Egy haute couture divathét mindig káprázatos ruhákat vonultat fel, ez a mostani azonban feltűnően pazar és előkelő lett. Igaz, talán csak a pret-a-porter ijedt kényelembe süppedése mondatja ezt velem, de olyan kreációkkal készültek a divatházak a 2021-es tavaszi-nyári bemutatókra, melyek valódi vizuális gyönyört okozhatnak bárkinek – még képernyőn keresztül is.
Drámaiság és középkor
A Dior rögtön az első napon éteri magasságokba tette a lécet. Kollekcióját egy egészen különleges tárgy inspirálta, egy 15. századi, a milánói herceg tulajdonában lévő tarot kártyaasztal. És valóban, a ruhák mintha csak a régi festmények misztikumából léptek volna elő: a kézzel kidolgozott apró részletek, hímzések, gyöngy rátétek és a kivételes minőségű textilek egy letűnt kor nemességét idézték fel. És egy érdekes gondolatkört vetített elénk. A középkorban a nemesség (és a papság) számára törvények biztosították a jogot, hogy bizonyos színeket, textileket csak ők viseljenek, élesen és látványosan megkülönböztetve őket a közrendűektől. Ők élvezhették a legfinomabb kelméket, a csipkés, a gazdagon hímzett, gyöngyös vagy akár drágakövekkel ékesített ruhákat és kiegészítőket.
Mára azt hihetnénk, mindez már a múlté, a demokrácia elhozta a jogot, hogy bárki hozzáférjen bármihez. Nos, a jogot talán elhozta (mondjuk a világ szerencsésebbik felén), de ne gondoljuk egy percig sem, hogy a legfinomabb kelmékhez, a valódi szakértelmet kívánó, kézimunkával díszített ruhákhoz közelebb lennénk bármivel. A vagyoni különbségek a társadalmi elit számára épp úgy biztosítják a kiváltságot, mint évszázadokkal korábban, miközben mi örülhetünk a fast fashion másolatoknak (bár azok sem merészkednek odáig, hogy couture-t koppintsanak, vagy csak akkora a minőségbeli különbség, hogy ez a szemlélődőben fel sem merül). Mi több, ha a fast fashiont hordjuk és nem készítjük, világviszonylatban még így is kivételesen jól megy a sorunk.
De hagyjuk is ezeket a kemény szavakat, térjünk vissza az haute couture-hoz, hisz mint írtam, volt látványosság épp elég.
A letűnt korok másokat is megihlettek, Stéphane Rolland kreációi a spanyol aranykor szépségéből táplálkoztak (de hatással volt rá Manolo Valdés kortárs szobrász Menina-alkotásai is), a Fendi debütáló tervezője, Kim Jones Virgina Woolf különleges időutazó regényéből, az Orlandóból merített inspirációt, Alexis Mabille haute couture ruháit pedig Voluptas, a gyönyörök római istennője ihlette. Tobzódhattunk tehát a történelem különlegességeiben, ráadásul a látványt tovább fokozta, hogy a zárt falak kényszerűsége kreativitásra sarkallta a tervezőket, többen kisfilmeket készítettek (mint fentebb Dior), vagy olyan látványos színpadi berendezést, mely a képernyőn keresztül is segítette az haute couture szépség befogadását.
Chanel
A Chanel divatház bemutatóját muszáj külön bekezdésben felemlegetni. Virginie Viard a máskor zsúfolásig megtelt Grand Palais épületébe egy vidéki esküvő helyszínét álmodta, mint a Vogue-nak nyilatkozta, sokkal inkább egy bohém, családias esemény környezetét, mint egy fényűző lakodalomét a Ritzben. Persze ne a vájling kongató hangulat jusson eszünkbe, ez haute couture, ráadásul Chanel. A díszlet tehát tökéletes volt, a vendégek a divatház világhírű arcai voltak, mint Penelopé Cruz, Marion Cotillard, Vanessa Paradis és lánya, Lily-Rose Depp. A ruhák sziluettjei szépen egyensúlyoztak a maszkulin és feminin elemekkel, mely Coco Chanel öröksége, aki szívesen emelte bele az akkoriban a férfiak ruhatárát jellemző formákat és anyagokat kollekcióiba. A bemutatóról készült videó rövid, de csodálatos, valóban érdemes (hanggal!) megnézni. (Plusz érdekesség: a lépcsősor, melyen a modellek lejönnek, a 31 rue Cambon alatt található párizsi Chanel szalon belsőjét idézi.)
Modern irány
Ennyi romantika és történelmi célozgatás után jöjjön egy kis modernség is. A Valentino divatház meglepő irányt jelölt ki magának, minimalista formák, toronymagas platform cipők okozta futurisztikus beütés és zéró mintázat határozta meg a kollekciót, melyben a divatháznál most először férfi öltözékek is helyet kaptak. Ahogy a WWD találóan megjegyezte, feltehetően a világ legdrágább és legmunkaigényesebben elkészített chino nadrágjait láthattuk. Aggódni azonban nem kell, Pierpaolo Piccioli pazar kollekciót hozott létre, melyben a legmagasabb szintű szabászat tökéletessége igazán érvényesülhetett.
Itt kell bemutatni Iris van Herpen kollekcióját is, a holland származású divattervező olyan technológiai újítások beemelésével alkotja ruháit mint a lézervágás, a 3D nyomtatás, melyek eredményét brilliánsan ötvözi a hagyományos haute couture fogásokkal, a kézzel készített díszítésekkel, az anyagszobrászat trükkjeivel. Mostani kollekciójához a Parley for the Oceans szervezettel állt össze, hogy az általuk az óceán szemetéből előállított Ocean Plastic® anyagot is felhasználja kreációihoz. Ahogy a Vogue-nak elmondta, „Ma ez már igazán csak döntés kérdése, nem arról döntünk, hogy a minőséget választjuk-e vagy sem. Alapvetően nincs sok okunk már rá, hogy ne használjunk fenntartható alapanyagokat, mindössze arra van szükség, hogy változtassunk a szemléletünkön.”
Formabontó couture
Két divatházat kell megemlíteni e téren, az egyikük már régi motoros, ha az haute couture-ről van szó, míg a másik új belépőnek számított. Mindkettejük másként más mint Iris Van Herpen, sokan talán az ő kollekcióikra hördülnének fel, „Mégis ki venné fel ezeket???” A helyzet azonban az, hogy nagyon is sokan, a Schiaparelli divatháztól például épp Lady Gaga viselt a minap egy gyönyörű, galambos kitűzővel dekorált, pink szoknyás alkalmi ruhát, tudjátok, az amerikai elnök beavatási ünnepségén. És ha ő ettől a divatháztól választott outfitet, akkor igenis helye vannak annak a fantáziadús tervezésnek és különös látásmódnak, amit a Schiaparelli divatház képvisel.
Most például vezető tervezőjét többek között az a próbababa is megihlette, ami annak idején Elsa Schiaparelli szalonjában is ott volt, ennek köszönhetők a kockahas mintázatú mellkasvédő/melltartó/felsők, de megjegyeznénk, ez alapján készült már Kim Kardashian Hu lk jelmeze is halloweenre. Daniel Roseberry vezető tervezőnek persze volt mihez visszanyúlnia saját ötletei mellett is, a Schiaparelli divatház szürrealizmusban gazdag múltja hemzseg a formabontó ruhákban és kiegészítőkben. Most is láthattunk arany fogakból álló óriási függőt és hasonlómód díszített kis fekete ruhát, Schiaparelli-pink minidresszt, melyben izomkolosszusként feszíthetünk, vagy olyan öltözéket, melyet vélhetően Lorenzo di Credi Szoptató Szűzanya festménye inspirált.
A témakör másik divatháza az Area, akik (hűen önmagukhoz) cirka félmillió Swarosvki kirstályt használtak fel legelső haute couture kollekciójukhoz. Jutott is csillogás mindenhová, nem véletlenül kedveli a divatház kreációit Zendaya, Michelle Obama vagy Ariana Grande is. A ruhákra esetükben sem fogható rá, hogy a klasszikus vonalat képviselnék, baldachinra emlékeztető full-csillám kreáció, kígyóként tekeredő aligruhák egyaránt voltak, miközben becsülendő és kiemelendő, milyen gondosan figyeltek az inkluzivitásra. A kristályokkal díszített platform klumpák még akár a következő szezon ugly shoe trendje is lehetnek, és bár a ruhákat konkrétan ezekben a formákban inkább csak színpadi fellépőruhákként tudjuk elképzelni, az mindenki számára látható, van fantázia itt bőven, ha ruhatervezésről van szó.
Volumen, volumen, volumen
Az haute couture ruhákról sokaknak csak a gigászi estélyi ruhák jutnak eszébe, pedig annál jóval többféle öltözéket terveznek a magas szabászat színvonalán. De kétségtelen, hogy egy óriási tüll estélyin előbb megakad a szemünk, mint egy finom kis kétrészes koktélruhán. Aki szereti a volument, az most gyorsan nézzen ide, jön a tüllök koronázatlan királya, Giambattista Valli, akinek kreációira állítólag még a pandémia alatt is érkeztek rendelések, Kína milliárdosai kiváltképp igénylik, hogy a bezártság hónapjaiban is stílusosak maradjanak. Mostani kollekcióját Sevilla és a flamenco ihlette (bár nekünk Madame Pompadour is eszünkbe jutott róla), van is fodor kilométernyi, gyönyörű rétegekben, de nem csak pirosban és feketében.
A Viktor & Rolf is jó adag tüllt felhasznált kollekciójához, bár esetükben az eredmény jóval vagányabb lett. „Couture Rave” fantázianevű ruháik tele vannak energiával, dekadens, lázadó részletekkel, amik szántszándékkal az ellentéteit képviselik mindennek, ami mostanság körülvesz minket. Azt mondják, a pandémia után hasonló bulikorszak vár ránk, mint a húszas évek volt a spanyolnáthát (meg a világháborút) követően. Nos, hogy ez mennyire lesz így, még a jövő zenéje, a Viktor & Rolf viszont már most alkotott néhány őrült szerelést, neccharisnyákkal a főszerepben.
Zárásként következzen az Armani Privé kollekciója, Giorgio Armani ruhabirodalmának legkáprázatosabb darabjai. Világsztárok egész kis csapatának szorulhatott össze a torka a bemutató láttán, tudva, hogy a közeljövőben még nem gurítják ki azokat a vörös szőnyegeket, melyekre ezek a ruhák termettek. Armanit a járvány, illetve Milánó üres utcáinak látványa ihlette, és látván az eredményt, bár ilyen hatással lenne ránk is ez a helyzet. Kreációja egyszerre romantikus és melankolikus, a színek többnyire visszafogottak, a textilek néhol áttetszők, a dekoltázsok mélyek, a ruhák látványa a porcelánok törékenységét juttathatja eszünkbe. Éteri és élő egyszerre.