Egészen szürreális volt a CineFest Miskolcon a Művészetek Házának Pressburger termében ülni múlt szombat este. Nehezen érthető, hogy miért (és ezzel nem Miskolcot vagy a fesztivált akarom szidni, de az amerikaiak számára PR szempontból nem igazán vagyunk a térképen), de egy népszerű cannes-i versenyfilm, a Red Rocket amerikai alkotói úgy döntöttek, hogy egy hetet töltenek a borsodi városban, és személyesen mutatják be a filmjüket a magyar közönségnek. Egyikük sem kispályás: Sean Baker előző filmje, a Floridai álom mellékszereplőjét, Willem Dafoe-t 2017-ben Oscarra jelölték az alakításáért, a film főszereplője, Simon Rex pedig igazi kaliforniai életművész, aki ezt az élet nevű játékot sokáig mindenbe beleszarós üzemmódban űzte, és állítása szerint szinte semmit nem tett a sikerért, az mégis mindig megtalálta őt. Dolgozott modellként, Music Television műsorvezetőként, zenei producerként, rapperként, influenszerként és színészként is.
Legutóbb a szerencse pont a pandémia kellős közepén talált rá egy telefonhívás formájában. Azt kérték tőle, hogy pár napon belül menjen Texasba, és játssza el Sean Baker új filmjének, a Red Rocketnek a főszerepét. A filmben ő Mikey Saber, a levitézlett pornós, aki egykor a szakma csúcsait (többszörös AVN-díj nyertes a legjobb szopás kategóriában) is megjárta, aztán mindenét elveszítette Los Angelesben, ezért jobb híján visszatér szülővárosába, a lepukkant olajváros Texas Citybe („An all american city” – hirdeti a város táblája), hogy ott a feleségénél – akitől sosem vált el, de már sok éve nem látták egymást – kuncsorogjon szállásért. Mikey körülbelül egy napig gondolja úgy, hogy jó útra tér, aztán mégis inkább újra elkezd dealerkedni, és egy fánkozóban összeszűri a levet egy alig tizennyolc éves, Strawberry becenevű lánnyal, akiről úgy gondolja, hogy a sikeres visszatérést biztosíthatja számára a pornóiparba. Erről a nem mindennapi karakterről és a nem mindennapi karrierjéről beszélgettem Simon Rexszel Miskolcon, a főutca egyik kávézójában.
Bele a közepébe
Amikor Simon Rex megtudta, hogy ő kapta a Red Rocket főszerepét, éppen a sivatagi házában ült a kaliforniai Joshua Tree környékén, és ahogy annyi más színésznek, úgy neki sem volt már jó ideje semmi munkája a pandémia miatt. Normális esetben azonnal repülőre szállt volna, hogy rohanjon a texasi forgatásra, de az éppen érvényben lévő járványügyi korlátozások miatt a repülő után egy hétre karanténba kellett volna vonulnia, amit a produkció kezdési időpontja nem tett lehetővé. Rex ezért kocsiba vágta magát, és napi rengeteg órát vezetve három napon keresztül autózott, hogy Texas Citybe érjen, miközben esténként a szövegeit magolta, hogy felkészülten érkezzen a forgatásra. Ez elsőre talán elég vadul hangzik, de nem Simon Rex esetében, aki imádja, hogy így kapta meg ezt a munkát, hiszen az egész életét így éli. Ahogy ül velem szemben, csillogó szemmel meséli, hogy az ars poeticája az, hogy nem szereti túlgondolni a dolgokat.
Simon Rex (Fotó: Varga Amanda/CineFest Miskolci Nemzeti Filmfesztivál)
Egy ilyen kis filmet leforgatni olyan, mint úszni az árral. Szerencsére pont ez a kedvenc munkamódszerem. Próbálom nem túltervezni a dolgokat. Külső szemmel talán kissé kaotikusnak tűnhet az életem, de én élvezem a káoszt. Őrült forgatás volt, és ennek az őrületnek az energiája szerintem ott van a vásznon. Az eddigi élettapasztalataim alapján arra jutottam, hogy a varázslat általában olyankor történik meg, amikor nincs előzetes tervem. Egyszerűen csak folyik veled az élet, és jönnek a meglepetések. A tervezésnél sokkal közelebb áll hozzám az improvizálás. Amikor nyaralni megyek, sosem tervezem meg előre, mit fogok csinálni, csak odamegyek és hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek velem. Az embert csak akkor érhetik komoly csalódások, ha elvárásokkal érkezik. Ha nincsenek elvárásaid, nem fogsz csalódni. Nem állítom, hogy ezzel a hozzáállással mindig minden működik számomra, de így érzem jól magam, ezt az életformát preferálom. A Red Rocket legvarázslatosabb pillanatai is improvizációból születtek. Ha hagyod, hogy megtörténjenek a dolgok, teret hagysz a varázslatnak. Például nem terveztük, hogy legyen egy kutya a filmben, de ott volt egy kutya a háznál, ahol forgattunk, úgyhogy a jelenetek részévé tettük.
Rex nem kamuzik, tényleg így éli a mindennapjait. Első modellmunkáját is úgy kapta, hogy elkísérte az akkori modell csaját egy válogatásra, ahol megpillantották őt a folyosón ülve, és azt mondták neki, hogy pont ilyen alkatú srácot keresnek. Egy hét múlva már repült is Olaszországba. A Music Television pedig úgy fedezte fel őt, hogy interjúztak vele a divatszakmáról, és annyira viccesnek találták, hogy bár semmilyen tévés tapasztalattal nem rendelkezett, felajánlották neki műsorvezetőként a késő délutáni műsorsávot, ami az MTV-ben az egyik legnépszerűbbnek számított, mert a kölyköknek a kilencvenes években a suliból hazaérve az volt az egyik első dolguk, hogy bekapcsolták az MTV-t. Színészként pedig teljesen képzetlenül ment el a Good Will Hunting szereplőválogatására, ahol Matt Damonnal próbálhatott együtt, és erre Gus Van Sant rendező odament hozzá, hogy ő még ilyen sz*r meghallgatást életében nem látott, viszont a figyelmébe ajánlott egy színészképzést, ő pedig megfogadva a rendező tanácsát, kikupálta magát.
„Olykor jobb, ha csöndben maradok”
A miskolci bemutató előtt Rex azt mondta a közönségnek a színpadon állva, hogy nyugodtan nevessenek, mert a Red Rocket a dráma mellett vígjáték is. Simon Rex érezhetően otthonosan mozog az utóbbi műfajban. Amikor arról kérdezem, hogy a jó vígjátéki időzítés (comic timing) veleszületett képessége, vagy olyasmi, amit a színészsuliban tanult, hátradőlve, lazán válaszol:
Erről nem lehet szerényen beszélni, de a jó vígjátéki időzítés képessége vagy megvan egy színészben vagy nincs. Nem lehet tanulni. Ez olyan, mint mondjuk a zenében a ritmusérzék vagy a jó hallás. Ezzel születni kell. Gyerekkoromban úgy nőttem fel, hogy én voltam az osztály bohóca, ráadásul a barátaim a suliban is nagyon vicces figurák voltak. Az volt a helyzet, hogy viccesnek kellett lennem, ha túl akartam élni a sulit. San Franciscóban nőttem fel a Bay Area-ban, és körülöttem mindenki nagyon penge eszű és humoros volt, és valahogy fel kellett vennem velük a versenyt. Mivel a gyerekkoromban a poénosság annyira meghatározó volt, számomra nagyon egyszerű vígjátékot forgatni, és sokkal nagyobb kihívással nézek szembe, ha drámával állok szemben. Furcsa számomra, hogy a legviccesebb emberek, akikkel valaha találkoztam egyáltalán nem a színészet irányából jöttek. A gyerekkori barátaimból sem lettek színészek, náluk jobban mégsem tudott soha senki megnevettetni, szinte versenyt csináltunk abból, ki a viccesebb. Innen jön, hogy az életben mindenütt a vicceset keresem, állandóan poénok jutnak eszembe. Viszont azt már megtanultam, hogy a poénjaim nem mindig szalonképesek, ezért olykor jobb, ha csöndben maradok, mert akkor nem keverem magam bajba.
Rex már 47 éves, volt ideje arra, hogy párszor bajba keverje magát és tanuljon ebből. Van egy mostanság takaréklángra állított fehér rapper alteregója, Dirty Nast, akivé átalakulva korhatárt nem ismerő dalszövegeivel sokat beszél arról, hogy kit, hogyan és hányszor dugott meg vagy épp hány csík kokaint szívott fel, és a rapperként adott interjúi teljesen más fickót mutatnak, mint aki Miskolcon velem szemben ül.
Valószínűleg ő is érzi, hogy a Cannes-ban versenyfilmként bemutatott Red Rocket új szintre emelheti őt színészként, és ezt most nem akarja egy buta, meggondolatlan nyilatkozattal elrontani.
A Red Rocket óta több megkeresést és ajánlatot kapok, mint korábban. Nemrég fejeztem be egy forgatást New Yorkban Zach Quintóval és Lucas Gage-dzsel, és azt a munkát közvetlenül a Cannes-i Filmfesztivál után kaptam. A Red Rocket kapcsán elég nagy a hírverés mostanában, közszájon forog a nevem, a menedzserem és a sajtósom szerint Los Angelesben sokan beszélnek most a filmünkről. Még az előzetes sem jött ki a Red Rockethez, de már most izgalmasabb forgatókönyveket és szerepajánlatokat kapok, mint korábban. Az persze érdekes lesz, hogy mi történik majd az amerikai premier után. Kíváncsian várom, hogyan reagálnak rá a nézők. A szakmám teli van hullámvölgyekkel: időnként fent vagy a hegytetőn, máskor meg lent a völgy mélyén: úgy érzem, a Red Rocketnek köszönhetően épp a hegytetőn vagyok. Próbálom kiélvezni ezt, mert nem tudhatom, mit hoz a jövő. Korábban a karrierem csúcsát a Horrorra akadva 3-4-5 jelentették, ugyanis azokat a filmeket rengetegen megnézték, és az ezredforduló környékén több sikeres tévésorozatban is szerepeltem, például a Jack & Jillben, amit annak idején nagyon szerettek a nézők, de ezekre az emberek nem tekintettek komoly színészi teljesítményként, csupán bohóckodásként, pedig megnevettetni az embereket egyáltalán nem könnyű, bár nekem valamiért könnyen megy.
Dolgozó színészként LA-ben
Rex már több mint húsz éve dolgozik színészként Hollywoodban, és az ismertsége ellenére a sztárstátuszt mostanáig nem sikerült elérnie, így jól ismeri, milyen viszontagságos és kiszámíthatatlan az élete egy színésznek arrafelé.
Simon Rex és Sean Baker rendező a Cinefesten (Fotó: Varga Amanda/CineFest Miskolci Nemzeti Filmfesztivál)
Nem dolgozol egy darabig, aztán sokat dolgozol, nem dolgozol egy darabig, majd megint sokat dolgozol… Ez egy ilyen meló. Szerencsére az attitűdömből következik, hogy nem szoktam pánikolni azon, ha egy darabig nem találnak meg a munkák. Sok barátom adta fel a színészi karriert az állandó bizonytalanság miatt. Egy idő után őrjítő tud lenni, hogy nem tudod előre, a következő hónapban miből fizeted ki a számláidat. A show business nem egy igazságos business, nagyon kevesen tudnak belőle kényelmesen megélni. Rengetegen szeretnének színészek lenni, de csak nagyon kevesen tudnak pénzt csinálni belőle. Szerencsére én mindig megtaláltam a módját annak, hogy pénzt keressek, ha épp nem kaptam színészi munkát. A közösségi médiával is tudok pénzt keresni, zenészkarrierem is volt már, szóval mindig megoldottam, hogy valahogy a felszínen maradjak. Igazából most, a Red Rocket kapcsán érzem azt először, hogy igazi színész vagyok. A Red Rocket után úgy látom, az emberek végre színészként gondolnak rám. Korábban csak komédiás voltam, és most értem színésszé. Ez a film rengeteg önbizalmat adott nekem.
A pucér futás éjszakája
A film egyik legviccesebb jelenetében Mikey Saber – akinek nárcisztikus szociopata karakterét egy valódi pornósról mintázták, de hiába kérdeztem, nem mondják meg, hogy kiről – egy ház ablakán kimászva, az éjszaka közepén anyaszült meztelenül a rá megorroló drogdealerek elől. A kamera nem szégyenlősködik, és amerikai filmekhez képest szokatlan nyíltsággal mindent megmutat. Igen, azt is. Ezek után nyilván megkérdezem, hogy milyen volt Texas Cityben az éjszaka közepén pucéran futni.
Nagyon felnevettem, amikor először olvastam a jelenetet. Más rendezőnél talán aggódtam volna, mit fog kihozni egy ilyen jelenetből, de Seannál tudtam, hogy jó kezekben vagyok, a jelenet pedig vicces és talán egy kicsit szexi lesz. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nemet mondjak rá. Persze maga a forgatás már nagyon kényelmetlen volt, én pedig nagyon sebezhetőnek éreztem magam, hiszen mégiscsak egy texasi város utcáin futottam egész éjszaka anyaszült meztelenül egy elég rossz hírű környéken, de azt hiszem, pont ez volt a lényeg. A karakteremnek sebezhetőnek kellett látszania. Nem volt elég, ha csak a lábujjamat mártom bele a medencébe, az egész testemmel bele kellett ugranom. Nem volt ez veszélytelen, ugyanis nem rendelkeztünk forgatási engedéllyel. Ha egy rendőrkocsi véletlenül arra jön és meglátnak, tutira bevittek volna közszeméremsértésért. Egy mini stábbal, gyakorlatilag bujkálva dolgoztunk, mindig volt valaki, aki az utcasarkon nézte, közeledik-e egy rendőrautó. Pont ez tette az egészet izgalmassá. A Red Rocket egy nagyon alacsony költségvetésű film, kreatívan kellett hozzáállnunk, hogy ennyi pénzből össze tudjuk hozni.
A kreativitáshoz az is hozzátartozott, hogy a filmben valódi színészek keveredtek olyanokkal, akiknek az életében a Red Rocket volt az első alkalom, hogy kamerák előtt szerepeltek. Simon élvezte a helyzetet, hogy nem csupa profival van körülvéve.
Az alakításuk ettől jó értelemben nyers és igazi volt. Bennük nem volt meg az a fajta egó, ami oly sok színészre jellemző. Ha ott vagy Texas közepén egy igazi házban és igazi emberekkel, az egészen másfajta energiákat szül, mint amikkel más filmekben találkoztam. A haveromat, Lonnie-t alakító Ethan Darbone és a June-t játszó Brittney Rodriguez annyira élvezte a munkát, hogy ők a film hatására szeretnének a show businessben dolgozni, és már most is különféle rövidfilmeken és podcastokon ügyködnek, pedig még be sem mutatták a Red Rocketet.
Az örök gyerek
Amikor a miskolci díszbemutató után a közönségtalálkozón megkérdezik Simont, mi az, amiben hasonlít a filmben alakított Mikey Saberre, azt válaszolja, hogy leginkább abban, hogy mindketten örök gyerekek. Másnap arról érdeklődöm, hogy az örök gyerekség összefügg-e nála azzal, hogy nem szeret felelősséget vállalni, de azt mondja, félreértettem őt, a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Lélekben gyereknek maradni nem jelenti azt, hogy felelőtlen lennék. Azt hiszem, Steven Spielberg fogalmazta meg ezt jól: »Maradhatsz lélekben gyerek, ha mindez felelősséggel párosul.« Komolyan veszem a munkámat, profiként állok hozzá, időben jelenek meg a forgatáson, megtanulom a szövegeimet. Magamat viszont nem veszem annyira komolyan. Ez vagyok én.
Fotó: Varga Amanda/CineFest Miskolci Nemzeti Filmfesztivál
Az interjúnak csak egyetlen pontja akad, amikor az amúgy igen laza Rex egy kissé befeszül: amikor a saját pornós múltjáról kérdezem. Bár sosem volt pornószínész, de a kilencvenes évek elején az ismertté válása előtt szerepelt néhány maszturbálós videóban. A Red Rocket egyik fontos témája a pornószínészek stigmatizálása: ha valaki pornós volt, azt nagyon nehezen mossa le magáról. Amikor megkérdezem, hogy ez a néhány videó hagyott-e rajta stigmát, a gyors beszédű Rex lelassít, és érződik, hogy minden szót megrág magában, mielőtt kimondaná:
Most erre a filmre szeretnék fókuszálni, hiszen annyi mindenről lehet a Red Rockettel kapcsolatban beszélni. Nem látom értelmét, hogy harminc évvel ezelőtti dolgokról beszélgessünk. De mint láthatod, itt vagyok, rengeteg mindennel foglalkoztam az életem során, rengeteg sikerem volt, és soha nem szenvedtem hátrányt abból, hogy valaha én is feltűntem néhány ilyen videóban. Úgy látom, ma már kicsit nyitottabban állnak ehhez a kérdéshez az emberek, és egyre kevésbé érvényesek a régi szabályok. Régen érvényben volt a szabály, hogy a tévészínészekből nem lesznek mozisztárok. Ma már ez nevetségesen hangzik, sőt, inkább a nagy mozisztárok keresik a sorozatszerepeket. Szerintem hamarosan arra is meglesz az esély, hogy pornósztárból valaki mozisztárrá válhasson.
A Red Rocket című filmet a 17. CineFest Miskolc programjában láttuk. A film magyarországi forgalmazásáról egyelőre még nincs információnk.
