A csillagok életútja

Születés

A világűrben sok fényévnyi hidrogénfelhők találhatók, amik a tömegvonzás miatt összetömörülnek. Ez az összetömörülés csillagok keletkezéséhez vezet. A csillag későbbi sorsa attól függ, hogy mekkora tömeggel születik. A ritkán előforduló legnagyobb csillagtömeg kb. 25 naptömeg, a legkisebb 0,2 naptömeg. A hidrogénködből összeállt csillag a tömegvonzás következtében összehúzódik, a gravitációs erő meleget termel, a csillag felmelegszik, eleinte infravörös, később látható fényben világít. Ez az időszak a csillag ifjúkora. Ha a központi tartomány hőmérséklete eléri a néhány millió Kelvin fokot, akkor beindulnak a fúziós magreakciók. A fiatal csillagok legfőbb energiatermelő folyamata a H-He magátalakulás, aminek lényege, hogy 4 hidrogénatomból 1 héliumatom alakul ki, miközben hatalmas energia szabadul fel. A Nap esetében másodpercenként 4,2 millió tonna anyag sugárzódik ki energia formájában.

Felnőttkor

A csillagfejlődés kezdeti stádiuma akkor ér véget, amikor a csillag belsejéből kifelé tartó sugárzás nyomása (sugárnyomás) már egyensúlyt tart a gravitációval. Ettől kezdve a csillag már nem húzódik össze tovább, s ebben az állapotban tölti el “életének” legnagyobb részét. Mérete, energiatermelése hosszú időn keresztül nem változik. A nagyobb tömegű csillagok azonban sokkal pazarlóbban bánnak az energiával, mint kisebb társaik. Egy háromszoros naptömegű csillag nagyjából százszor akkora teljesítménnyel sugároz, mint a Nap, ezért kb. harmincháromszor rövidebb idő alatt fogyasztja el hidrogénjét.