A PCOS a fogamzóképes nők 6-10 százalékát érinti, és ezt a betegséget tekintik a fő meddőségi tényezőnek. A korai felismerés és időben elkezdett kezelés nemcsak a meddőség miatt, hanem azért is lenne létfontosságú, mert a betegség olyan rövid és hosszú távú szövődményekkel is társul, mint például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a magas vérnyomás és a stroke.
Inzulinrezisztencia és PCOS
A policisztás petefészek szindróma kezelésének szempontjából fontos eltérés, hogy a betegek mintegy 50 százalékánál, más tanulmányok szerint 70 százalékánál inzulinrezisztencia állapítható meg. Számos vizsgálat azt mutatja, hogy nemcsak az elhízott, de a sovány betegeknél is gyakrabban fordul elő az inzulinrezisztencia, mint a kontrollcsoport azonos korú és testtömegindexű egészséges tagjainál. Míg az átlagos női populáció mintegy 7,8 százalékára jellemző a csökkent glükóztolerancia, addig a policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőbetegek mintegy 40 százalékánál mutatható ki. Emellett, míg az inzulinrezisztens állapotú nem PCOS-esek 20 százaléka, addig az inzulinrezisztens PCOS-es betegek 80 százaléka lesz kettes típusú cukorbeteg öt év alatt – olvashatjuk a Táplálkozási Akadémia tájékoztatójában.
A meddőség és a PCOS
Amikor egy nő megkapja a PCOS diagnózist, akkor általában az egyik első dolog, amit mondanak, hogy a teherbe esés valószínűleg kihívás lesz majd. Máskor épp fordítva alakul a helyzet: sok nő akkor tudja meg, hogy PCOS-ben szenved, amikor orvoshoz fordul, mert nem sikerül teherbe esnie. A becslések szerint a meddőséggel küzdő nők felénél a PCOS okoz gondot, ám még ma is rengeteg rejtett eset marad, ezért nehéz pontos számot mondani ezzel kapcsolatban. Mivel a meddőséggel való küzdelem felemésztheti a párkapcsolatot és rendkívüli mértékben megviseli fizikailag és lelkileg a párokat, ezért is olyan fontos, hogy lássuk, hogyan vezet a PCOS a meddőséghez és felmérjük a kezelési lehetőségeket, hogy meg tudjuk tenni adott esetben a szükséges lépéseket az egészséges terhesség felé.
A PCOS esetén a nő szervezetében felborul a hormonális egyensúly, túl sok androgén hormon (férfihormon) termelődik, ez pedig a peteérést akadályozhatja, azaz a spontán teherbe esés esélyeit rontja. A diagnózis felállítása pedig sok esetben nem egyszerű, hiszen a PCOS tünetei nemcsak könnyen elkerülik a figyelmet, vagy más probléma okaként félreérthetőek, de ovulációs tesztek nélkül nem tudhatjuk azt sem, hogy épp van-e peteérésünk vagy sem. „A menstruáció nem feltétlenül jelenti azt, hogy megtörtént az ovuláció – nyilatkozta egy interjú során Dr. Loren Wissner Greene, a New York-i Egyetem endokrinológus és szülész-nőgyógyász professzora. – A szabálytalan menstruáció, a menstruáció hiánya, a menstruáció kimaradása vagy a különösen erős menstruáció jelezheti, hogy valami nincs rendben.”
A professzor szerint szomorú, hogy a PCOS nem kap elég figyelmet az orvosok körében sem, így túl sokszor előfordul a mai napig, hogy késik a megfelelő diagnózis és kezelés a pácienseknél. Pedig több kezelési lehetőség is lenne a kezükben, amivel növelhetnék a teherbe esés esélyeit, ha tisztában lennének azzal, hogy PCOS-sel kell megküzdeniük.
A PCOS-sel küzdő nők 70-80 százaléka meddő (Kép: Getty Images)
A PCOS kezelése a terhesség érdekében
Ha azonban kiderül a PCOS, akkor sem kell kétségbeesni a szakember szerint, több lehetőség is nyitva áll ilyenkor a páciensek előtt. A professzor általában első lépésként a fogyást szokta előírni a PCOS-betegeknek, mivel a betegséggel kéz a kézben jár a túlsúly, és már a testsúly hétszázalékos csökkenése is segíthet a hormonok egyensúlyában és a menstruációs ciklus szabályozásában. „Néha ez a súlycsökkenés elegendő ahhoz, hogy egy nő teherbe essen” – mondta el dr. Wissner. A jó hír az, hogy egyáltalán nem szükséges ezt a súlyt villámgyorsan leadni, ugyanis egyes kutatások szerint hat hónap alatt 5-10 százalékos súlycsökkenés már segít az ovuláció beindításában.
Természetesen gyógyszeres kezelést is alkalmaznak az orvosok, ezt minden esetben az adott esetre vonatkoztatva döntik el, így nem is igazán szeretnénk taglalni a PCOS kezelésének gyógyszeres lehetőségeit. Mindenesetre a kutatások biztatók a PCOS esetében felírt gyógyszerekkel kapcsolatban, jelentősen (20-30 százalékkal) képesek növelni a terhesség és élve születés esélyeit. A fogyással együtt tehát az orvos által felírt gyógyszerek már hatásosak lehetnek a meddőség elleni küzdelemben. Ha pedig mégsem bizonyulnak hatékonynak ezek a módszerek, akkor szoktak a mesterséges megtermékenyítéshez (IVF) fordulni az orvosok. Az IVF előnye, hogy nagyobb az esély vele a sikerre és arra, hogy egy baba legyen a terhességből, ugyanis a gyógyszerek nagyobb valószínűséggel eredményeznek többszörös fogamzást.
A PCOS tünetei
Rendszertelen vagy hiányzó menstruáció; meddőség; sok apró ciszta a petefészekben; aknés, pattanásos, zsíros bőr; a bőr szürkésbarna elváltozása; emelkedett inzulinszint a vérben, inzulinrezisztencia vagy lappangó diabétesz; túlzott szőrnövekedés az arcon és a testen; hajhullás, kopaszodás; túlsúly, hasi hízás.
A PCOS nem egyenlő a meddőséggel
Ne felejtsük ki a számításból azt sem, hogy csak azért, mert egy nőnek PCOS-e van, még nem jelenti azt, hogy meddőségben is szenved. Ahogy a kutatások már rámutattak: a PCOS-sel küzdő nők 70-80 százaléka meddő, ami azt is jelenti, hogy marad köztük 20-30 százalék, akik termékenységi kezelések nélkül, spontán is teherbe eshetnek. Érdemes azt az irányelvet szem előtt tartani, hogy ha PCOS diagnózis van a kezünkben, akkor hat hónapnyi sikertelen próbálkozás után kell orvoshoz fordulni és kérni segítséget a teherbe eséshez.
A PCOS azonban nemcsak a teherbeesést, hanem a sikeresen kihordott terhességet is megnehezíti. A National Institutes of Health szerint a PCOS-es nőknél nagyobb a kockázata a terhesség alatti komplikációknak, többek között háromszor nagyobb a vetélés, a terhességi cukorbetegség, a terhességi toxémia, a koraszülés és a császármetszés kockázata. Ezért akár spontán, akár mesterségesen sikerült a teherbeesés, szoros orvosi kontrollal kell kísérni a terhességet, hogy egészséges legyen a magzat és az édesanya is.
A mesterséges megtermékenyítés:
- 50 évesen lett először édesanya, 13 éven át próbálkozott a férjével
- 6 lombik és 12 év próbálkozás után születtek meg ikreik
- Azt hitték, sosem lehetnek szülők: 3 év alatt 9 gyerekük lett
Szponzorált tartalom
