Látványos és vaskos, igényes kivitelezés és gyönyörű divatfotók jellemzik Schiffer Miklós Színes könyv nőknek/férfiaknak kötetét, ami nem elégszik meg azzal, hogy mutatós albumként díszítse dohányzóasztalunkat. A kétoldalról olvasható könyv külön a női és férfi ruhatárra lebontva mutatja be a színeket, “a színek világát és használatuk új lehetőségeit, a mostanában jellemző öltözködési szabadságot”. Másként azonban, mint gondolnád.
Schiffer Miklós divat- és stílustanácsadó a kilencvenes évek óta próbál stílus csöpögtetni életünkbe. Nemcsak az öltözködés, a viselkedés oldaláról is közelít felénk, a széles publikum számára könyvekkel, megbízói, üzletfelei részére személyre szabott tanácsadásokkal, a hallgatóság összetételéhez igazított előadásokkal. Korábban megjelent könyveihez kapcsolódóan, azok témáit folytató és kiegészítő módon készült el színeket felsorakoztató kiadványa, ami nem csak divatkedvelők számára lehet érdekes és hasznos olvasmány.
Schiffer Miklós Színes könyv nőknek/férfiaknak
A legtöbb könyv, ami az öltözöködés és a színek kapcsolatáról ír, a szín- és stílustanácsadás verdiktjét fogalmazza át könnyen fogyasztható művé. Arról ír, hogyan találjuk meg színeinket, mely árnyalatok állnak jól nekünk, és egyáltalán, milyen színtípusok vagyunk. Nos, minderről ebben a könyvben szó sincs. Ehelyett egészen más oldalukról mutatkoznak be a színek: jelentést kapnak, múltat és mélységet, megismerhetjük, milyen érzéseket, üzeneteket hordozhatnak, miként befolyásolják megjelenésünket ha egy csinos ruha vagy egy sportos szett elemeként viseljük őket.
Nem öltözködési szabályok ezek (na jó, néhol azok, lásd a férfi szmoking példáját), mégis olyan, a múltban gyökerező értékekre támaszkodik, amelyekre talán a modern világ mindent is szabad nézete gyorsan rányomja az idejétmúlt bélyegét, ám mégis érdemes úgy tekinteni rájuk, mint kapaszkodók. Kapszkodók, melyekre számíthatunk, ha bizonytalanok vagyunk abban, miként fejezze ki a színek segítségével öltözködésünk a valónkat úgy, hogy az elegancia és ízlés a kényelmet, a modernséget és lazaságot izgalmasabbá tegye.
Hiszem, hogy egy másfajta elegancia, egy új életérzés van éppen születőben, a casual stílus és a jól ismert klasszikus irányvonal kimódolt és átgondolt verziója, amikor is megtanulhatjuk, hogy a laza is lehet elegáns, a könnyed is különleges, a kényelmes is kitalált. … Igazából a szemlélet változott meg, amellyel ma a ruhatárunkat alakítjuk, nem pedig a darabok, amelyeket magunkra veszünk. A szemlélet alakította át az arányokat, tette színesebbé a gardróbunk tartalmát. … A “három E”, vagyis az elkötelezettség, az eredetiség és az egyéniség eszménye felé, a színek lebilincselő birodalmába – egy lebilincselően színes birodalomba – kalauzolom az olvasót.
Olvasható a könyv előszavában, mely egy rövid színelméleti nyitány után sorra veszi a fekete, a fehér, a kék, szürke, barna, zöld, piros, valamint a lila, rózsaszín és sárga színeket, a fémes árnyalatokat és a többszínű öltözékeket. A könyv bárhol elkezdhető, szabadon ugrálhatunk az egyes fejezetek és szakaszok közt, tökéletesen alkalmas rá, hogy gyors beleolvasással is értékes és felhasználható tudást kapjunk a színek jelentőségéről az öltözöködésben.
A képanyag külön is elgyönyörködtet, nagyon jól összeválogatott minden szín esetén, ám a könyvvel kapcsolatos egyetlen hiányérzetem éppen velük kapcsolatos volt. A leírások roppant informatívak, számtalan ruhafazon, anyagtípus, és részletkialakítás nevével találkozhatunk, amik jelentése alapvetésként kezelt, ám nem biztos, hogy mindig, mindenkinek azok. Az illusztrációként szereplő divatfotók nyilvánvalóan nem véletlenszerűen kerültek a szövegrészek mellé, ám még egy picit hasznosabbak lennének, ha képaláírásként szerepelnének mellettük, mire kívánnak például szolgálni. Az pedig csak divatrajongó énem kényelmességének hangja, hogy jobban tetszett volna, ha a ruhatervezők, divatházak nevei is láthatók egyből a képeknél és nem fotójegyzékhez kell hátralapozni.
Miért érdemes ennyi mindent tudni a színekről?
Számos esetben divattörténeti jelentőségű egy-egy árnyalat sorsa, gondoljunk csak a kis fekete ruha nélkülözhetetlenségére, a piros ruhák magabiztosságára, a ballonkabátoktól elszakíthatatlan bézsre, vagy a férfiak ölözködését tekintve a kék öltönyök örökérvényű voltára és arra, milyen eleganciát sugallhat egy jól szabott szürke kabát. A színtörténeti morzsák kifejezetten érdekessé teszik a máskülönben abszolút gyakorlatias és lényegretörő bemutatásokat. Segítik megérteni, miért adhat hozzá megjelenésünkhöz rengeteget, vagy vehet el éppenséggel ugyanolyan sokat egy jól/rosszul az alkalomhoz, a helyzethez, a napszakhoz, sőt, a ruha fazonjához, típusához, mi több, anyagához megválasztott árnyalat.
Nagyon érdekes olvasni róla, mennyire más egy szín használata, gyakorisága a férfi és női ruhatár esetén, elég csak a piros színre gondolni, mely a nőknél bámulatos alkalmi ruhákat eredményezhet, míg a férfiak inkább csak mint kiegészítő színként, a sportosabb vagy casual szettek részeként gondolnak rá. Mégis, arról szó sincs, hogy lenne olyan szín, mely nem való egyik vagy másik nem ruhatárába. Mindennek meg van a helye és a módja, Schiffer Miklós pedig profi iránymutatást ad könyvében minderre.
