“Megvetem az egyszerűséget, az a tagadása ugyanis mindennek, ami gyönyörű” – nyilatkozta egyszer Norman Hartnell a brit Vogue-nak. A divattervezőt manapság elsősorban a II. Erzsébetnek tervezett ruhái kapcsán emlegetik, pedig életműve ennél is gazdagabb.
A betegágytól Hollywoodig
Norman Hartnell 1901-ben született Londonban, egy söröző tulajdonosának fiaként. Beteges kisfiú volt, rengeteg időt töltött ágyban, ilyenkor legszívesebben rajzogatással ütötte el az időt. Egy alkalommal tervezett egy ruhát Constance unokatestvére számára, amivel a lány első díjat nyert egy jelmezbálon. Időközben borkereskedővé előlépett édesapja a Mill Hill magániskolába járatta, ahol a fiú nagy előszeretettel rajzolgatott a tankönyveibe díszes ruhákba öltözött színésznőket, amiért többször is kinevették, megszégyenítették. Szabadidejét legszívesebben a West End színházaiban töltötte.
A fiatal Norman Hartnell (Fotó: Sasha/Getty Images)
A középiskola végeztével Cambridge-ben tanult tovább, ahol építészetet és modern nyelvtudományokat hallgatott. Csatlakozott az egyetemi amatőr színjátszó körhöz is, melynek munkájában nem csak előadóként, de díszlet- és jelmeztervezőként is közreműködött. Kreációira a sajtó is felfigyelt. Rájött, hogy ruhatervezéssel szeretne foglalkozni, ezért otthagyta az egyetemet és neves tervezők, például a kor egyik vezető brit kreátora, Lucile mellé szegődött el dolgozni, ám egyikőjük mellett sem maradt meg túl sokáig. Végül 22 éves korában, az édesapja anyagi támogatásával és nővérével, mint üzleti partnerrel, megnyitotta első saját ruhaszalonját Mayfairben.
Normall Hartnell egyik kreációja 1926-ból (Fotó: Fox Photos/Getty Images)
Cambridge-i kapcsolatait megmozgatva lassacskán felépítette elsősorban arisztokrata nőkből álló ügyfélkörét. A flapper stílus szellemiségében készült, mégis egyedi és modern dizájnjai vonzó alternatívát jelentettek a klasszikus londoni, illetve párizsi divatházak kreációival szemben, nem csupán az előkelő fiatal hölgyek, de édesanyáik számára is. Elsősorban társadalmi eseményekre, estélyekre és esküvőkre tervezett ruhákat. Kreációin előszeretettel alkalmazta a pazar, részletgazdag hímzéseket, melyek hamarosan a védjegyévé váltak. Divatházának hímzőműhelye a legnagyobb volt Londonban.
Estélyi ruha a húszas évekből (Fotó: Sasha/Getty Images)
Nővére ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy az alkalmi ruhák mellett parktikusabb, hétköznapi öltözékek is kerüljenek be a szalon kínálatába. Hartnell művészi szintre emelte a brit gyapjú használatát, amit előtt egyetlen couture divatház sem tudott meglépni. Párizsba is elvitte munkáit, ahol sikerrel mutatkozott be, többek között Coco Chanel előtt is.
Munkáira felfigyelt a filmszakma is, Nagy-Britanniában, és azon kívül. Jelmezei számos filmben felbukkantak, az 1930-as évekre pedig már olyan dívák viselték a ruháit, mint például Vivien Leigh, Mae West, Elizabeth Taylor vagy Marlene Dietrich. 1934-re a divatház kinőtte az addig használt ingatlanát és új épületbe költözött.
Királyi fordulat
Hartnell már addig is szárnyalóan sikeres pályáján az 1935-ös év hozta el a fordulatot. Felkereste ugyanis Lady Alice Montagu Douglas Scott, Henrik gloucesteri herceg – V. György király harmadik fia – jegyese, hogy készítse el az esküvői ruháját, illetve a koszorúslányai öltözékeit. A két koszorúslányt úgy hívták: Erzsébet hercegnő és Margit hercegnő. A divattervező tehetségére ennek kapcsán figyelt fel Albert herceg – a későbbi VI. György király – neje, Erzsébet hercegné is.
Henrik gloucesteri herceg és Aliz hercegné esküvői képe (Fotó: PA Images via Getty Images)
A gloucesteri herceg nagyszabásúra tervezett esküvőjét édesapja 1936 januárjában bekövetkezett halála és az azt követő gyászdőszak miatt törölték, helyette csupán egy visszafogott ceremóniát tartottak Buckingham-palota kápolnájában. Aliz hercegné ruháját azonban a Buckingham-palotából távozóban így is hatalmas tömeg látta.
VI. György király 1937-es koronázására a leendő királyné a saját ruháját ugyan még nem Hartnelltől rendelte, az udvarhölgyekét azonban már igen. A következő évben Erzsébet királyné a királyi pár párizsi látogatására csináltatott ruhákat Hartnellel, ám édesanyja hirtelen halála okán ezeket újra kellett tervezni. A kreátor a szokásos fekete helyett a fehéret javasolta a gyász színekért. Később Hartnell készítette el Erzsébet ruháit a királyi pár észak-amerikai és kanadai körútjára is, ahol az egész világ láthatta azokat.
II. Erzsébet és Fülöp herceg az esküvőjük napján (Fotó: Keystone/Getty Images)
Erzsébet
Erzsébet hercegnővel, a későbbi II. Erzsébettel 1947-ben kezdett dolgozni. Erzsébet királyné ugyanis Hartnellt kérte fel, hogy tervezze meg a lánya menyasszonyi ruháját, annak dacára is, hogy az akkor 46 éves dizájnert sokan már túl öregnek tartották a feladathoz. Az elefántcsontszínű szaténruhát Boticelli A tavasz című festménye inspirálta. A kreációt tízezer gyönggyel és díszítették, a hozzá tartozó uszály pedig négy és fél méter hosszú volt. Hat évvel később Erzsébet a koronázási ruháját is Norman Hartnelltől rendelte.
II. Erzsébet és udvarhölgyei a koronázási öltözékekben (Fotó: Keystone/Getty Images)
A tervező egy bonyolult, arany és ezüst hímzésekkel díszített, fehér szaténruhát, valamint egy hermelinszőr szegélyű, lila bársonypalástot álmodott meg a számára. A ceremóniára egyébként a királynő mellett az anyakirályné, Margit hercegnő, az udvarhölgyek, valamint számos további vendég öltözékét is ő tervezte. A közel 150 modellből álló, 1953-as nyári kollekcióját is ennek az eseménynek szentelte, emiatt kapta az Ezüst és Arany Kollekció nevet.
II. Erzsébet az Arábiai Lawrence premierjén, Hartnell-estélyiben (Fotó: PA Images via Getty Images)
Ezt követően Hartnell gyakorlatilag II. Erzsébet udvari divattervezőjévé lépett elő, és az is maradt évtizedeken át. Szinte az összes fontosabb eseményre ő készítette a királynő ruháit, emelett a királyi ház más tagjait is rendszeresen öltöztette. 1960-ban a királynő húga, a kora divatikonjának számító Margit hercegnő is tőle rendelte a menyasszonyi ruháját.
Divatbemutatóra készülődve, 1965-ben (Fotó: Terry Fincher/Express/Getty Images)
Hartnell divatháza az ötvenes évek közepén- hatvanas évek elején volt a csúcson, akkoriban közel 500 embert foglalkoztatott. A divattervező évente két kollekciót mutatott be és amellett, hogy a királyi családnak dolgozott, nem szakította meg a kapcsolatot a színházi és a filmes világgal sem: hollywoodi sztárokat öltöztetett és a jelmeztervezéssel sem hagyott fel. 1954-ben piacra dobta saját parfümjét, a Love-ot, majd ékszerkollekciókkal, a hatvanas évek második felétől pedig férfiruha-kollekciókkal bővítette termékskáláját.
Hartnell-kreáció a hatvanas évekből (Fotó: Getty Images)
Zárt ajtók mögött
Miközben divattervezőként elképesztő sikereket ért el, a magánéletét titkolnia kellett, épp ezért erről máig is rendkívül keveset tudunk. Ami biztosnak tűnik, hogy a saját neméhez vonzódott, ha pedig ez akkoriban nyilvánosságra került volna, az tönkretehette volna a karrierjét. Életrajzírója szerint Hartnell szeretett maga is női ruhákba öltözni, ám ezt kizárólag zárt ajtók mögött tehette meg, még a közvetlen környezete sem szerezhetett róla tudomást. Saját divatházának Miss Kitty álnéven adott le női ruhákra szóló megrendeléseket.
Legboldogabb Lovel Dene-ben, a windsori erdőben található házában volt, ide vonult vissza a nyilvánosság elől.
Norman Hartnell 1964-ben (Fotó: McCabe/Daily Express/Hulton Archive/Getty Images)
A hatvanas-hetvenes évek modern divathullámaihoz már nem kívánt alkalmazkodni, ahogy nem kötött kompromisszumokat az olcsóbb gyártási eljárások terén sem. A kor egyik meghatározó trendjét, a miniszoknyát ugyan beépítette még a dizájnjaiba, ám csak visszafogottan, olyan módon, hogy még II. Erzsébet is viselhette.
A mini, ahogy II. Erzsébet viselte (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Divatháza a hetvenes évekre súlyos pénzzarvarba került, adósságai miatt még imádott otthonát, Lovel Dene-t is elveszítette, ezek után a Burton Streeten található üzlete felett lakott. Egészségi álapota is megromlott, ám a munkával haláláig nem hagyott fel. 1979-ben, szívrohamban hunyt el.
Pályája során mindvégig tartotta magát ahhoz az elvhez, amit egyik állandó ügyfele, Barbara Cartland brit írónő fogalmazott meg igen találóan, hogy a ruháiban “minden nő tündérkirálynőnek érezhesse magát.”
