. Ugyanakkor nem is megnyugtató, hiszen az esetek egy részében ez a kórokozó méhnyakrákot okoz – ráadásul pont a fiatalabb, illetve a középkorosztály veszélyeztetettebb. A citológia miatt a szakemberek konizációt javasoltak, vagyis azt az eljárást, amikor kúp alakban kimetszenek egy kis részt a méhszájból azért, hogy megbizonyosodjanak róla, jelen vannak-e rosszindulatú sejtek, és ha igen, mennyire terjedtek el. Szerencsére nála ép szélű volt a metszet, ami azt jelenti, hogy bár elindult a rosszindulatú folyamat, nem kell félni a továbbterjedésétől. „Az eredmény nagyon megijesztett – meséli Roxana. – Nem értettem, honnan jön ez az egész, mit rontottam el. De ma már tudom, hogy nem az életmódomon vagy rajtam múlott, és nem is a megelőzésen, hiszen annak idején még csak drágán lehetett kérni az oltást.”

Támogató családjának köszönhetően a fiatal nő nem volt egyedül a bajban, és párja is mellette állt. „Az egyetlen félelmem az volt, hogy felébredek-e a műtét után. Amikor valaki maga kerül ilyen helyzetbe, valahogy megszűnik orvostanhallgatónak lenni. Olyankor ő is egy elesett ember… Mégis úgy fogtam fel, hogy ez is csak egy kihívás az élettől, amit meg kell ugrani.”

Újra toronymagasan

Roxana ma már teljesen nyugodt, maximálisan egészségesnek érzi magát. Olyannyira, hogy még év elején eldöntötte: újra megpróbálkozik az élsporttal. Először csak óvatosan merészkedett le az uszodába, hogy újra a csapattársak között legyen, de aztán hirtelen merészet álmodott: masters kategóriában ott lesz a vizes sportok világbajnokságán Dél-Koreában, Kvandzsuban. Nem volt egyszerű felvenni a fonalat, és újra rendszeresen edzeni huszonöt évesen, hosszú kihagyás után, de nem volt sok idő a felkészülésre. Ő beletette a kemény munkát, támogatói, a Synlab Hungary és a Mályvavirág Alapítvány pedig az anyagi keretet teremtették meg. „Rég kergetett álom volt ez, mivel annak idején a nagy világversenyek kimaradtak, nem élhettem át azt a fantasztikus élményt, amit egy ilyen rendezvény jelent.” Végül Roxana harmadik helyezést ért el 3 méteren és női torony szinkronban, 1 méteren pedig hatodikat egyéniben. Torony egyéniben negyedik helyet szerzett, szinkronugrásban 3 méteren Linder Erzsébettel kilencedikek lettek, 3 méteres és torony mix számban, szinkronban Tóth Gergellyel a tizedik helyen végeztek.

Bali Roxána és Linder Erzsébet

A műtét szerencsére semmilyen kellemetlen nyomot nem hagyott maga után, a fiatal nő teste megfelelően regenerálódott, és ennek nyomán a lelke is: „Már nem jelenik meg a mindennapjaimban az, hogy érintett voltam. A műtét után viszont rögtön beoltottak engem is, és természetesen rendszeresen járok szűrésre. Mindig negatív. Újra!”

Kérdezem Roxit, mit üzenne a fiatal lányoknak, hogyan okuljanak az ő esetéből. „A legfontosabb talán a védőoltás – mondja. – Akkor is jó módszer a megelőzésre, ha az ember már nem kislány, hiszen a legveszélyesebb törzsek ellen véd. Az pedig, hogy egy nő szűrésre jár, tartozzon hozzá ugyanúgy a rendszeres rutinjához, mint hogy meghatározott időnként elmegy körmöshöz vagy fodrászhoz! És ha rendellenességet tapasztalunk, nem számít, hogy fél éve voltunk orvosnál, el kell menni újra, rögtön. Nem éri meg halogatni.”

Roxinak és barátjának is jó hír, hogy ez a beavatkozás nem akadályozza meg, hogy teherbe essen. „Néha beszélünk családról, hiszen egymással képzeljük el az életünket. Ennek része az is, hogy őt is beoltották azóta. Igen, ez a férfiak ügye is!”

A Mályvavirág Alapítvány a nőgyógyászati daganatos érintettekért dolgozik (méhnyakrák, petefészekrák, méhtestrák, hüvely- és szeméremtestrák), a betegségekre való figyelemfelhívásért, a méhnyakrák megelőzésért. Programokat, kampányokat szervez, segítő kiadványokat készít, közösséget visz, sorstársakat kapcsol össze, szorosan dolgozik a szakmával, rehabilitációt szervez. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top