Addig, amíg valaki meg nem tapasztalja, talán nem is sejti, hogy a menopauza, azaz a változókor hatásai milyen sok területre gyűrűznek át, és bizony számos nehézséggel szembesítik a nőket a munka világában is. Ehhez nyilván köze van annak is, hogy erről nem beszélünk, maguk az érintettek sem, így pedig nem könnyű felmérni, hogy pontosan milyen következményei lehetnek egy olyan folyamatnak, ami a női élet természetes része.

A változókori tünetek közül a dolgozó nőket a koncentrálóképesség csökkenése, a fáradtság, a kialvatlanság, a memóriazavar, a hangulatingadozás, a depresszió, a hőhullámok és az erős izzadás zavarja a leginkább, a munkahelyi környezet pedig fokozhatja a diszkomfortot. Nehezebb megbirkózni a hőhullámmal, az izzadással rosszul szellőző, meleg helyiségekben, főleg, ha nem olyan könnyű elszabadulni hűtőzni, inni egy kicsit, a munkahelyi nagy zajszint miatt nehezebb koncentrálni, továbbá zavaró és kínos helyzeteket okozhat, ha nem megfelelők a higiéniás lehetőségek, mondjuk nincs elég mosdó… Sajnos lehetne folytatni a felsorolást. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy nemcsak a kívülállók, sokszor maguk az érintettek sincsenek tisztában ennek az életszakasznak a velejáróival, ami még nehezebbé teszi az ezzel való megküzdést, mert fokozza a szégyenérzetet.

„Milyennek kellene lennie egy változókorbarát munkahelynek? Sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést. Tudom, a probléma ott kezdődik, hogy csak magamnak, és nem merek erről senkivel sem beszélgetni. 51 éves nő vagyok, aki valójában csak magában szenved a klimax tüneteitől, és tönkreteszi a kollegáival a kapcsolatát ahelyett, hogy elmondaná a problémáját és támogatást, együttműködést kérne. Ez az igazság! De nem merem, félek, szégyellem, hogy fogadnák a többiek vagy a főnököm. Félek, hogy elveszíteném a munkahelyemet, és akkor mit fogok csinálni?! Helyette struccpolitikát folytatok, ami rossz irányvonal, mert a kollégáim nem értik, miért vagyok sokszor ingerült, vagy épp miért sírom el magam banális okok miatt. Tudom, a megoldás az lenne, ha őszintén elmondanám, mit, hogyan érzek. Hogy mennyit segítene egy-egy kedves szó vagy csak egy ventilátor, amikor épp rám tör az izzadás. A lányom erősít abban, hogy végre legyen elég bátorságom kiállni magamért. Ő mindig az mondja, a klimax nem betegség, és igaza van, de valóban nem könnyű” – mondta őszintén Iza.

Változókorbarát munkahely? Mindkét oldalról, munkáltatóiról és munkavállalóiról egyaránt nyitottságra, elfogadásra és együttműködésre lenne szükség.

Nagyon fontos a tájékoztatás, a megfelelő kommunikáció, a párbeszéd, az érzékenyítés. Ezzel az életszakasszal kapcsolatban ugyanis rengeteg a téves információ. Ám ha végre nemcsak az érintettek, hanem kollégáik is a fontosabb ismeretek birtokában lennének, akkor valószínűleg a változókorban lévő munkavállalók azt érezhetnék, nyugodtan és nyíltan beszélhetnek róla. Bízhatnának abban, hogy sem a vezetőség, sem a HR, sem a kollégák részéről nem fognak süket fülekre találni, vagy nem kell félniük az előítéletektől. A vállalati kultúra szempontjából nyilván fontos a vezetőség példamutatása: ha van köztük olyan, aki maga is érintett, megpróbálhatja elfogadottá tenni ennek az életszakasznak a kihívásait, így más nők is természetesnek éreznék, hogy amikor majd hasonló cipőben járnak, bátran beszélhetnek a problémáikról.

(Nyitókép:  Fiordaliso/Getty Images)