A kényelem és az elkényelmesedés közé szokás egy könnyelmű egyenlőségjelet tenni, ha figyelünk önmagunkra, megkaphatjuk, hogy önzők vagyunk, ha szorítunk időt a kikapcsolódásra, akkor azt, hogy lusták. Dallos Ágnessel beszélgetve azonban úgy tűnik, a hétköznapok kényelmét nem adják ingyen, azt nem csak akarni és elvárni kell, de tenni is érte. Ha pedig így van, miért ne érdemelnénk meg?
Lánya, Puskás-Dallos Bogi énekesi karrierje immár tíz éve indult, csupán 14 éves volt, mikor az első dalával ismertté vált. Anyaként az ezzel járó hétköznapi teendőket intézni is komoly feladat lehetett. Az, hogy mindenhová elkísérje, segítse, vigyázzon rá a háttérből. Hogyan tudta mindezt a munkája mellett menedzselni?
Boginak nagyon fiatalon indult a karrierje, és való igaz, attól kezdve ahová kellett, én vittem őt, miközben a pilates stúdióm napi ügyei is nagyobb részt igényeltek belőlem, mint most. Pörgős életforma volt ez, de mindig is vállalkozó szellemű voltam, nem sajnáltam az energiát, tudtam, mi mivel jár. Másrészt az is igaz, hogy mindez lemondásokkal is járt, sokszor épp a kényelemről mondtam le, azonban tudni kell, mi fér bele az értékrendünkbe, és aszerint kell tenni a dolgunkat.
Ez a fajta tudatosság önfegyelmet, szigort is jelentett?
Inkább szervezettséget és átgondoltságot, és igen, szigort is, sok tekintetben talán szigorúbban neveltük a lányunkat, mint mások. Tizennégy évesen diszkóba például nem engedtük el, viszont rengeteg lehetőséget biztosítottunk neki, támogattuk, így volt ez az énekléssel is. Azt hiszem, igazi ősanya voltam, aki óvta, féltette a kislányát, és nyilván az érzés a mai napig megvan bennem, de már felnőtt, éli a saját életét, ez már egy merőben más helyzet.
Családi vonás a szervezettség?
Ilyen a habitusom, és az igazság az, hogy a stresszt is próbálom ily módon csökkenteni az életemben. Számomra a tervezés végső soron a kényelmemet szolgálja, azt, hogy ne idegeskedjek. Mindig eltervezem a napomat onnantól, hogy mit veszek fel, mikor, hová megyek, hogyan intézem a napi feladatokat. Magammal szemben is kell ehhez egy szigorúság, amit talán örököltem is. Sok mindenben nagyok az elvárásaim, nem csak másokkal, magammal szemben is.
Miben nyilvánul ez meg?
A megjelenés tekintetében például ilyen az ápoltság. Régen volt egy kötelező megjelenés, egy elvárt tisztaság, alapvető elegancia, ami keretet adott a dolgoknak. Azt gondolom, ezek értékek, amik ma is hozzátesznek az élethez. Bár ez nem mindig a kényelmet szolgálja. Például soha nem engedtem meg magamnak, hogy anélkül menjek el boltba, hogy egy alap sminket ne tegyek fel. Másfelől engem a másikról való gondoskodás hajtott mindig is, a lányom neveléséhez hozzátartozott nemcsak az óvás, de a tisztességes életre való nevelés is. Maximálisan meg akartam neki adni mindent, amire lehetőségem volt, hogy boldog, magabiztos felnőtt váljon belőle, amit egyáltalán nem tartok áldozatnak a magam részéről. Alapvetés volt az első pillanattól, és ehhez tartom is magam.
A pilatest nemcsak azért szeretik, mert kíméletesen átmozgatja a testet, de az elmét is lenyugtatja, segít kikapcsolni. Ad rá a munkája alkalmat, hogy közben kikapcsolódjon?
Nekem a pilates a munkám, másként viszonyulok hozzá, mint akik a foglalkozásaimra járnak, ezért ez számomra nem tartozik a kikapcsolódás, a kényelem fogalmához.
Mit rendelne helyette ezekhez a fogalmakhoz?
Kikapcsolódást jelent számomra egy tartalmas beszélgetés. A lányommal, a férjemmel, a barátnőimmel. Ez abszolút feltölt. A kényelem szempontjából én nem vagyok az a kádban fürdőzgetős típus, Bogi például sokkal inkább kedveli az ilyen otthoni wellness dolgokat. Nekem ezt a fajta lazítást tanulnom kell.
A lányától?
Igen, ő jó tanítóm, persze nem csak ebben. Bogi kommunikációjából, érveléseiből sokat tanultam, abból, hogy ésszel dönt, nem érzelemből. Ebben az apjára hasonlít, én sokkal inkább érzelmek által vezérelt vagyok. A kényelemre visszatérve, valóban ő az, aki sarkall rá, hogy kikapcsolódjak, hogy vegyek egy illatos fürdőt, pihenjek, egyértelműen az ő hatásának tartom, hogy igyekszem tudatosan kényelmesebbé tenni az életem. De úgy látom, a világ is errefelé tart. A divat is ezt üzeni, nézzük csak meg, mennyire népszerűek a tornacipők, a melegítők. Gyakrabban felveszünk sportcipőt elegánsabb ruhához is, mint régen.
Mivel teszi kényelmesebbé a hétköznapjait?
Vannak szolgáltatások, amik egyértelműen megkönnyítik az életemet. Minden héten jön hozzám fodrász, ami egy olyan apróság, ami a komfortérzetemet nagyon meghatározza. Ugyanígy arra is szakítok időt, hogy masszőrhöz elmenjek, mert érzem, hogy kell, hogy szükségem van rá. És miután Bogi megszületett, bejárónőt fogadtunk. Főzök, rakodok, persze, de a takarítás nagyját ő végzi. A kertben én dolgoztam a régi házunkban, de idővel kertészünk is lett. Mosok, de például a vasalás is olyan házimunka, amit inkább kiadok.
Nagyon nyíltan beszél erről, holott kényes téma ez. Sok nő érzi úgy, kutya kötelessége mindezt elvégezni, és ilyen szolgáltatásokért fizetni pazarlás. Önben nem játszódtak le ilyen dilemmák?
Nem, egyáltalán nem. Egyszerűen több pénzt tudtam keresni az alatt, amíg más ezeket megcsinálta, másrészt pedig inkább ezért fizettem, minthogy bébiszittert fogadjak és én takarítsak. Kenyérboltjaim voltak, nyolc éven át négykor keltem, a tanítás mellett más vállalkozásaim is voltak, külföldön is, szóval sokat dolgoztam. Így volt lehetőségem megoldani, hogy a munkán kívüli időmet maximálisan a gyerekemmel tölthessem. Persze látom azt is, hogy sokan lelkiismereti kérdést csinálnak belőle még akkor is, ha anyagilag megengedhetnék maguknak, hogy egy-egy házimunka elvégzésében segítséget vegyenek igénybe.
Dallos Ági és lánya, Puskás-Dallos Bogi (Fotó: Skechers)
Mintha kényelemre vágyni gyarlóság lenne.
Ha teszünk érte, miért ne járhatna? A férjem és én is keményen dolgoztunk egész életünkben, afféle örök vállalkozó típusok vagyunk, akik nem félnek sem időt, sem energiát tenni egy-egy munkába, és végül meg is lett az eredménye. Kell, hogy találjunk olyan dolgokat, amik megkönnyítik, kényelmesebbé teszik az életünket, mégis sokan megvonják maguktól őket. Mikor a pilates stúdiómat elindítottam, és biztattam a lányokat, hogy jöjjenek el, szakítsanak időt magukra, az egészségükre, számtalanszor visszahallották, hogy megszólták őket emiatt. Az én generációmnál ez még inkább úgy volt elkönyvelve, mint lustaság, illetve feszítette a nőket a gondolat, hogy ha nyolctól ötig dolgoznak, és nem tudnak a családjukkal lenni, micsoda dolog, ha utána még inkább tornázni mennek ahelyett, hogy letennék eléjük a vacsorát, velük töltenék az idejüket.
Az idő valóban nagy kincs.
Az az igazi luxus, nem mindegy, mire fordítjuk. Az időpazarló tevékenységeket soha ki nem állhattam, jobban szerettem mindig is hasznosan eltölteni az időt. Emiatt van, hogy Bogival sem értünk mindig egyet. Gyakran mondja, hogy mikor meglátogatom őket, szervezzünk nyugodt, pihenős programokat, és bár imádok elmenni vele kávézni, sütizni, a kanapén ücsörgést mégis, gyakran semmittevésnek élem meg, és legszívesebben inkább segítenék neki valami házimunkában, hűtőpakolásban, akármiben. Aminek van látszatja. Ugyanígy mindig csodálkozom azon is, hogy a lányom milyen türelemmel ül egy-egy tévéműsor vagy fellépés előtt a sminkszobában akár órákig is. Én ezt nem bírnám, számára pedig kifejezetten pihentető.
Gyakran olvasni, hogy amikor a gyerekek felnőnek, kirepülnek a családi fészekből, hirtelen a szülők nyakába szakad egy olyan plusz szabadidő, amivel eleinte nehéz mit kezdeni. Ön megtapasztalta ezt?
Igen, de mi magunk is változunk az évekkel. Én legalábbis biztosan, és ez is hatással van arra, mire van szükségünk. A férjem még mindig ezer fordulaton pörög, szerintem azért szeretett belém, mert én is hasonló habitusú voltam. Mindig is jellemző volt rám, hogy ha valamibe belekezdtem, azt maximális odafigyeléssel csináltam. Így volt ez a családalapítással, gyerekneveléssel kapcsolatban és a munkában is. Azonban hatvan éves leszek, és már nem vonz, hogy olyan hévvel keressem a munkában az új irányokat, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Tudatosan le szeretném építeni a stresszt.
Jöhetnek a kényelmesebb, szabadabb évek?
A lányom gyakran mondja, hogy eljött az ideje, hogy megtanuljam, milyen az igazi pihenés, a kényelmes, nyugis élet, és igaza van. Ugyanakkor szükségem van rá, hogy tartalmasan töltsem a szabadidőmet. Meg kell találnom azt a dolgot, területet az életemben, ami megadja azt a belső motivációt, ami hajt tovább, csak egy kicsit alacsonyabb fordulatszámon. Az is csak az utóbbi időben fordult elő, hogy leültem megnézni egy-egy sorozatot. Talán a koronavírus óta jött elő jobban az igény erre. Annyi munkát már nem akarok magamra venni, mint régen. Nem a munkával van a bajom, hanem éppen az idővel. Mindig abból volt a legkevesebb, és azt a szigorú órarendet nem szeretném visszahozni az életembe, ami éveken át meghatározta a mindennapokat. Ennél már nagyobb kényelemre vágyom.
Olvass többet Puskás-Dallos Bogiról
- Így néz ki 25 és 50 évvel idősebben Puskás-Dallos Peti és párja, Bogi – csak úgy folytak a könnyek a stúdióban
- Dallos Bogi: „Egy olyan párnál, akik hasonló területen dolgoznak, elkerülhetetlen, hogy az egyiknek jobban megy”
Szponzorált tartalom
