„Várandósan a kéretlen tanácsokkal lehetett kikergetni a világból”

A három terhességem alatt minden megjegyzést és tanácsot hallottam, azt is, amit sosem kértem. Ezek közül általában a legbosszantóbbak nem is a közeli barátnőktől, anyukáktól, családtagoktól érkező tanácsok voltak, hanem sokkal inkább azoktól vettem nehezen a beleszólást a terhességembe, akikkel nem volt igazán kapcsolatom előtte. Valószínűleg azért, mert nem voltam arra lelkileg felkészülve a várandósság előtt, hogy a várandós nő valahogy közüggyé válik, amikor már látható a terhes pocak, és hirtelen az is kényszert érez a tanácsadásra, akivel épp csak egy buszon utazunk. Az egyik legmegdöbbentőbb élményem, hogy nyolc hónapos várandósan bementem egy kisboltba, ahol a pénztáros néni megkérdezte, hogy fiam vagy lányom lesz, majd azt is, hogy mi lesz a neve. Amikor pedig elárultam a lányom nevét, akkor közölte felháborodva, hogy ne adjam ezt a gyereknek, mert így a teheneket szokták hívni.

Nem kell megosztani a véleményedet mindenkivel

Egy most várandós kismama osztotta meg a kéretlen tanácsokkal kapcsolatban a saját élményeit: „Néha olyan emberek adnak tanácsot, akik már anyák; néha olyanok, akik nem (például egy taxisofőr megkérdezte: »Dohányzol? Helyes, ne kezdd el most!«). Az anyukák rendszerint úgy szoktak nekikezdeni, hogy azért emlékeznek még a saját várandós bosszúságukra a tanácsokkal kapcsolatban: »Tudom, hogy mindenki tanácsot ad, de itt van egy igazán jó tanács« – ötöt mondanak –, vagy a »ne hallgass senki tanácsára« is gyakran elhangzik, ami már önmagában egy tanács, amit szintén nem kértem.

A várandósság előtt fogalmam sem volt róla, hogy az anyukák között olyan információáramlás van, amit azért abszolút lehet pozitívan értékelni. Amikor kiderült a terhességem, szinte azonnal csatlakoztam ahhoz az anyukás csoporthoz az interneten, melyhez a már anyuka barátnőim tartoztak, és hirtelen kinyílt előttem a világ. Ha nem lettek volna ott nekem a tanácsaikkal, akkor nem tudtam volna, hogy melyik rugdalózót vegyem, hogy ne járjam meg az éjszakai pelenkázásokkal, és hogy egyáltalán, mi az a kolosztrum. Vagy hogy mi vár rám az első hetekben, milyen változásokon megy majd keresztül a testem, és hogy a három trimeszter az miért négy igazából.

Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert nem minden kéretlen tanács haszontalan, sőt, sokszor nagyon bölcs tanácsokat is lehet kapni. Annyi, de annyi új dolgot kell tudni viszonylag rövid idő alatt, hogy ehhez valóban szükség lehet mások tapasztalataira is. És az anyákban kódolva van valahol mélyen az egymás segítése, mert pontosan tudják, hogy amellett, hogy gyönyörű, mégis milyen megterhelő feladat a várandósság, szülés, újszülött gondozása. Úgyhogy hamar átértékelődtek bennem ezek a kéretlen tanácsok, mert rájöttem, hogy ez a női közösség, a jó szándék jele, és nincs abban semmi bántó, hogy én még nem vagyok tapasztalt, ezért segíteni akarnak nekem.”

A kéretlen tanácsokból nem mindenki kér várandósan (Kép: Getty Images)

Mintha megint általános iskolás lennék

Egy másik kismama nem ért egyet teljesen ezzel a hálás hozzáállással a kéretlen tanácsok esetében. „Nekem fojtogató volt az anyáktól kapott kéretlen tanács is, olyan érzésem lett tőle, mintha megint általános iskolás lennék, és nem tanultam volna meg a tananyagot a számonkérésre. Minden alkalommal, amikor ilyen történik, meglep, hogy az emberek mennyire »érdeklődnek« a várandós nők teste és döntései iránt. Rendszeresen bele akarnak szólni akár ismeretlenül is, hogy mit ehetek, mit ihatok, milyen ruhát viselek és néha olyan, mintha egyenesen felszólítanának, hogy márpedig vigyázzak jobban a magzatra. Nagyon érdekes jelenség.

Például amikor a szülés szóba jön, és kiderül, hogy császármetszés vár rám valószínűleg a baba fekvése miatt, akkor össznépi problémázásba kezdenek a hüvelyi úton szült anyák, míg a császárosak elárasztanak a rémtörténetekkel, hogy mennyire fájt nekik az első hetekben a heg. De ugyanilyen téma a szoptatás vs. tápszer – mintha előre tudnám, mennyi tejem lesz –, vagy a ringatás vs. sírni hagyás, és persze a hordozás vs. babakocsi. Ezekkel a témákkal nem is tudok mit kezdeni, olyan messzinek látom még azt, hogy a kezemben tartsam a babámat. Fontos lenne, hogy ráébredjenek az emberek, hogy akkor kell tanácsot adni, amikor azt kérik tőlük, legyen szó terhességről vagy bármi másról.”

Tudtad, hogy a TORCH-fertőzések a veleszületett rendellenességek 2-3 százalékáért tehetők felelőssé?

A várandósság hónapjaiban sok vizsgálat vár a kismamákra, amelyek kétségtelenül próbára teszik a napról napra nyűgösebb, fáradékonyabb anyukák türelmét. Ezért érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a vizsgálatok mind azt a célt szolgálják, hogy a mama és a baba is egészséges legyen a terhesség alatt, és azt követően. Ezzel a gondolattal felvértezve talán egy fokkal elviselhetőbbé válik a hosszas várakozás a kórház folyosóján és a rendelőkben. Ezenkívül azt is fontos megemlíteni, hogy az OEP csak a vizsgálatok egy részét támogatja, csak úgy, mint a védőoltások esetében, ezért érdemes tájékozódni, arról, hogy milyen egyéb lehetőségek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk születendő gyermekünk egészségéért. Ezek közül ajánljuk a TORCH csomagokat (TORCH alapcsomag és TORCH bővített csomag), melyekkel kiszűrhetőek azok a fertőzések, amelyek különböző fejlődési rendellenességeket okozhatnak. A szűrővizsgálat a terhesség alatt is elvégezhető, de jobb, ha még előtte rászánod magad, mert ha úgy alakul, hogy találnak valamilyen fertőzést nálad, több lehetőség van annak kezelésére, és egy fokkal nyugodtabban vághatsz bele az erőt próbáló kilenc hónapba. Ezt a tanácsot érdemes megfogadni.