Bonsai-suli II.

A Bonsai lényege nagy vonalakban, hogy bizonyos

fa-, bokorfajtákat egy szép tálban növesztünk úgy, hogy főleg a rendszeres visszametszés és különböző „fogások” miatt nem nő nagyobbra néhány arasznál. A növény csekély növekedésének alapja a kis cserép, ami a természetes gyökérfejlődésnek határt szab, s ezáltal csökkenti a normális növéshez szükséges táplálékszállítást. Ez a jelenség a természetben is előfordul például sziklás helyeken, ahol a gyökérzet nem tud szétterülni, s ahol kevesebb a talaj tápanyagtartalma.

További lényeges tevékenység a növény ágainak és rügyeinek visszametszése, ami egyrészt segíti a „törpenövést”, másrészt ezzel saját szépérzékünk szerint alakíthatjuk a növény formáját. Néhány évente a gyökérzetet is ritkítanunk kell. A talaj összetételét is nekünk kell összeállítani fafajták szerint, hogy a kellő növekedést érjük el. A napsütés és a szél káros mellékhatása lehet, hogy hamarabb kiszárad a talaj, s így a növény könnyen elfonnyadhat.

Ahogy ebből is látható, egy sereg tennivaló akad, hogy a megfelelő hatást elérjük. A Bonsai-nevelés igen időigényes feladat, különösen tavasszal és nyáron. Egy kifejlett, a képeken is látható növény kb. 10-20 éves, tehát türelemmel kell lennünk, amíg eredményre jutunk. Csak sok gondoskodással érjük el, hogy a növényünk úgy nézzen ki, mint a képeken láthatóak: idősnek, esetleg szép göcsörtösnek, életerősnek és egészségesnek.

A törzs és az ágak harmonikus átformálása, a friss és üde külső egy egészséges és erős Bonsai benyomását kelti, ami szemet gyönyörködtető látvány. Ha kétségeid támadnak, hogy vajon szabad-e egy növénnyel így bánni, gondold csak el, hogy a gyümölcsfák metszése, a fűnyírás, a szőlőindák felcsavarása sem természetellenes és nem is embertelen.

A következő részben megismerheted a Bonsai-nevelés első lépésit.