Innen is köszi, James Dean! – Divat, sztárok és a tinikor megszületése

A tinédzserek számára mindig is fontos volt a divat, más kérdés, hogy a divat csak nemrég óta ugrálja körül őket látványosan.

Benecz Judit

2021. Április 02.

A történelem egyetlen pontján sem vált senkiből egyből húszéves azután, hogy betöltötte volna a tizenharmadik életévét, de kétségtelen, hogy a tinédzserkor mint különálló, jól definiált életszakasz csak pár évtizedes múltra tekint vissza, kifejlődésére pedig komoly hatással volt a divat.

Gyerekből felnőtt

Tinédzser szavunk – talán nem nagy meglepetés –, az angol teenager szóból ered, ennél érdekesebb, hogy a Merriam-Webster amerikai angol szótár csak 1912 óta tartja nyilván. Adatbázisuk szerint ebben az évben szerepelt először nyomtatásban, -e tekintetben pedig egyidős a vitamin vagy a családi értékek (family values) amerikai megjelenésével. Ennél persze korábban is használtak a tizenévesekre külön szavakat, gondoljunk csak a magyar ifjú, nebuló vagy ifjonc szavakra, társadalmi szempontból azonban az érintett korosztály megítélése finoman szóval is más volt mint manapság.

Ennek régmúltra visszanyúló jelei ott vannak a különböző vallások szokásaiban is. A katolikusoknál a bérmálás, a protestánsoknál a konfirmálás fontos lépés afelé, hogy a vallási közösség szabályai szerint felnőttnek tekintsék az illetőt, de a zsidó vallásban a tizenhárom éves fiú bár micvá, a tizenkét éves lány bát micvá válása is ezzel egyenértékű. Mexikóban a mai napig fontos ünnep a Quinceañera, a tizenöt éves lányok nővé érésének ünnepe, és itthon is bevett szófordulat volt a 16-18 éves lányokat úgy kezelni, mint akik eladósorba kerültek.

Quinceañera 2018-ban Mexikóban (Fotó: Joe Raedle/Getty Images)

Ez a kifejezés pedig rávilágít a prózaibb lényegre is: a 20. századot megelőzően a serdülőkorba lépett fiatalok gyakorlatilag egyből a felnőttek világában találták magukat. A szegényebb körülmények közt élők dolgozni mentek (nem mintha gyerekként ne lett volna rá gyakran szükség), a tehetős családok gyerekei pedig a házassági piacra kaptak belépőt. A lányok számára megnyílt a bálozás lehetősége, hogy egy-két szezon alatt megfelelő férjet találjanak maguknak, és bizony a fiúk esetén sem volt más a megítélés, bár kétségtelen, hogy férfiként több joggal rendelkeztek, és a társadalom is némileg elnézőbb volt, ha az úrfi kétszer is meggondolta, hogy nősülésre adja a fejét. (Elsőszülöttként sokkal többször azért ő sem hezitálhatott, az utódláskérdés mégiscsak teherként nyomta a vállát.)

Talán furcsának tűnhet ez a sietség, de nincs min csodálkozni, csak az elmúlt évtizedek hozták meg a kinyújtott fiatalkor (és a hosszú nyugdíjas évek) luxusát. Az élet azelőtt jóval törékenyebb volt, kevesebben érték meg a felnőttkort, minden előbb kezdődött és végződött is az életben. Tinédzsereket kentek fel uralkodónak, pattanásos kissrácokat ütöttek lovagnak, és Jeanne d’Arc sem érte meg a huszadik születésnapját sem, mégis felszabadító, hős harcosként halt meg.

A gyerekből felnőtté válás a fiatalok öltözködésében is egyértelműen jelentkezett. Mást viseltek a kislányok és kisfiúk, majd hirtelen mást, akik eladósorba kerültek, és persze akkor is változott az öltözködési előírás, ha az illető férjhez ment vagy megnősült. A szigorú rend azonban hosszú évszázadokig a felnőttek ruhatárának leképeződésén alapult, a tizenévesek nem kényük kedvére, holmi önkifejezési vágyból öltözködhettek, a fiatalság egyben fiatal felnőttség is volt.

Sorsfordító ötvenes évek

A II. világháború után változott meg mindez gyökeresen, ekkora datálható a tinédzserek mai értelmezés szerinti megjelenése, egyúttal öltözködésük elkülönülése, mi több, trenddiktáló szerepük kialakulása is. Ahogy Aranyosi Zsuzsanna DLA doktori értekezésében írja, „az alkalmazkodás normáját az önkifejezés igénye váltotta fel.”

Mindehhez persze szükség volt a társadalomban lezajlott rengeteg változásra is, kezdve a tankötelezettség életkorának megemelésével, nem csak a fiúk, de a lányok továbbtanulási arányának növekedésével, a bővülő gazdasági jóléttel, ami legalábbis a nyugati társadalomban lehetővé tette, hogy a családok huszonéves korukig (vagy még tovább) finanszírozzák a gyerekek tanulmányait, és egyéb kiadásait. Másrészt a társadalmi osztályok is egyre inkább értelmüket vesztették, legalábbis a felszínen ugyanolyan stílusú ruhákat hordhat ma már anyagi szinttől, származástól függetlenül bárki, a ruha kialakítása, az öltözködési szokás nem utal mindezekre úgy, mint 70-80 évvel ezelőtt (vagy még régebben).

Menőn dohányzó mod fiatalok 1965-ben a londoni Sohóban (Fotó: Keystone/Hulton Archive/Getty Images)

A változás tehát a nyugati országokban indult be, elsőként is Amerikában. Míg a európai országoknak több idő kellett, hogy kiheverjék a második világégést, Amerikában teljes gőzre kapcsolt a szép jövő építése, és ebben főszerepet kaptak a fiatalok. Ennek jeleként még 1945-ben a The New York Times hasábjain jelent meg a „Tinédzserek tíz pontja”, gyönyörű mementója annak, hogy akkoriban még ily módon kellett formát öltenie mindazoknak az igényeknek, amik mára Vekerdy-féle alapvetések – és amiket tinik tucatjai vágnak szüleik fejéhez azóta is napi szinten.

Legyen jogunk magunk mögött hagyni a gyerekkort, ne kezeljenek gyerekként a szüleink.
Dönthessünk a saját életünk felől.
Legyen jogunk hibázni és tanulni hibáinkból, fejlődni általuk.
Legyen jogunk hozzá, hogy a szabályokat elmagyarázzák és ne csak követeljék a betartásukat.
Legyen jogunk szórakozni, a baráti társaságokhoz.
Legyen jogunk megkérdőjelezni az ideákat.
Legyen jogunk megélni a tinédzserkor romantikus érzéseit.
Egyenlő esélyekhez és lehetőségekhez legyen jogunk nemtől, rassztól, bőrszíntől vagy vallástól függetlenül.
Legyen jogunk szakértő segítségre, ha szükségünk van rá.
Legyen jogunk megtalálni saját életünk értelmét.

Tinik 1973-ban (Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor)

Évtizedek tini divatja

Hozzánk, a keleti blokkba – igaz, kisebb késéssel de – épp úgy megérkezett a tinédzserkor, amit globálisan nézve a divat röpített hihetetlen magasságokba a hatvanas években. A társadalmi változások ugyanis akkor keresztezték a divatvilág útját és jött létre prêt à porter, vagyis a minőségi készruhadivat, ami szakított az haute couture elveivel és az utca divatját emelte be a divatba, tette a minőségi ruhakészítés ihletforrásává.

Halázsbástya, 1968 (Forrás: Fortepan/Bauer Sándor)

„A ruhák a fiatalok ízlését tükrözik, nincs egységes uralkodó stílusirányzat, marginális és művészeti, politikai inspirációk rajzolják a divatot. (hippi és punk) Férfiak és nők öltözködése egyaránt megváltozik, mint ahogy akkoriban a fiataloké és az időseké élesen elkülönül – írja Aranyosi Zsuzsanna DLA doktori értekezésében. – Új ruhadarabok születnek: miniszoknya (Quant), monokini (Gernreich), női nadrág (Courrèges), űrkollekció, papír- és plasztik- és fémruhák, a férfiak színes, zsabós öltözködése, a ’pávák forradalma’ (Cardin)”

Az utcai divat, a punkok, deszkások, szörfösök, a zenei stílusok és a sport az ihlető.

És persze a mozisztárok. James Dean még pályája elején szerepelt az 1955-ös Haragban a világgal filmben, ami filmtörténeti klasszikussá vált annak köszönhetően, hogy ez volt az első, nagyobb költségvetésű hollywoodi produkció, ami a tinédzserek életével, problémáival foglalkozott. James Dean, Natalie Wood, vagy épp a zenei világ oldaláról Bill Haley, a rock ‘n’ roll zene atyja, mind meghatározó figuráivá váltak a korszaknak, amiben növekedésnek indul a fehér, amerikai, kertvárosi, középosztálybeli fiatalok rétege, akik kellően stabil anyagi háttérrel is rendelkeztek hozzá, hogy fizetőképes célcsoporttá váljanak.

A hippimozgalom a hatvanas évek második felében jelent meg, amiben a trapézfarmerek, virág- és batikminták, folklór részletek kavalkádja szépen keveredett az ideákkal és eszmékkel, ami a mozgalmat meghatározta. „A hippik a korábbi nemzedékek prüdériájával szemben a szexualitás szabadságát hirdették, kritikával viszonyultak a fogyasztói társadalom hagyományos értékeihez, és elítélték a háborút” – olvasható a Múlt-Kor cikkében, és bár azt hihetnénk, csak a turiból öltözködtek így, a bandapólók, turnépólók népszerűségét éppenséggel pont Woodstock és a hasonló fesztiválok pörgették fel.

James Dean 1955-ben a Haragban a világgal forgatásán (Fotó: Michael Ochs Archives/Getty Images)

Mert ezen a ponton már az üzleti érdekek is bekapcsolódtak a buliba, mi több, egyre inkább diktálni kezdték a játékszabályokat. A divat a zenével karöltve a fiatalok legfőbb önkifejezési eszközeivé vált, és ha belegondolunk, nincs ez másként ma sem. Míg az amerikai tinik James Dean stílusában farmerba és pólóba bújtak, Angliában akkoriban formálódott a teddy boyok, majd a modok, és a rockerek szubkultúrája, végül jöttek a hetvenes években a punkok és Vivienne Westwood, aki máig ható divattrendet formált a szegecsekkel kivert rendszer elleni lázadásból.

„A 80-as évek visszatérés a hagyományos divatfelfogáshoz luxus színvonalon, a power dressing, fitness, diszkó világa” – írja Aranyosi Zsuzsanna DLA, nekünk pedig joggal villanhatnak fel a válltöméses blézerek, Madonna szerelései, vagy a Flashdance filmkockái. Hisz ebbe az évtizedbe belefértek a vad neonszínek, a fitnessdivat, a leggings, a bomber dzseki (és a motoros is) vagy a fehér sneaker. Ekkor vált híressé a divat világában Calvin Klein, Jean Paul Gaultier és Giorgio Armani is, nem beszélve Karl Lagerfeldről, aki ’83-ban lett a Chanel vezető tervezője.

A kilencvenes években a grunge és deszkés stílus vált menővé, az élénk színek helyett pedig inkább a sötétebb árnyalatokat keresték. Tarolt a crop top és a cargo nadrág, a platform cipők és szandálok. A Nirvana vezette fel az évtizedet, a Spice Girls felforgatta, Gwen Stefani pedig elbúcsúztatta azt, mindez pedig szépen összegzi a divatarzenált, ami a fiatalok rendelkezésére állt.

A 2000-es évek elején még Britney Spears, Christina Aguilera diktálták a divatot, Paris Hilton nyomult bársony melegítőben, hódított a csípőnadrág és a miniszoknya. Az Y2K trend némileg futurisztikus, picikét retró mixe meghatározó volt: a fényes anyagok, rakott szoknya, bagett táskák és színes napszemüvegek korát éltük. A srácok szakadt farmerben, cargo nadrágban nyomultak, menő volt a galléros póló, a flip-flop és a sportcipő.

De mindez már a múlté! Sőt, hol van már a Narancsvidék és a Bűbájos Boszorkák sorozatok sikkje, Jennifer Lopez sem a tinik körében hódít már (sőt lassan Beyoncé sem). Lepörgött a Gossip Girl, közben menő volt a hip-hop, a streetwear, az emo, újabban az athleisure dívik. Az énekesek közül Billie Eilish a csúcs, de Taylor Swift, Ariana Grande, Dua Lipa és Halsey is az élmezőnyben van a tinik körében, ha stílusuk formálásáról van szó.

Punk tini Budapesten 2019-ben (Fotó: Neményi Márton)

Eközben pedig a tinédzserek egyre nagyobb teret kaptak, egyre több lehetőséget az internet és a közösségi média által, de ugyanígy egyre több veszély is környékezi őket. A fiatalságkultusz olyannyira vágyott lett, hogy ma már lélekromboló hatásáról írnak, a tinédzserek pedig soha nem látott pénzmagon ülnek, köszönhetően dolgos szüleiknek. Hogy mindezt a koronavírus miként szervezi át, még nem nagyon látni, de az biztos, hogy nem életünk kizökkenéséről van szó, hanem alapvető átrendeződéséről. Nem hogy koncertek, suli sincs számukra, korlátozottak a lehetőségek a barátokkal találkozni, teret találni az önkifejezésre, megélni a fiatalkor lázadását, őrültségeit. Mindezekre a közösségi média nyújtja számukra nagyjából az egyetlen felületet, pörög is a TikTok ezerrel. A divaton persze nem fog múlni, hogy eléjük tegyen mindent, mire vágynak. Egyre több divatmárka kooperál videojátékokkal, a Burberry, a Gucci, Marc Jacobs és a Balenciaga is látja a fantáziát az avatárok öltöztetésében. A vezető divattrendek a fiataloknak szólnak, mi, többiek pedig ennek „életkorhoz illő” variánsát kapjuk, ami egy öregedő társadalomban még akár felháborító is lehetne.