Meglepő, de segíthet: hatékony stresszkezelési és stresszcsökkentő technikák

A stressz leküzdése egyáltalán nem lehetetlen küldetés, ráadásul már egyszerűbb trükkökkel is csökkenthető. Vegyük fontolóra az alábbi tippeket!

nlc

Szponzorált tartalom

A stressz senki számára nem ismeretlen, de ha fel is bukkan, nem kell, hogy a mindennapok kísérője legyen: némi tudatossággal és odafigyeléssel jelentősen csökkenthető.

Jegyezd meg! A tartósan fennálló stressz testileg és lelkileg is rombol: gyengíti az immunrendszert, terheli a szívet, depressziós tünetekhez, szorongáshoz vezethet.

Egyszerre csak egy feladat!

Feszültebb napokon sokakkal előfordul, hogy nemcsak az aktuális problémájukkal foglalkoznak, hanem életük további stressztényezőit, aggodalmait, félelmeit is folyamatosan keringetik gondolataikban. Holott érdemesebb, ha minden mást kizárunk, és csakis az aznap felmerülő, adott probléma megoldására fókuszálunk, így ugyanis jóval kisebb mentális teher nehezedik ránk.

Mérjük fel, meg tudjuk-e oldani

Mérlegeljük, hogy meg tudjuk-e egyáltalán oldani az adott problémát, és ha nem, akkor hogyan kímélhetjük meg magunkat minél jobban annak káros hatásaitól. Mindemellett lássuk be, ha külső segítségre van szükségünk, és ne szégyelljük szeretteink, vagy akár a szakember tanácsát, támogatását kérni.

(Fotó: Getty Images)

Ne felejtsünk el helyesen lélegezni!

Mindenki tapasztalta már, hogy az idegesség fizikai tüneteket is okoz. A szív szaporábban ver, a légzés gyorsul. Ez valójában biológiailag bevésődött reakció: stressz hatására ugyanis adrenalin és kortizol szabadul fel, a test pedig felkészül a harci összecsapásra – még ha manapság ilyesmire nem is kerül sor. A tudatosan lassított légzés azonban visszafordíthatja a folyamatot, és nyugtatóan hathat: feszült helyzetekben érdemes kipróbálni!

Tanuljunk meg nemet mondani!

Amikor túlterheltek vagyunk, fontos, hogy tudjunk nemet mondani, azaz legyünk képesek azt mondani egy újabb feladatra, hogy ez most nem fér bele. Fontos az is, hogy a munkahelyi teendőinkkel lehetőleg csak a munkahelyen foglalkozzunk. Ezáltal meg tudjuk adni magunknak a szükséges pihenést, míg ha a szabadidőnkben is a munkán jár az eszünk, az fokozza a stresszt, pláne ha még neki is látunk ennek-annak. Ha hétvégén vagy esténként mégis dolgozni kényszerülünk, akkor is mindenképp szabjunk magunknak határokat.

Ne nyomasszuk magunkat a túlzott elvárásainkkal!

Sokszor saját magunkat stresszeljük a berögzült hiedelmeinkkel, az önmagunkkal szemben támasztott irreális elvárásainkkal. Fontos, hogy ezeket felismerjük és tisztában legyünk vele, hogy ezeket csakis mi támasztjuk saját magunkkal szemben. Ilyen elvárás lehet például, ha úgy érezzük, nekünk mindig mindent tökéletesen kell csinálnunk, és a legkisebb kritikától is kiborulunk. Ám ezeket az összefüggéseket nem elég csupán felismerni: a legnehezebb talán az, hogy az összefüggések ismeretében tudjunk is változtatni a gondolkodásunkon, viselkedésünkön és persze magán a feszültségkeltő helyzeten.

Ne legyünk saját magunk ellenségei! Állítsunk fel reális célokat, és ne akarjunk a tökéletességre törekedni, minden áron azt hajszolni, mert olyan ugyanis nem létezik. Inkább próbáljuk megoldani az adott helyzetet tiszta fejjel, kapkodás és fölösleges stresszelés nélkül, miközben figyelünk a testi-lelki egészségünk megőrzésére: amikor csak tehetjük pihenjünk, töltődjünk fel. Ha pedig úgy érezzük, nem tudjuk egyedül kezelni a stresszt, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni!