Újra a divat fősodrába kerültek a pöttyök, apró, franciásan sikkes és avantgárd módon óriási változatokban egyaránt megtaláljuk a kontrasztos mintákat. És ha már megtaláltuk, jobb, ha néhányukat nem is eresztjük. Napjainkból nézve ugyanis a pöttyös ruha örökzöld klasszikusnak számít, ami soha nem megy ki a divatból, ám mint látni fogjuk, oda bekerülni azért nehezebben ment neki.
A középkorban tabu volt pöttyös ruhát viselni
A dicső múlt cseppet sem dicső kezdettel rendelkezik, a pöttyös minták a 18. század közepéig a népszerűség közelében sem jártak a nyugati kultúrában. A középkori Európában szinte tabunak számított pöttyös ruhát viselni, a szabálytalan mintázathoz ugyanis a leprát, szifiliszt, pestist és más ragályos, jó eséllyel halálos betegséget társítottak. A fekete halál 1347-ben jutott el Nyugat-Európába és az 1700-as évek közepéig kisebb-nagyobb szünetekkel tizedelte a népeket, ami önmagában is elegendő okot szolgáltatott az elutasításhoz.
A foltok alattomosak voltak és veszélyesek, olyan vészt hordoztak, amik észrevétlenül terjedtek, és már késő volt, mire megjelentek. A zsebkendők apró, piros vérfoltjai elárulhatták a tüdőbajt, a riherongyoké egy esetleges vetélést is tanúsíthattak, és bizony egyik sem volt olyan, amire utaló mintát bárki önszántából viselt volna.
Pöttyök és csíkok
Nem a pöttyök voltak az egyetlen nemkívánatos mintázatok a középkori Európában, a csíkok sem estek jobb megítélés alá. A csíkos mintát a kirekesztettséggel, kiközösítéssel hozták összefüggésbe. A társadalom peremén élő, mégis jól látható közösségek, csoportok középkori ábrázolásában gyakran alkalmazták a csíkokat, ahogyan Michel Pastoureau művészettörténész The Devil’s Cloth: A History of Stripes című könyvében írja, „…kirekesztetteket vagy megvetetteket jelöltek, a zsidótól és eretnektől az udvari bolondig, és nemcsak a leprást, a hóhért és a prostituáltat, de a Kerekasztal hűtlen lovagját, a Zsoltárok könyvének őrültjét és Júdás karakterét is.”
Egy kivétel mégis akadt, amikor a pöttyök divatossá váltak, igaz, nem a ruhán, hanem a bőrön viselve, létezésüket pedig végső soron szintén a betegségek nyomán maradó sebhelyek hívták életre, no de ne legyünk ünneprontók. „A szépségflastrom, vagyis franciául a mouche (azaz, hát, légy) a 17. és a 18. század nagy, összeurópai divatja és elmaradhatatlan kelléke volt, akárcsak a felvilágosodás vagy az ellenreformáció, ám azoknál szerencsére jóval kevesebb kellemetlenséggel járt. A rendszerint selyemből vagy bársonyból készült, arcra és dekoltázsra ragasztható díszanyajegyek egyrészt a kor népbetegsége, a himlő által okozott esztétikai károkat voltak hivatottak orvosolni (vagy legalábbis jótékonyan elfedni), másrészt pedig nagyszerűen mutattak az ólommal vagy higannyal alabástromfehérré gyilkolt bőrön, úgyhogy egy idő után már olyan igyekezettel pöttyözték tele magukat a trendérzékeny hölgyek (és urak), mintha a 20. század eleji orosz szuprematista festészet törekvéseit óhajtották volna megelőlegezni” – írta róluk korábban Szabó Sz. Csaba.
Más kultúrákban ennél jobb megítélése volt már akkoriban is a pöttyöknek, volt, ahol a férfiasságot, mágiát vagy épp diadalmat társítottak hozzá. Az Oszmán Birodalomban népszerű mintázat volt például a három pöttyből és két vonalból álló çintamani, amiről úgy gondolják, eredete a hindu és buddhista vallásokhoz köthető, ám ha nincs is kapcsolódás, a 16-17. században mindenképp az Oszmán Birodalom uralkodó osztályának kedvencévé vált, amit ruhákon és szőnyegeken egyaránt szívesen viszontláttak.
A polka és a technológia
Ehhez képest rakétaként lőtt ki a pöttyös minta népszerűsége az 1840-es években, aminek start gombját a gyárakban nyomták meg. Igaz, hogy a textilek mintázása jóval korábbról eredeztethető, nagy textilfelületek ismétlődő, szabályos mintázása az ipari textilnyomás fejlődésének köszönhetően az 1800-as évek első évtizedeiben vált szélesebb körben elérhetővé.
Angol nyelvterületen izgalmas témának számít az is, miként erősítette a pöttyök népszerűségét a polka, tudniillik angolul polka dot néven vált máig ismertté a mintázat. A fürge léptű, cseh eredetű társastánc az 1830-as években vált népszerűvé, egy évtizeddel később pedig már Párizsban is erre ropták a báltermekben, afféle korabeli Macarena volt a javából. A pöttyök persze semmiféle, a polkához köthető öltözködési előírásban nem szerepeltek, inkább csak a tánc vidám élénksége lehetett az, amit összekapcsoltak fejben a pöttyös minták hangulatával – vagy esetleg a jó üzleti érzék, hogy a hetyke pöttyös kelméket e név alatt kezdték árulni, és a polka hallatán jobban elcsábultak a kor kisasszonyai.
Pöttyös ruhás hölgy fotója 1858 környékéről (Fotó: Austrian Archives/Imagno/Getty Images) *** Local Caption ***
Bárhogyan is volt, az 1800-as évek közepétől már a kor divatlapjai is foglalkoztak a pöttyökkel, és ez így maradt a mai napig. A Harper’s Bazaar 1880. április 10.-i számában például így emlékezik meg róla: „Kelendőek a pöttyös holmik ebben a szezonban, a gyártók élénk színekben tervezik őket, azzal a céllal, hogy lecseréljék a halvány színeket. … A pöttyös minták főként három tavaszi textilen jelennek meg…” A pöttyök remek lehetőséget adtak rá, hogy több színt vigyenek az öltözékbe, és egyúttal látványosabbá tegyék az alapvetően túl nagy felületeket kitevő ruharészleteket, például a szoknyát. Egy vagy több színben is készítettek pöttyös textileket, olykor olyan kontrasztos árnyalatokat használva, mint az arany és kék.
Sinatra, Dior és a szupergonosz
Az 1920-as években a pöttyökben a kor modern divatja is megtalálta számítását, eleinte csak az egyszerűbb, otthoni ruhák számára szolgált kedvelt mintaként, majd ahogy felpörgött az évtized, úgy pattantak át a pöttyök a csinosabb délutáni szettekre is. Népszerűségének jót tett az art deco, és általában a letisztult, geometrikus minták népszerűsége gyakorta díszítette a sportos, fiatalos ruhákat: a nappali viseletként hordott pizsamákat, blúzokat, szoknyákat, de a fürdőruhákat is. A harmincas évekre aztán még keresettebbé váltak a pöttyös ruhák, és ahogy a ruhák fazonja kifinomultabbá, derékhangsúlyosabbá vált, úgy mutatkozott meg a pöttyök eleganciája is. A hollywoodi hírességek is rajongtak érte, a róluk megjelenő fotók pedig csak tovább növelték a pöttyök népszerűségét.
Florence Vidor színésznő pöttyös ruhában, az 1920-as években (Fotó: John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)
1940-ben ráadásul az ifjú és sármos Frank Sinatrának éppen a Polka Dots and Moonbeams slágere indította be karrierjét, ami visszahozta egy kis időre a polka népszerűségét, és naná, hogy a pöttyöknek is kedvezett.
Hiába bukkant azonban fel Sinatra, a II. világháború szörnyűségeit az ő énekhangja sem tudta háttérbe szorítani, néhány évre a divatozásnak is vége szakadt. A vérzivataros éveket követően, mikor az emberek ismét vágyni kezdtek a szépre és feledni akarták a szörnyűségeket, a divat is életre kelt, és ekkor következett be a divattörténeti pillanat, ami máig hatással van divattervezők egész sorára: Christian Dior bemutatta 1947-es New Look kollekcióját, egy régi-új sziluettel, végtelenül nőies fazonokkal. A divattervező 1957-es haláláig meghatározó alakja volt a divat világának, és előszeretettel tervezett couture ruhákat pöttyös kelméből is, 1954-ben bemutatott pöttyös New Look ruhája a kollekció legsikeresebb darabjának számított. Ez mindaddig szokatlan választás volt, bár Chanel kollekcióiban is feltűntek a pöttyök, Dior nevéhez kötik annak debütálását az estélyi ruhák világában.
Újabb évtized, újabb sláger: a hatvanas években Brian Hyland Itsy Bitsy Tennie Weenie Yellow Polka Dot Bikini száma futtatta fel a pöttyöket, no meg a pöttyös bikiniket, amik így egyszerre voltak ártatlanok és kihívóan szexik. Az ekkoriban kibontakozó mod stílus is feldolgozta a pöttyöket, aszimmetrikus elrendezésben, erős, kontrasztos színekben kerültek a középpontba. A népszerűség ráadásul más oldalról is támadt, Minnie Egér 1961-ben kapta meg ma is viselt új ruháját, a piros alapon fehér pöttyös, puffos ujjú cukiságot, és ha ez nem volna elég, a DC Comics még egy szupergonoszt is felépített a pöttyök erejére. Ő volt Polka-Dot Man, aki Batmant a ruháin lévő pöttyök megnyomására előugró fegyverekkel próbálta legyőzni. Hát, azt talán ebből is sejthetjük, miért nem vált belőle Joker szintű karakter, de kétségtelen az is, hogy szép mementó 1962-es felbukkanása annak, milyen népszerű is volt akkoriban a pöttyös minta.
A korszak hírességei pöttyös ruhában
A hetvenes években viszonylagos holtpontra jutott a minta, kedvelt volt, de nem számított a legmeghatározóbb trendnek, nem úgy a nyolcvanas években, amikor a válltömések, puffos ujjak, és más, túlzó részletek ismét kihasználták, hogy a pöttyöktől csak még markánsabbá válhattak. És persze ott volt Diana hercegnő, aki egymagában a semmiből is trendet teremtett volna azáltal, hogy rendszeresen viselt pöttyös ruhákat. A divattervezők közül Carolina Herrera neve forrt össze a pöttyökkel, az évtized végén és a kilencvenes évek elején bemutatott kollekciói zsúfolásig voltak pöttyökkel, mint ahogyan azóta is meghatározó elemei a nevét viselő divatház eszköztárának.
A kilencvenes évek sem szűkölködött pöttyökben, Julia Roberts pedig parádésan megadta az alaphangot hozzá a Micsoda nő!-ben viselt barna alapon pöttyös ruhájával. Manapság a pöttyök egyszerre jelentenek kockázatmentes divatválasztást és játékosságot. Ha kell, vintage hangulatot árasztanak és egy pillanat alatt elrepítenek az ötvenes évek Mad Men érájába, de jó alternatívák a breton csíkokra és kockákra, fekete-fehér változataik megunhatatlanok, vadóc mivoltát pedig a minták variálásával is előcsalogathatjuk.
