nlc.hu
Szűrd ki cikkek

50 feletti élet előnyei

Az 50 nem az új 30. Sok szempontból még jobb is annál

Az 50 év nem az új 30, de ettől nem kell elkeseredni, sokkal inkább magunkhoz kell ölelni és örülni az életkorunknak.

Szokták mondani, hogy az 50 az új 30, azaz aki 50 éves, az pont olyan, mintha most lenne 30, ami nem teljesen igaz. Bár az lehet, hogy lelkileg örökre fiatalok maradunk, de a testünk változásait kár lenne letagadni vagy nem venni tudomást róluk. Igaz ugyan, hogy vannak olyan emberek, akiknél visszafelé forog az idő kereke, gondolunk itt az olyan 50 éven már túllépő sztárokra például, mint Halle Berry vagy Jennifer Lopez, de ők a kevés kiváltságosok közé tartoznak, akik mindig 20 évesnek fognak kinézni, úgyhogy nem érdemes őket magunk elé állítani ideálnak.

Nem volt jobb 25 évesen

Ha halandó nőként érjük el az 50 évet, akkor bizony néha már a testünk nem úgy működik, ahogy megszoktuk. Még akkor is, ha szuperegészséges életmódot élünk és ezzel elkerüljük a korral járó fájdalmakat, betegségeket, a klimax jó eséllyel mindenképp ránk köszönt az 50 szülinap környékén, ami figyelmeztet arra, hogy nem állt meg az idő velünk sem. De a klimax és az 50 év egyáltalán nem jelenti azt, hogy öregek lettünk, vagy hogy vissza kéne sírni a huszonéves időszakot az életünkben.

A klimax tünetei

A legtöbb változókorba lépő nő szembesül a következő tünetekkel: szabálytalanná váló menstruációs ciklus; hőhullámok; verejtékezés; alvászavarok; fejfájás; hangulati ingadozások; ingerlékenység; érzékenység; súlygyarapodás; bőrszárazság; ritkuló haj; hüvelyszárazság.

Réka most 53 éves, ahogy meséli, lelki válságba került az 50. születésnapján és egy ideig nagyon sírt belül a fiatalabb kora után. Nagyjából egy évig tartott, mire ráébredt, hogy reálisan nézve nem akarna újra 25 éves lenni. „Ha őszintén visszatekintek a 20-as éveimre, akkor egy összezavarodott nőt látok – mondta el Réka. – Az életem kaotikus és rendezetlen volt, hétvégente nem pihentem egy percet sem, csak hajtottam a bulikat, ittam és alig aludtam. Mondjuk tény, hogy szórakoztató időszak volt, de mellette roppant egészségtelenül éltem. Ha csak eszembe jut, így 53 évesen, már a gondolattól is elfáradok.

Lehet, hogy két mérettel kisebb ruhákat hordtam, de nem az egészséges táplálkozás vagy mozgás miatt, hanem mert nem ettem normálisan. A magánéletem – nem annyira meglepő módon – szintén zűrzavaros volt. Az instabil élet többször is nem megfelelő szerelmekbe és kapcsolatokba sodort – egy nagy érzelmi hullámvasúton ültem. Belegondolva, ez volt egyszerre a legjobb és a legrosszabb időszak az életemben, néha csodálkozom, hogy egyáltalán túléltem. Úgyhogy az ideális életkorom biztos hogy nem a 20-as éveimben volt, akkor már sokkal inkább boldog és kiegyensúlyozott életem van 50 év felett.”

50 éves nő tortával

50 felett lazább lesz az élet (Kép: Getty Images)

50 felett lazaság jön

Deborah Carr szociológiaprofesszor is hasonló jelenséget írt le Golden Years? Social Inequality in Later Life című könyvében, melyben megfogalmazta, hogy a 20-as éveink bizonytalanságát és szorongását az elfogadás, a kiegyensúlyozottság és az önismeret érzése váltja fel, amikor elérjük a 40-50-es éveinket. Íme három dolog, ami 50 felett vár ránk, és amiből a szakember szerint tudhatjuk, hogy az 50 év nem a vég, hanem egy új kezdet, amit igazából ünnepelni kellene.

Nincs több dráma

A kutatók szerint az érzelmi reaktivitás, vagyis az, hogy milyen erősen reagálunk érzelmileg az élet hullámvölgyeire, az életkor előrehaladtával csökken. Ahogy öregszünk, egyre jobban kezeljük az érzelmeinket, egyre több eszközünk van az érzelmek szabályozására. Ez azt is jelenti, hogy nem leszünk olyan végletesek, jobban meg tudunk birkózni a nehézségekkel, mert képesek vagyunk más perspektívába helyezni az eseményeket. 50 éves korunkra már van elég élettapasztalatunk ahhoz, hogy tudjuk például egy veszekedés esetén, hogy nem lesz rögtön válás a vége, és egy munkahelyen elkövetett hiba sem feltétlen jelenti azt, hogy ki fognak rúgni. Az életkor előrehaladásának egyik ajándéka, hogy az érzelmeinket reális arányban tartjuk az életünk történéseivel. A dráma hiánya nem jelenti a szenvedély hiányát – csak azt, hogy képesek vagyunk érzelmeinket és energiánkat produktívabb módon felhasználni, mint ifjúkorunkban.

Viszlát, imposztorszindróma!

Egy ideje gyakran találkozhatunk az imposztorszindróma fogalmával: ez az állapot, amely a nőket jobban sújtja, mint a férfiakat, azt az érzést jelenti, hogy csalók vagyunk a munkahelyünkön, és valójában nem érdemeltük ki az elismeréseket vagy az utunkba kerülő lehetőségeket. Ahelyett, hogy felismernénk, hogy kemény munkánk vagy tehetségünk révén kaptunk például egy kiváló állást vagy egy kitüntetést, inkább valami rajtunk kívül álló dolognak tulajdonítjuk sikereinket. Szerencsénk volt. A megfelelő helyen voltunk a megfelelő időben. Bármi másra fogjuk a sikert, csak a saját eszünket és kitartásunkat nem dicsérjük meg érte. Ám a jó hír az, hogy minden egyes év elteltével egyre több olyan tapasztalatot szerzünk, amelyben bizonyítjuk saját magunk felé is a hozzáértésünket, képességeinket és jó ítélőképességünket. Mire 50 évesen visszatekintünk az összes kihívásra, a sikeresen megoldott problémákra, amelyekkel szembesültünk az elmúlt évtizedek alatt, az imposztorszindróma inkább átadja a helyét a saját képességeinkbe vetett őszinte hitnek és bizalomnak.

Az imposztorszindróma

Az imposztorszindróma nevet 40 évvel ezelőtt adta Pauline Roe Clance és Suzanne Imes pszichológus annak a jelenségnek, melynek során azt érezzük, hogy csalók vagyunk, mert nem értünk semmihez. Mintha szerepet játszanánk egész életünkben, sikereket érünk el, amiket nem érdemlünk meg, és folyamatosan félünk, hogy le fogunk bukni. A szakemberek szerint ez az érzés általános szorongásból ered, abból a hitből, hogy az énünk nem képes a fejlődésre, és az eredményei határozzák meg az embert.

Kit érdekel?

Az egyik legjobb része az 50 feletti életnek a szakember szerint, hogy egyre kevésbé érdekel minket, hogy mit gondolnak rólunk mások. Ez különösen nagy átok szokott lenni a nők életében, egymáshoz mérjük magunkat, összehasonlítjuk a testünket, férjünket, munkánkat, gyerekeinket, az életünk minden apró mozzanatát, és teljesen magunk alá kerülünk, ha úgy érezzük, nagyon eltérünk az átlagtól. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy beilleszkedjünk valahova, egy társadalmi rétegbe, divatba, nevelési irányzatba, ovis anyukák közé, a sportos 30-asok csoportjába… felsorolni sem lehet a választékot, hogy milyen sok irányban próbálunk megfelelni az elvárásoknak. A tanulmányok szerint ezt a fajta nyomást tinikorunkban vesszük a vállunkra, és egész fiatal felnőtt korunkban hordozzuk, nyomasztjuk vele magunkat. Az idő azonban meghozza azt a fajta bölcsességet, amivel 50 felett már azt mondjuk, hogy „kit érdekel?” Nem fontos, mit szólnak vagy mit várnak el mások, nem érdekes, hogy hova illeszkedünk be vagy honnan lógunk ki, ezért sokkal bátrabban valósítjuk meg mindazt, ami tényleg a szívünk vágya.

Lehet, hogy az 50 nem az új 30, de ezen egy cseppet sem kell bánkódni, hiszen sok szempontból még jobb is az 50 feletti időszak, mint amilyen a 30-as volt. A tapasztalat, magabiztosság, bölcsesség és még a tudomány is a mi oldalunkon áll, hogy kiélvezzük az 50. születésnapunk után is maradéktalanul az életet.

Egészséges életmód:

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top